Tominak hirtelen, ott, azon az estén elege lett a zsidóságból.
– Elveszítjük a magyarságunkat – mondta szomorúan.
– ‘Kossuth Lajos azt üzente…’ – énekelte halkan, elmerengve, aztán kifejtette, hogy valamikor nagy magyar férfiak tele voltak a hazáért való tenniakarással, mi meg itt veszítjük az anyanyelvünket elfele.
– Végül is vér szerint nagyrészt magyarok vagyunk – fűzte tovább felrázó gondolatait -, mégis szinte csak héberül beszélünk, olvasunk, meg ilyesmi.
Úgy tűnik, hogy – Noah mellett – a cionizmus valamikor izzón lobogó sajószentpéteri lángja ennél a gyereknél is végleg kihalt. Csak az egyiptomi húsosfazekakra emlékszik már.