Megváltam ma egy nadrágomtól, utoljára vettem fel mert lyukasra rongyolódott. Az utolsó leheletéig hordtam, megkedveltem az idők folyamán, hozzám tapadt, és kívülről a lyukakat nem is igazán lehetett látni, csak a figyelmesebben szemlélődők hökkentek meg egy kissé, de enyhe pírral az arcukon ők is gyorsan elfordultak, hogy ne legeltesség illetlenül a szemüket ott, ahol nem szabad.
A cipőmet is jópár éve hordom már, és bár belülről teljesen szétmállott de erről csak én tudok, mert kintről ha nem is újnak, de normálisnak látszik, és ha leveszem, jó mélyen az ágy alá dugom, hogy nehogy valaki belelásson.