Azon az éjszakán felébredtem. A házunk melletti faiskola szinpadján szép fiatalok ejtették a táncot furcsa, bizsergető zenére. Az asszony kiugrott az ágyból, lengén odalibbent a sötét ablakhoz, kihajolt a nyári estébe és úgy halgatta a misztikus muzsikát. A szám végén taps volt, hosszú, lassan elhaló moraj, aztán újra kezdték a zenét, ugyanazt a számot. Örültem. Szerettem volna átrepülni oda, beállni a táncot lejtők közé, és félálomban táncolni reggelig. Több szám már nem volt, a táncosok lassan aludni tértek.
Másnap élután átugrottunk néhányan a közeli vegetáriánus falu szabadtéri koncertjére. Csalódásunkra nem jött a fuvolás és az orgonás, gitár és szájharmonika volt helyettük. Zoli elaludt, ott szuszogott a füvön, méhecskék repdestek körülöttünk.
“Furcsa tánc” bejegyzéshez egy hozzászólás