Katonai ünnepségen voltunk néhányan, a katonák teljesen egyforma ruhában álltak hosszú sorokban, csak a tiszteknek volt világoskék az ingjük, és mikor az induló zenéjére bejöttek nem is lépkedtek egyszerre.
Egy hosszú asztalon sokféle gyümölcsök hevertek halmokban, mondtam is valakinak, veszel? ingyen van. Én banánt almát mandarint és körtét választottam.
A katonáknak sokszor kiabálta egy üvöltöző ember, vigyázz! pihenj! így felváltva, egymás után. Meg is kérdeztem Benjámintól a végén, hogy mi célból tette ezt, ő el is magyarázta nekem, bár én is valami hasonlóra gondoltam, csak nem ennyire szakszerűen.
Az ünnep végén olyan asztalon étkeztünk, melyet direkt azért építettek, hogy a katonai ünnepek végén azon fogyasszuk el a magunkkal hozott elemózsiát. Valahogy jó volt erre gondolni.