A kiválasztott népet etetem. Amit a laborban kotyvasztok, amit nap mint nap kóstolgatok, azt később egész izrel népe enni fogja. Van ebben a dologban egyfajta gyönyör. Ott látod a kotyvalékot a nagy élelmiszeráruházak kivilágított polcain, jönnek az emberek, leemelik, forgatják és pakolják a kusarukba, otthon az egész család körülüli, elmondják az áldást, megeszik a saláta-kotyvalékodat, és a végén azt mondják, hogy hú, ez finom volt. Hát nem szép?