Sokáig azt gondoltam, hogy a munkahelyen nem lehet írni, és íme most itt vagyok, írok, munkahelyi írást űzök. Igaz, csak próbálkózás, kisérlet, de mivel a kisérleti részlegen dolgozom, így bele tudom a dolgot illeszteni a salátakisérletek sorába, lecsendesítve ezzel lelkiismeretem bosszantó zavarkodását.
Van itt egy nő, öreg már, de nem akar nyugdíjba menni, állandóan bosszant a kéréseivel. Tegyem meg ezt, tegyem meg azt.
Egyszer azt mondtam neki, nem, nem teszem meg, mire ő megsértődött. Ilyenek az öregek, elvesztették rugalmasságukat. Én sem vagyok már gumiból, de öreg sem lennék még, talán korosodó. 35 év nagy idő, ha 70 évig élek, akkor leéltem életem felét, de ha mondjuk 37 évesen meghalok, akkor már csak 2 év van hátra.
Ezt jól kiszámoltam, úgy látszik ragadt rám valami a számtanórákon, és el sem felejtettem mindent.
Matekból egyébként mindig jó voltam, középiskolában versenyeket nyertem, egészen addig, míg az egyetemen elhúztak belőle. Megbuktam, mert nem tanultam. Ott ültem a képlet felett, próbáltam megoldani, de pisilni kellett, miközben állandóan az órára tekintgettem. Nem tudtam megszabadulni az órára való tekintéstől, mindig arra gondoltam, hogy lehetetlen, hogy így rohan az idő, egészen addig, míg teljesen elrohant. Ugyanakkor persze siettettem is volna az idő rohanását, hogy pisilhessek végre. Őrlődtem a kegyetlen dilemmában.
Első verzió: kimegyek pisilni, megkönnyebbülök, feladatra koncentrálok, megoldom helyesen és átmegyek a vizsgán.
Második verzió: kimegyek pisilni, időt veszítek, ennek nyomán stresszállapot és bukás.
Harmadik verzió: visszaszorítom, feszültség, és bukás, végül negyedik verzió: visszaszorítom, a felfokozott agyi tevékenység közepette nem a menekülés, hanem a támadás mellett döntök, és csodálatos eredményeket érek el. Vagy túl sokáig gondolkodtam az előbb vázolt lehetőségeken, vagy nem tudom mi történt, de csúnyán elbuktam.
Még emlékszem arra, hogy egy darabig szorítottam, aztán kirohantam a vécére, éppen megmenekülve így attól, hogy valami a nadrágomba csorogjon, stresszesen visszamentem, minden kirepült a fejemből (nem mintha sok lett volna benne), és megbuktam.