Mikor hazaérünk a sétáról, mondom neki, hogy lehet, hogy most berugok egy kicsit, hirtelen olyanom van, múlt héten vettem egy üveg arakot, három hétig egyedül vagyok, úgyis kezdődik a háború, yalla, bontsuk meg, ünnepeljünk! aztán ha netán leesnék a lábamról, segítsen be az ágyba, ha teheti. Nem érti, mit mondok, de lelkesen csóválja a farkát. […]

Háború és hétköznapok

Mik ezek a bummok? Rakétabecsapódás vagy rakétaleszedés? Csak a szomszéd vagdos tárgyakat a földhöz, vagy a szemeteskuka csapódik? És mi ez a zümmögés? Ellenséges vagy izraeli drón közeledik? Csak fűnyíró hangoskodik a parkban, esetleg utcaseprő járgány a járdán? Izrael ebben is világelső – először vív olyan háborút, amikor a hátország a front, és miközben minden […]

Feleségem egy meron-hegyi önkormányzati iskolában művészetterápiát tart. A hadsereg közli, hogy tíz Hezbollah-rakéta csapódott be a környékre – áldozatok nélkül. Magi nem ér a biztonsági szobába, hallja a bummokat is. És hős-nőm holnap is gyógyít, ugyanott…

Közeleg a Hezbollah rakétasugara, de maradok. Itt élnem, s halnom kell. Nem elnyomni kéne másik népet és uralkodni rajta, hogy az akkor nálunk is jobban szenvedjen, hanem békét teremteni, hogy ne szenvedjünk.

A lakásba lépve a napnyugta laposan, vörösen pillogó fényszele hinti meg lágyan a porszemcsék bűvös sivataggá összeálló csillagfényesen hullámzó végtelen tengerét. Itthon vagyok. Annyira buta ez a kutya, hogy miután fáradságos munkával kiszedi magából az osszes bogáncsot, elégedetten beléjük fekszik, de az biztos, hogy ha most szívinfarktust kapnék, addig nyalná az arcomat, míg visszajönne a […]

csütörtök este van, előttem a hétvége, nyüszítek a boldogságtól és vad ötleteket forgatok a fejemben mostanában elhagyom a mondateleji nagybetűt, valahogy zajosnak és konzervatívnak érzem. a gyengéknek segítség, hogy messziről felismerjék a mondat elejét. nekik nem elég a mondatvégi pont. nekik duplán kell, nagyobb kell és vastagon, ha lehet. ha már a tartalmat nem értik, […]

Alkonyat

Azért is érdemes hosszasan beszélni emberekkel, mert ezalatt a kutyus átélheti az esteledés varázsát. Tücskök, madarak, egyre keletiesebbé váló táncfesztiválok zsongása. Minden alkonyban mással beszélek, ritkábban, de mélyebben. Inkább tudósítok, mint hírt mondok, inkább mélyre ások, mint a felszínen szórakoztatok. Életében először válaszol megható mormogással kedveskedő kérdéseimre. Öreg korára ez a kutya inkább Saron, mint […]

Most akkor minden egyes anyajeggyel vagy bármi mással sorban álljak a sorért (MI/AI, nem sörért [bár te tán jobban tudod])? Inkább meghalok időben. déli (gázai) katonafiam itthoni zuhanya után megkérdem: milyen volt a víz? nedves. na, jó, yeeee! cool, itthon a kicsi!

Meg sem kérdeznek, csak kivágják (vele a padra vetett árnyékot), mert lehulló gyümölcse rátapad a lábukra. Ahelyett, hogy megtanulnának együtt élni vele. De így könnyebb, kevesebbet kell gondolkodni, szavazzunk bibire. Micsoda boldogság! Megtöltötte a kutya-kaki-zacskó-adagolókat az önkormányzat a parkokban. Így helyhatósági választások előtt az utakat is kijavították, a kutyaszaros zacskó csak a hab a tortán. […]

A park alkonyatban, a kutyáinkon keresztüli érintkezések, a két, padon ülő arab lányka előtt elhaladó középkorú magyar férfi pórázon – mozi a világ, tágulunk. Hazaérve Dolly fura emberi módon megrázza magát és kifújja az orrát mielőtt belép a lakásba. Hogyan hatásosabb írni, hogy én is csatlakozom, vagy hogy mi is csatlakozunk a harchoz? Az én […]

Jeruzsálemi buszpályaudvar. Egy ember odajön a mellettem ülő nőhöz és kerekes bőröndöt gurít hozzá. Itt hagyhatom? Persze. A férfi már fut is el. A csaj unottan, ráérősen nyaldossa a fagyiját. Csak én gondolom, hogy mindjárt robban?

A buszban templomi orgonaszó szól. Kint sakálok üvöltésére és jó éjszakát kívánó fürjek zenéjére borul sötétbe a ciprusliget. Macskák szeme villan, meg még ki tudja mié.

De jó! Nem terveztem, hogy minden Fideszre szavazó ismerősömet megkérek, hogy töröljön engem az oldaláról, de van aki (mint ez az ismeretlen nő) kérés nélkül is megteszi Konkolyt a búzától, sötétséget a világosságtól…

Egy kis askenáziságot vittem a dolgozók közé, más gondolatot, kultúrát, viselkedést. A hűtőházunk közelebb kerülése az irodámhoz még egy vágás a gyárral való kapcsolatom több mint 20 éves zsinórján. Egyre kevesebb köt ehhez a világhoz. A Facebookon vívott izraeli-palesztin háborút európai szemmel látom, pedig itt vagyok a zaj és fájdalom közepén, része vagyok a bajnak, […]

Szokás szerint tévedésből Moseként köszöntöm Slomót, az etióp takarítót, aki most sem veszi zokon, azt mondja: ma seata roce achi, ani zorem itcha. Egy órás sétát teszek a szuperben, átböngészek mindent, kalória, összetevők, árak, csomagolásdesign, különösen a green részlegben időzöm. Samponok, szájöblítők, pelenkák, tápszerek, végül veszek egy üveg arakot (izraeli ánizslikőr). Csótánycsapda Vákuumos avokádókrémünket keresem, […]

Magi beugrik az útmenti benzinkutas boltba… aztán várok… várakozok… mintha nem csak átutazóban lennénk, hanem révbe értünk volna. Megáll az idő, fekete lyuk, vagy mi

Akko ókori városfalai közt zsidó kórus komolyzenei koncertjén vagyok. Két szám után megszakad az előadás. Teljes a csend az estében. A közönség nem érti a hosszas várakozást, nem tudjuk, hogy most a müezzin jön. Az allahu akbar után folytatódhat a zsidó-keresztény kultúra. Békés egymás mellett élés. Egyelőre…

Izraelinfo – kevesebb like, csökken a mozgalmi jelleg – nálunk 100-szor nagyobb portálok kapnak hasonló mennyiségű like-ot A főszerkesztői poszt nyitott, szívesen átadom olyannak, aki … Kriszta