Kék fehér gondolatok

…és a mi lobongónkat milyen szellők fújják? Amikor húsz évvel ezelőtt alijáztam, a függetlenség napja előtti landolást követően az ország vidám zászlórengeteggel fogadott, aztán évről évre – lassan, de biztosan – egyre csökkent a zászlóval ünneplők száma, míg tavaly már én sem raktam zászlót a kocsimra. A munkahelyemen én bírtam a legtovább. Legutóbb még Jeruzsálem […]

Izrael – ünnep előtt

Ha zene szól, ha ünnep van, felülemelkedhetünk a megosztottságon, a szokványos kereteken, sőt, még a fájdalmon is. Most kaptam valakitől az alábbi pillanatképet, mely ragyogóan kifejezi mindezt: A kórház rehabilitációs osztályán dolgozó feleségemre várok. Tán ötven éves lehet az a mizrachi rendőr, aki az agyvérzése utáni rehabilitációt vezető fizioterapeutát ráveszi, hogy unalmas tornagyakorlatok helyett inkább táncoljanak. Az ifjú hölgy […]

Yom Kippur, bocsánat

Bocs, hogy nem hiszek olyan Istenben, amilyet gyermekkoromban tanítottak, mert nem tűnik logikusnak. Bocs, hogy azt gondolom, hogy olyan népen uralkodni, aki nem kért minket erre, nem tesz jót az imázsunknak, a gazdaságunknak, de főleg a társadalmunknak és az erkölcsünknek. Bocs, hogy azt gondolom, hogy a zsidóság az nem csak vallás, hanem faj, és kultúra […]

Hadi-tekesz

nosztalgikus előzetes, fiam holnapi katonai esküjéhez Pont tíz évvel ezelőtt Benjámin hadi-ünnepélyén vettünk részt, mint résztvevők. Senki nem tudta, mit is ünneplünk igazából, de ami jó volt, hogy nem a tűző napon kellett állnunk parancsnokok hosszú, unalmas beszédét hallgatva, hanem hűvös étterem gazdagon terített asztalai körül ücsöröghettünk bágyadtan elalélva. – Mégis miféle találka ez? – kérdeztem Benitől. […]

Savuot

Tegnap kaptuk meg a Tórát. Azért ez a kedvenc ünnepem, mert ekkor senki nem akarta népünket kiirtani, mi sem győztünk le senkit, nem mészároltak le elsőszülötteket, nem fulladt senki tengerbe, az ünnep folyamán pedig nem kell vezekelnünk, böjtölnünk, gyászolnunk, viszont egy csomó mindent szabad, például nyiratkozni, fürödni, de főleg rengeteg tejes ételt enni. Ez szerintem a […]

Tüzes ünneprontó

Nem, nem azért nem szeretem Lág báómert, ezt a zsidó máglyarakó ünnepet, mert középső fiam csak reggel hatkor ért haza a haverokkal töltött éjszakai tábortűztől, és feleségem szinte semit nem aludt attól való félelmében, hogy alkoholra, vagy kábítószerre csábítják tizenhat éves fiát a vagány galeritagok… Nem amiatt nem kedvelem ezt a hagyományt, mert mint minden […]

Arab zsinagóga-újítás

A zsidó szélsőjobb mecset-gyújtogatásaira és autógumi-rongálásaira válaszul néhány tucat arab fiatal felújította a városukban (Shfar’am) található ősi zsinagógát. Jó néha ilyesmit is olvasni, tetejébe az egyik ortodox zsidó újságban (kikarhashabat).  Mellesleg nemrég végigutaztam a környék arab falvait, és nagy meglepetésemre – az izraeli függetlenségi napra emlékezve (Yom Ha’atzmaut) – az utcák tele voltak dávidcsillagos izraeli zászlókkal… […]

Izraeli konyha?

Sokakban felmerül a kérdés, hogy van-e izraeli konyha? Először is mindenkit megnyugtatok: van. Lehet, hogy tizenöt, húsz évvel ezelőtt még nem volt, ma viszont egyértelműen él és virágzik. De ha van, akkor mi a lényege? Mi a szerepe az izraeli kultúrában? Szerintem roppant fontos ez a “lenni vagy nem lenni” kérdés, mert elengedhetetlen az itteni […]

Doron ünnepi beszéde

Hogy az ivritül nem beszélő családtagok is érthessék, lefordítottam Doron köszöntő beszédét, amit a bar micváján, a tóraolvasás és a prófétai szakasz után mondott el. “A Vayechi (וַיְחִי) hetiszakasz arról szól, hogy Jákób, élete végefelé, azt kéri Józseftől, hogy ne Egyiptomban, hanem Izraelben temessék el. A hetiszakasz Izrael vándorlásának végével fejeződik be, ahol a gyerekek […]