Gyurma

Kimegyek a labor melletti előcsarnokba a lépcsőforduló alá, ami az utóbbi napokban a kedvelt helyem. Ha cigiznék, most rágyújtanék, de nem cigizek, meg itt cigizni sem lehet, rágó sincs nálam, ezért előveszek egy meleg kis plasztilint a szívem mellől, picit ráköpök, hogy vizenyősebb legyen és gyúrogatni kezdem. Bele ne ragadjon a körmöm alá, erre gondolok, […]

Kukaracsa

Mikor még az eső előtt a gyári fűre hevertem, arra gondoltam, hogy az különbözteti meg az élőt a halottól, hogy ő elhesegeti a legyeket és a hangyákat magáról.
Arra is gondoltam, hogy a csend a lelke mindennek.
Felhők az égen, jönnek a hullaszagú békeidők, “és akkor jő el a fenevad”.

Ó je

Kék az ég, bárányfelhők legelik a napsugarakat, a repülőgépek mint kis pulikutyák terelgetik őket, és ha néha van egy ejtőernyős, még az is mosolyog, mert olyan szép, ó je, olyan szép a világ. Az ejtőernyős földet ér egy szalmakazalban, aztán összehajtja az ernyőjét, kibiztosítja revolverét, és kémleli az ellenségeket. Azok nem jönnek, így a fáradt ejtőernyős elszenderedik […]