Kukaracsa

Mikor még az eső előtt a gyári fűre hevertem, arra gondoltam, hogy az különbözteti meg az élőt a halottól, hogy ő elhesegeti a legyeket és a hangyákat magáról.
Arra is gondoltam, hogy a csend a lelke mindennek.
Felhők az égen, jönnek a hullaszagú békeidők, “és akkor jő el a fenevad”.

Sivatagi sáska

Száraz alkalom volt, mint a sivatagban, ha ott szívós vagyok, miért ne legyek itt? Hasig érő szakálla volt a mai szónoknak, ami elvonta a figyelmem a mondanivalóról, bár nem is biztos, hogy volt neki ilyen, mert amilyen érdekes volt a fickó, olyan unalmasan beszélt. – Miről van szó? – kérdeztem párom a szónoklat felénél.– Nem […]

Gonoszkodom

Szokás szerint a messiáshívőknél voltunk szombaton. Az alkalom elején rögtön felfigyelek az előttem ülő nagykabátos hölgy mezítlábára.– Nézd csak – bököm meg párom oldalát –, mezítláb van, papucsban.– Nem, az nejlonharisnya – mondja okoskodva.Közelebbhajolok a lábhoz, és meggyőződhetek, hogy mezítláb. Később a gyerekeket nevelgetem, bár inkább idomításról van szó: ne beszélgessetek, ne ülj törökülésben, ne […]

Hangoskodók

Szombaton, mint tudjátok, a messiáshívők gyülekezetébe megyünk igét hirdetni, vagy hallgatni. Ma én hallgattam, más hirdetett, de nem nagyon hallottam hirdetését, mert sok volt a háttérzaj, ami – így 36 év után már – nagyon bosszantó tud lenni. Persze ha valami érdemleges hangzik el a szószékről, azt azért még meghallom. Egy előttem ülő kopogócipős anyuka […]

Pattogó japán

Szombaton, mint rendesen, gyülekezetbe mentünk, nekem kellett volna szónokolni, a shabbatról készültem fel elég alaposan, a negyedik mózesi törvényről, hogy be kell tartani, meg hogy pihenni kell, nem szabad dolgozni, saját érdekünkben korlátozzuk szabadságunkat, meg hasonlók, szóval fel voltam készülve, már elképzeltem, amint ott állok az emberek előtt, és beszélek, magabiztosan fűzögetem a gondolatokat egymásba, […]