Sustorgó boldogság

Mikor bevonultam katonának, vittem magammal egy zsebrádiót. 1988 augusztusa volt, izgalmas időket éltünk, nem akartam lemaradni a hírekről Konok Péter írása Mikor bevonultam katonának, vittem magammal egy zsebrádiót. 1988 augusztusa volt, izgalmas időket éltünk, nem akartam lemaradni a hírekről. Az alapkiképzésen az egyik tisztesnek megtetszett. Előbb finoman, majd nyíltan értésemre adta, hogy nem lenne ellenére, […]

Tompai vájling

Meg kellene halni már. Sóhajtozza ezt gyakran anyai nagyanyám bele a nyár végi szárazságba, míg a barna, sok helyen lepattogzott tompai vájling koszos mosogatólevében matat fáradt keze, az alján maradt kiskanalakat keresve, de nem odanézve, mert a nyári legyek tetemétől szennyes ablakon át próbál felismerni valamit abból amiről azt hiszi, hogy az élete. De csak […]

A régi Izrael

Igael Shemtov fotóit az amatőr fotózás varázsa és közvetlensége jellemzi. Két évig (1979-1980) fényképezta a New Yorkban most kiállításra kerülő sorozatot, mely távol marad a drámai izraeli-palesztin konfliktustól, és a minennapi élet pillanatait mutatja be az alsó és középosztály emberein és helyein keresztül sajátos nézőpontból. Shemtov úgy dönt, hogy a profi fotósok eszközeit mellőzve

Anyu és én

Eszembe jut valami távoli reggel, vonaton ülök, szemben anyu, kezében cseresznyés zacskó, ő kitekint az ablakon, én őt nézem hosszasan. Anyuval utazok. Egy olyan vonaton ami soha nem áll meg. Letekeri nekem az ablakot, felemel, és együtt nézzük a tovasuhanást. Kicsi vagyok, néha toporzékolok anyunak, hogy ne essen az eső, és egyszer ez bejön, tényleg […]

Alkoholista vagyok

Alkoholista vagyok, és ha valakinek gondja van ezzel, keressen magának más barátokat. Ilyen vagyok, szeretek inni. Ha egy férfi megérinti a testem, ez nem olyan, mint mikor az arakos (vagy mondjuk rizspálinkás) üveg érinti a kezem. Mikor fizetést kapok, ez nem olyan, mint a torkomon legördülő whisky […]

Kedves Isten

A Garami azt mondta, nem kell hangosan beszélni Hozzád, elég gondolatban mondani, akkor is hallod. Én ezt nem hiszem, de este suttogni se merek a pokrócom alatt, ezért inkább leírok mindent Neked a Titkos Füzetembe, így bármikor elolvashatod, ha ráérsz. Engem Somos Tibornak hívnak, kilenc és fél éves vagyok, negyedikes, kitűnő tanuló. Sajnos nem vagyok […]

Tetszett

Régen jó volt. Majdnem mindent szerettem. Tetszettek az esti ablakokból kiszűrődő karácsonyfafények, tetszett, ahogy esténként számoljuk őket, és az enyhén megvilágított havat taposva izgulunk, hogy kinek lesz több. Szorít a cipőm, nemrég hoztam fel a pincéből, de kicsit szenvedek tőle, pedig azt mondták szép cipő és meleg is, örülnöm kellene neki. Ez nem tetszett. Tetszett […]

Szemfényvesztés

Első szerelmem Landenberger Lenke. Barna sovány kislány, 6 évesek vagyunk. Rettentő köpköd mikor beszél, lehetetlen nem a hatása alá kerülni. Van egy nővére, az Erzsi, az ő fejformája nagyon hasonlít a Hakapeszi Makiéra, ezért vele is szimpatizálok. De a Lenkébe igaziból szerelmes vagyok. Direkt előjövök ha a bújócskában ő a hunyó. A Landenbergerék lakásában landenbergerszag […]

Korai emlék

Ez egy nagyon korai emlékem. Apuról. Amikor még Barcikán laktunk. Arra tökre emlékszem, hogy mindenfelé hordott mindig biciklivel. Végig az egész városon. Furcsa belegondolni, hogy akkor még ki mertek menni az emberek biciklivel az utcára. Na mindegy. Szóval apu valahol volt, és valahogy vele voltam, és volt egy kis lakásunk, és oda visz biciklivel. Ez az […]

Szeretsz szomorú lenni?

Megálltam, a kerítésen át néztem az ovisokat, hogy hogyan tekernek körbe-körbe a kis műanyagmotorokkal. Persze sírhattam is volna, mert eszembe jutott, ahogy alig pár éve Eytan is ott motorozott, és én büszkén, könnyezve lestem őt egy nagy fa mögül, amit azóta már kivágtak. . – Szia bácsi! -mondta egy ovis.- Mit csinálsz itt? – Nézlek titeket, […]