Tökéletes rend

Rögtön meleg, ragadós, és ideges leszek, mikor azt látom, hogy valaki rápisil a wc-ülőkére és az utánajövőre hagyja a letisztítását. Ha a munkahelyi étteremben valaki a duplatálcás polcok elejére rakja a tálcáját ahelyett, hogy betolná a falig, hogy ne másnak kelljen elvégezni helyette a műveletet, általában haragra gerjedek. Sosem rosszindulatú a bűnöző, csak hanyag, olyan se hideg, se meleg, amit ugye langymelegen kiköpünk. […]

Nechama*

Olyan aranyos, hogy vannak még egyesek, akik a melegházasság mellett való kiállásom ellenére nem tettek feketelistára. Én is emberből vagyok, ezért szeretem ha szeretnek. Különösen sokat jelent a nagy ítéletözön és fájdalmas kirekesztés közepette, hogy miután több homofób barát/rokon is megszakította velem ismertségét a közösségi hálókon, egyesek – néha vadidegenek – megértésükről és szeretetükről biztosítanak. Persze tudom, […]

Anyu és én

Eszembe jut valami távoli reggel, vonaton ülök, szemben anyu, kezében cseresznyés zacskó, ő kitekint az ablakon, én őt nézem hosszasan. Anyuval utazok. Egy olyan vonaton ami soha nem áll meg. Letekeri nekem az ablakot, felemel, és együtt nézzük a tovasuhanást. Kicsi vagyok, néha toporzékolok anyunak, hogy ne essen az eső, és egyszer ez bejön, tényleg […]

Fáziskésés

Emlékszem, mikor még hívő ember voltam. Féltem Istent, engedelmesen hajlongtam előtte, ajkaimon mindig ima repdesett, és folyton a Likudra szavaztam. Nem is volt olyan rég, hogy leegyszerűsített rózsaszínben ragyogott előttem a jelen, és a jövő, az sem billentett ki nyugalmamból, hogy a családból senki sem akart imaházba jönni velem. Egyedül jártam oda, mert szüleim, testvéreim […]

Whisky és BB

Két jó dolog történt velem tegnap. Az első, hogy a munkahelyemen, egy héberül gyengén olvasó takarítóbácsinak lefordítottam aznap kapott levelét, melyben holocaust túléléséért havi kétezer sekeles kormányjuttatásról kapott értesítést.  Aztán segítettem neki kitölteni a csatolt kérdőívet és elfaxolni azt a megfelelő helyre. De az igazán jó az volt, hogy a bácsi, efeletti örömében, pontosabban segítőkészségemért […]

Bikacsök

1943-ban, első osztályos tanulóként, amikor séta közben szembejött egy osztálytárs kislány az apjával, egy részeges, durva fickóval, aki megállítva őket, botjával a csizmája szárát verve nótázta nagyapám arcába: “Éljen a Szálasi meg a Hitler, üssük a zsidót a bikacsökkel.”