Munkahelyi ártalom

vagy munkahelyi (t)error? Van egy kolléganőm, aki rendszeresen munkahelyi zaklat. Nem a kopasz fejem simogatására, vagy az ölelgetésre gondolok, ezekkel elég jól megvagyok, hanem az – olykor tettlegességig fajuló – éneklésre. Rengeteg verset költött rólam, és folyton azokat énekli, mialatt fizikailag bántalmaz. Például miközben azt zengi, hogy “Padlizsán Péter, kedvellek téged, dalolok néked, amíg csak élek. Kezem reszket, […]

Le a gatyával!

Reggel a főnököm behívott magához, hogy beszélni akar velem. – Tessék, mondhatod. – álltam meg az asztala mellett. Ő sem ült, az ablak mellett támasztotta a falat idegesen. – Nem is tudom, hogyan kezdjem, nagyon kínos az ügy, bosszant, hogy erről kell beszélnem… – Ne aggódj – bátorítottam -, nyugodtan vágj bele. – Arról van […]

Csend a lelke…

Van egy kolléganőm, akivel pont egy éve nem beszélek már. Oktondi kis félreértés folytán megorrolt rám, vörösen duzzogva otthagyott a laborban. Háromnapos tüntető hallgatása után úgy gondoltam, hogy bár kifelé játssza a keményet, de törékeny lelke mélyén  biztos arra vár, hogy –férfi lévén- én kezdeményezzek. Hát jó, mondtam magamban, véget vetek ennek a gyerekes dolognak. […]

Bundáskenyér

Egyszer hazakísértem valakit Budapesten. Azt mondta, hogy nem-e mennék fel hozzá. Bort ittunk meg bundáskenyeret sütött miközben lassan hajnalodott. Míg ettük a bundáskenyeret, berakott egy kazettát. Aztán kimentünk az erkélyre, hogy cigizhessen. Ott álltunk, és néztük a lakótelepet. Egy lányon gondolkoztam, akiről korábban azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé, és aki persze felém se nézett. Na mindegy, […]

Főnököm

A főnököm liheg mögöttem, és bár rendes lélegzése volna, mivel már rég nem kaptam fizetésemelést, csaholásnak tűnik. Volt az arcán egy nagy ragya, tavaly leműttette, azóta sokkal elfogadhatóbb a feje, noha így is fröcskölve beszél. Ilyenkor erősen hátradőlök a forgószékben, szinte fekszem. Egyszer annyira igyekeztem távolodni repkedő nyálcseppeitől, hogy hanyattestem, mert hiába homorítottam, ő teljesen […]

Munkahelyi köszöntő

Persze hogy elvörösödtem, mikor hat nő lelkesen körbevett, hogy boldog negyvenedik szülinapot kivánjon. Hirtelen jöttek, teljesen a falhoz szorítottak, már nem tudtam továbbhátrálni mikor sorra puszira ugrottak, persze volt kézfogó, ölelő, veregető, pofozgató is. Ahány nő, annyi köszöntő. – Hú de piros a füle! – nevetett egy szőkeség. – Hát persze, mikor ennyi jócsaj szorosan körülveszi. […]

Munkatársak

Szokott lenni téliszünet mert tél van, meg tavasziszünet mert tavasz van, meg nyáriszünet mert nyár van. Most meg munkaszünet van mert munka van Hogy valami hasznom is legyen, és ne osztódjanak a sejtjeim csak úgy értelmetlenül bele a világba, ma reggel elhoztam az új fényképezőgépemet a laborba, és állványról lefényképeztem a társaságot. Így legalább már ti […]