Önkontroll

Szóval közeledik az a pillanat, amikor már gyakorlatilag semmit nem leszek hajlandó leírni a blogomba amit gondolok. Amikor csak lábujjhegyen és oldalazva írok már. Fogok nyitni egy másik blogot, mert valami miatt nem tudom abbahagyni és más néven újrakezdem, de most már jól. Nem foglalkozom azzal, hogy ezt olvassák is, csak írok, mert jól esik. Valahogy azonban kiderül […]

öcsém, kemény

A laborban ülök és sütit majszolok. Mindjárt indulok haza. Vajon hány darab sütit ettem egész életemben? Nem lett volna szabad sose dönteni semmiről, akkor még mindig minden lehetséges volna. Nem lett volna szabad soha senkinek bemutatkozni, akkor sosem futnék ismerősökbe. Nem mintha túlzottan köszönnék bárkinek. Inkább elfordulok. Ahogy telnek az évek, folyton csökken ez a […]

Bevásárlókocsi

Egy barátom mesélte, hogy képzeljem el, volt egy ismerőse, aki teljesen normális volt, de valahogy rá volt kattanva a bevásárlókocsikra. Imádta nézegetni őket. Számára nem létezett két egyforma bevásárlókocsi. Volt, hogy megállt a Mega, vagy a Kozmos parkolójában, és minden arra járót arra kért, hogy legyen szíves ebből a sorból vegyenek már kocsit, ha nem bánják, tényleg bocs, csak […]

Képelemzés

[singlepic=2038,450,450,,right]A vájt szeműeknek rögtön feltűnhet, hogy egy fényképet láthatunk. A színek hiányát gondolhatnánk művészi eszköznek, valójában CF kártya  kapacitáshiányának magas szintű problémamegoldásával van dolgunk. A kép értelmezéshez elkerülhetetlen a kép bal alsó sarkában látható kislány alakja és annak felismerése, valamint a jobb felső sarokban látható babakocsi. A fotók iránt rajongók figyelmét bizonyára nem kerülte el […]

Az élet összegzése

Azért készítettem „Az élet 4 üvegbe sűrítése”-ről egy újabb montázs-változatot, mert az eredeti túl komor a szürkeségével, és az üvegek is kiábrándítóan üresek, míg a vidámabb változatnál legalább az italok szines látványa emlékeztet az ideig-óráig tartó élvezetek illúziójára. Gyerekkorom óta folyton azon vívódom, hogy a két hozzáállás közül melyik valójában az enyém, bár már régen tudom, hogy […]

A szefárdi és askenázi közösségek

Egy barátom tanulmányt írt, és mivel eddig sehol nem jelent meg, beleegyeztem, hogy itt megjelenjen. A tartalomért nem vállalok felelősséget Előszó Mind a szefárdi, mind az askenázi közösség a Babilóni Talmudon nevelkedett, azonban egymástól eltérő kultúrális közegben. A szefárdok az ibériai félszigeten az Omajjad emirátus uralom alatt a szabadság légkörében éltek és alkottak. Az arab […]

Bezzeg akkor…

Ma reggel öltözködés közben az óvonénik jutottak eszembe, hogy mostanában már nem is viselnek fehér köpenyt, hanem színes felsőt, szűkfarmert, és mobiltelefont. Pedig amikor még én voltam ovis, milyen jó volt leselkedni, nézni, hogy hogyan veszik át azt a fehér köpenyt rózsaszín bőrükre, a bőrükön feszülő patyolat alsóneműre. A mai kisgyerekeknek meg már csak ez a […]

Whiskey drink

Tíz éve ez volt az egyik kedvenc számom, vidámkodva halgattam rendszerint a szalon kanapéján ülve, néha pohárral a kezemben, máskor anélkül, olykor társasággal, máskor egyedül. Most véletlenül rábukkantam a dalra, és pohártalan egyedülséggel bár, de hosszan megmelengetődött a szívem. Újra meghalgattam, aztán újra, megint, és így tovább…

Empiria

Más már leírta helyettem: „Sokáig hajlandó voltam a maghintésre és a velejáró éjszakázásra, görnyedésre, szemrontásra. Ma már csak magamnak írok. Mondhatnánk, hogy az írás kényszer és szenvedély. Önsanyargatás és önmegvalósítás. Szolgálat, sőt kötelesség. Cél és eszköz egyaránt. Az ember ír, hogy megszabaduljon önmagától. Ezennel nyilvánosság elé tárom a csupán saját okulásra cédulázott idézeteket, referencia anyagként gyűjtött […]

Tengerésztitok

Baj van. Az a baj, hogy ha cerkát fogok, valami miatt semmi sem jut eszembe amit leírhatnék. Ezért többnyire hallgatok. Vagy suttogok. Csöndes vagyok. Szavam se hallani. Persze mondanivalóm azért van, de az szavak nélkül is érthető. És azt vettem észre, hogy mostanában már észre sem vesznek az emberek. Mintha nem is léteznék. A munkahelyemen […]

Egy emlék

Egy ima az áhítaton. Egy szénrakás a ház mellett. Egy jégvirág az ablakon. Egy kutya ugatása. Egy gyűrődés a paplanhuzaton. Egy pók az ablakon. Egy kicsorbult fülű bögre. Egy koszfolt a parkettán. Egy felemelt mutatóujj. Egy lecsatolt nadrágszíj. Egy kopasz meggyfavessző. Egy elérzékenyült jégcsap. Egy megsárgult fotó a falon. Egy ferdén bevert szög a pinceajtón. […]

Algoritmus

Kéne írni egy iszonyúan unalmas blogot. Beleírnám minden reggel, hogy reggel van, még nem ettem, de már voltam kakilni, és mindjárt elindulok dolgozni. Minden délben, hogy heló! Dél van! Tökjó, mindjárt vége a munkaidőnek. Minden este, hogy megérkeztem haza! Mindjárt fogok fürdeni. És senki se olvasná, mert tökre unalmas lenne és igazából semmi értelme sem […]

Héber nyelvkurzus

Etimológusok kapcsolatot találnak a לֵב azaz a „szív” és a „kutya” szavak között.
(כלב – לב; LÉV – KÉLEV) Kutyabarátok szerint nem véletlenül. (Macskabarátok még várjanak.)
Erős idegzetűeknek elárulom: van még egy, eddig nem tanult K betű is.
De elárulom azt is, hogy az izraeli „ulpánokon”, nyelvi stúdiókon tanulók a kettősségeket, szabályokat, rendkívüli ragozásokat gyorsan elsajátítják, és fél év múlva már olvassák az izraeli napilapokat, értik a rádió és a televízió híreit.
A gyerekek, tizenévesek hetek alatt.

Vattacukorárus

A világ nem csupa móka, kacagás, kolbász és vattacukor. Néha a vattacukorárusnak is megmondjuk, hogy finom ez a kék, csak nem elég kék, a pirossal meg az a baj, hogy lehetne inkább sárga. „Vattacukor a szivárvány minden szinében! Minket érdekel a véleménye!”, áll a táblán. És mivel a vattacukorárust tényleg érdekli a vevők véleménye, jobban […]

Banda-kormány

Gázából érkező jelentések szerint a Hamasz napról napra veszti el a hatalom intézményeinek a birtoklását. Más jelentések leírják, hogy hogyan lopják a terroristák a humanitárius segélyt és adják el a lakosságnak pénzért. Az Izraellel szembeni gyűlölet mellett a Hamasszal szembeni harag is nő.

Izraeli Hírlevél-1

Miért harcolunk? Miért adja át ezt az átkozott konfliktust egyik nemzedék a következőnek?
Most egy másik ismert izraelit kell idéznem. Mose Dáján, az újkori Izrael legendás hadvezére (és később eléggé szerencsétlen politikusa) az egyiptomi-izraeli békeszerződésről írt „Áttörés” című visszaemlékezésében felteszi a drámai kérdést: „Hát mi örökké kardot fogunk enni?” – a bibliai nyelvezetben feltett kérdés, természetesen, a kérdések kérdése: Lesz-e béke valaha a visszatért Izrael és Ismael, a száműzetés évszázadai alatt is folyamatosan itt élt rokonnép között?

Égi jel

Nem elég, hogy 30 fokos nappali meleg van december elején, és az emberek a tengerben fürödnek, én meg éjszaka a haifai kikötőre néző erkélyen alszom a szabadban, tegnap ilyen égi jeleket láttunk Magival Karmiel felett.

Mi ez? Egy szem? Az utolsó idők jelei? Egy ufó kipufogójának a nyoma? Az izraeli légierő titkos kisérleteinek mellékterméke? Ki ismeri ezt az égi jelenséget?

Tündibündia

Van mondjuk egy ikerpár. És mondjuk iszonyú, szörnyen aranyosak. Olyan édesek, hogy az már szinte nem is édes, hanem valami kimondhatatlanul édes. És az anyukájuk ezt látva arra gondol, hogy ez a jövő útja, ennek az ikerpárnak az aranyossága lesz a bánya, és elkezdi kiképezni őket, hogy még aranyosabbak legyenek, olyan tündibündik, hogy az már […]

Ó je

Kék az ég, bárányfelhők legelik a napsugarakat, a repülőgépek mint kis pulikutyák terelgetik őket, és ha néha van egy ejtőernyős, még az is mosolyog, mert olyan szép, ó je, olyan szép a világ. Az ejtőernyős földet ér egy szalmakazalban, aztán összehajtja az ernyőjét, kibiztosítja revolverét, és kémleli az ellenségeket. Azok nem jönnek, így a fáradt ejtőernyős elszenderedik […]

Rend

„…dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”, mondta a költő, ezért ma két dolgot csináltam: 1- Csoportosítottam a különböző neműeket: Férfi, pasi, hapsi, krapek, ipse, krapi, fiú, pacák, pasas, szivar, tag, alak, srác, figura, fa..i, ürge, fickó, úr, mókus, bácsi, muki, ember, hím, manusz, pofa,  fiúka, csávó. Nő, csirke, liba, pi..a, csajszi, […]

Vidéki

Az igazság az, hogy bármennyire is éltem húszéves koromtól nagyvárosban, alapvetően mindig is vidéki maradok. Úgy is mondhatnám, nekem a vidék a szülőhazám, az akácok, a kanális illata, a por, a sár. Ahogy vasárnap délben, harminc fokban a tyúk kárál. A hőség az utca végén remegve megemeli az utat, és a tyúk kárál. Megkondul a […]