Dávid? Góliát?

Az izraeli kormány teljesíthetetlen igényeket támaszt. Azt hangoztatva, hogy szomszédainál magasabb erkölcsi szinten van, politikája iránti hűséget vár el a zsidóktól, ugyanakkor továbbra is megsérti a palesztinok, az arabok és a liberális zsidók emberi jogait, túlzott erőszakot alkalmaz, áthágja a nemzetközi törvényeket, és állami szinten diszkriminálja a nem zsidókat. A liberális zsidók szemszögéből az izraeli kormány úgy viselkedik, mint a brutális Góliát, de mindenáron a kis Dávid dicsőségét követeli magának […]

A jó oldalon

Az utóbbi időben gyakran konfrontálódom családtagokkal, munkatársakkal, de ismeretlenekkel is olyan kérdésekben, mint körülmetélés, homofóbia, gyerekverés, nőalázás, földfoglalás. Vannak dolgok, amiket a beszéd gyógyít, és vannak, melyeket a hallgatás. Vannak ügyek, amelyeket elő kell venni, és vannak, amiket át kell lépni. Érzékenyebb lettem: ami másnak fáj, az engem is kínoz, azonosulok a kisebbséggel és a […]

Szabad szolga

Szinte lakatlan környék ez. Mondjuk pislákol benne az élet. Leginkább olyan az egész mint egy kidőlt, korhadt fa a kertben, a háttérben szépen lepusztult vidék, kimerült hangyalábak alatt dalol a jólét, dobol az életigenlés furcsa himnusza. Halott dolgok halmaza az alapja mindannak ami élet itt. Régről kitaposott ösvényen magabiztosan vonulnak a hangyák, hátukon terhekkel roskadoznak […]

Hit? Vita?

Néhány hónapja írtam, aztán mégsem tettem közzé: Egy általam alapított és irányított blogból lettem kizárva, mert meggondolatlanul olyan kifejezést használtam, hogy “traktálás (agymosás)”, és bár elnézést kértem attól, akinek “fájdalmat okoztam” e szavakkal és annak -vélt-  “mögöttesével”, néhányan olyasmiket zúdítottak rám, hogy hozzászólásaim “émelyítőek, provokatívak, önteltek”, “üres fecsegő” vagyok, és “öntelten ostoba”, végül valaki közölte, […]

Öldöklő küzdelem

…avagy a Harcosok Klubja. Azonnal boldog és szabad lehetek, ha elhatározom, hogy békén hagyom a világot, és inkább önmagamra figyelek. Gyerekkorom óta folyton azt sugallta a környezetem (és néha én is hajlamot érzek, hogy ezt sujkoljam a fiaimba), hogy ha vinni akarom valamire, keményen kell dolgoznom, meg hogy az élet tele van küzdelemmel, és rengeteg […]

Empiria

Más már leírta helyettem: “Sokáig hajlandó voltam a maghintésre és a velejáró éjszakázásra, görnyedésre, szemrontásra. Ma már csak magamnak írok. Mondhatnánk, hogy az írás kényszer és szenvedély. Önsanyargatás és önmegvalósítás. Szolgálat, sőt kötelesség. Cél és eszköz egyaránt. Az ember ír, hogy megszabaduljon önmagától. Ezennel nyilvánosság elé tárom a csupán saját okulásra cédulázott idézeteket, referencia anyagként gyűjtött […]

Maskarák

Azért lepődtem meg, mikor ma délben a gyárudvaron legjobb arab barátomat imaszőnyegen láttam térden hajlongva kelet felé imádkozni, mert eddig épeszű világinak ismertem, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül változott hirtelen vallásos muszlimmá. Nem ismerem az indítóokokat, de cserbenhagyottnak éreztem magam, zavartan haladtam el mellette, ki sem nyitotta a szemét, furcsán mormolászott. Egy másik, drúz kolegám […]

Vattacukorárus

A világ nem csupa móka, kacagás, kolbász és vattacukor. Néha a vattacukorárusnak is megmondjuk, hogy finom ez a kék, csak nem elég kék, a pirossal meg az a baj, hogy lehetne inkább sárga. “Vattacukor a szivárvány minden szinében! Minket érdekel a véleménye!”, áll a táblán. És mivel a vattacukorárust tényleg érdekli a vevők véleménye, jobban […]

Elméletek 4you

Kicsit furcsa, hogy egyes Frankok még 30-40 évesen is az identitásukat keresik, mint valami pályaválasztás előtt álló tinédzser. Zolival és Violával kimegyek este a sétálóutcára, leülünk egy padra, és eszméket cserélgetünk. Már máskor is kicseréltük őket, de jó újra feleleveníteni. Később Guy is csatlakozik hozzánk. Viola kinevet  mikor elmesélem, hogy van egy új pub Karmielben, […]

Ősember

Néhány nappal azután, hogy visszajöttem egy ötnapos sivatagi mélázásból, még most sem vagyok képes visszarázódni a civilizációba. A hosszú sivatagi ücsörgés teljesen elfeledtette velem, hogy van más világ is. A tőzsde felment, aztán lement, de a tejút pont úgy fénylik az éjszakai égen, mint tegnap, meg azelőtt, meg ezer éve.   Úgy viszonyulok ezekhez a […]