Kint, a gyárudvaron túl a hegyekben előre, a kisérletilaborban meg hátrafelé megy az idő, én meg itt forgok köröskörül pont a kettő közt, tulajdonképpen a tengelyen. A hűtők zúgásától nem hallani a légkondizúgást. Nézem, ahogy állandó minden és elhelyezem benne azt, ahogy múlok. Lassan elmúlok. Csak használatba kaptam mindent. Nincs tulajdonom.
Címke: elmúlás
Mindig írok
Ma elhatároztam, hogy ezentúl minden nap írok valamit, és ha mondjuk véletlenül kimarad egy nap, akkor másnap kétszer, ha két nap, akkor háromszor, és így tovább. Mert mindig történik valami, és ha nem írom le, akkor mindig elfelejtem, és akkor minek volt, kár hogy megtörtént. Az olyan mint a hanukagyertya kialvás után, a füst elszáll, és […]