Sakál-némítás

– Az éjszakai sakálüvöltést úgy lehet elnémítani –mondta egy drúz barátom-, hogy felfordítunk egy cipőt. Bármilyen cipőt –tette hozzá-, akár papucs is megfelel. – Hogy-hogy –értetlenkedtem-, a sakálok félnek a cipőtől? Látnak, hallanak téged, mikor éppen felforgatsz? – Nem. Bent vagy a házban, hallod a kertek alatti sakálok nyugtalanító vonítását, a gyerekek felriadnak, nem tudnak visszaaludni, […]

Futótrikó

Benjáminnal vásárolni mentünk.  Futócipőt akart venni, meg futónadrágot, de -mivel nem talált magának megfelelőt- végül csak futótrikót vett. Megkérdeztem tőle, hogy miképpen bírt  hosszú évekig sima, nem futós trikóban futni, és így mindenféle márkajelzés nélkül fejleszteni izmait. Nem zavarta-e trikós futása közben a tudat, hogy ő most nem futótrikós. Persze a kérdés felesleges volt, hisz […]

Tűzvész

Most már tényleg félrerakok minden fontosabb dolgot, hogy röviden beszámoljak a tűzről, nehogy végképp kialudjon a téma. Megint a gyerekek észlelték, hogy tűz van a házunk mellett, ég a park. Én is éreztem valami üszkös szagot, de nem figyeltem rá fel kellőképpen. Az a kevés fa gyulladt be, ami még megmaradt a korábbi tűzvészekből. Gyorsan […]

Gonoszkodom

– Hát ide jutottunk?! – tárta szét botránkozástól remegő karját – Pedig a Tórában is írva vagyon, hogy tilos. Szokás szerint a messiáshívőknél voltunk szombaton. Az alkalom elején rögtön felfigyelek az előttemülő nagykabátos hölgy mezítlábára. – Nézd csak – bököm meg párom oldalát -, mezítláb van, papucsban. – Nem, az nejlonharisnya – mondja okoskodva. Közelebbhajolok […]

Hangoskodók

Ha valami érdemleges hangzik el a szószékről, azt azért még meghallom Szombaton, mint tudjátok, a messiáshívők gyülekezetébe megyünk igét hirdetni, vagy hallgatni. Ma én hallgattam, más hirdetett, de nem nagyon hallottam hirdetését, mert sok volt a háttérzaj, ami – így 36 év után már – nagyon boszantó tud lenni. Persze ha valami érdemleges hangzik el […]

Rongyos

Megváltam ma egy nadrágomtól, utoljára vettem fel mert lyukasra rongyolódott. Az utolsó leheletéig hordtam, megkedveltem az idők folyamán, hozzám tapadt, és kívülről a lyukakat nem is igazán lehetett látni, csak a figyelmesebben szemlélődők hökkentek meg egy kissé, de enyhe pírral az arcukon ők is gyorsan elfordultak, hogy ne legeltesség illetlenül a szemüket ott, ahol nem […]