Közösség

A mai péntek este főleg arról szólt, hogy Évánál van egy kép Viola kiskorából, ahol úgy szopja az ujját, ahogy csak azon a képen látszódik, viszont valami miatt Anyu azt írta a fotóra, hogy “Ágikáé”. Viola határozottan követeli magának a képet (jogosan), viszont valami miatt Éva a jelenlegi tulajdonosa, valószínőleg még gyerekkorában adta neki Ági egy tál lencséért, mikor Viola még olyan […]

Szív, gondolat, gyilkos-foci

Erősen szúró szívfájdalmaim vannak mostanában, biztos valami jó kis infarktus készülődik, mindegy, úgyis megállapítotttam nemrég, hogy 40-től 60-ig a legunalmasabb 20 év az ember életében, nincs nagy kedvem hozzá. Egyébként meg a halál is az élet része. De ha mégis életben maradok, az lenne a legjobb, ha egy ugrással 70 lehetnék. Néha csak azért írok […]

Fennmaradt “első shvil”-jegyzet

Azoknak akik ott voltak (Éve, Vili, Ági, Tibi, Viola, Steve, én), és szeretnek emlékezni: megtaláltam egy hét évvel ezelőtti napló néhány feljegyzését az első ötnapos sivatagi túránkról. Képek itt láthatók: https://picasaweb.google.com/petifrank/ShvilIsrael1 2004/9/28 Hajnali kettőre érünk a vöröstengerpartra, alszunk másfél-két órát a priccseken, fél ötkor kelünk, víz után nézünk a szállodákban, háromnegyed hétkor indulunk, Tibire esik a sorsolás, […]

Apa – fia

Mikor kettesben kirándultunk, Doron (10) egész úton szájharmonikázott, és mikor tévedésből -mapuchit helyett- tapuchit-nak neveztem a hangszert (ami egyfajta nőnemű krumplicskát jelenthetne), kétrét görnyedve kacagott. Még órák múlva is ha néha hátranéztem, rázkódott a nevetéstől. Sokat estünk, csúsztunk, itt-ott megsérültünk, de odaseneki.

Máskor látszik

Kirándulni mentünk a testvérem feleségének a szüleivel, de említett testvérem is befért a kocsiba, sőt még maradt is egy szabad hely, nem baj, így kényelmesebb lesz, gondolhatta, aki feltette magában a kérdést. Ott ültünk előbb a díványokon és fotelekben, az ebédet pihentük, a háttérben az olimpiáda ment aláfestésnek, néha odakaptuk a fejünket, hogy húúú!! ez nagyon […]

Diplomás – album

14 darabos mese arról, hogy Ági megkapta a diplomáját, lufik szálltak a magosban, koktélt ittunk, és boldogok voltunk/vagyunk/leszünk, míg meg nem halunk, bár utánna is. Néhány keresetlen szóval itt méltattam az eseményt. További fotóalbumok

Tengerbe köpni

Két napra víz mellé mentünk pihenni és a forrongó testet lehűteni. Nem sok kaját vittünk, de elég volt, bár majdnem nem. A piknikasztalt nejlon borította, alatta egy nagy bogár mászott, nem tudtam hogy mit kezdjek vele, szétnyomni nem akartam, enni meg gusztustalan lett volna felette. Arrébb ültem, de utánnam mászott. Több család sátor nélkül jött, […]