Hadi-tekesz

nosztalgikus előzetes, fiam holnapi katonai esküjéhez Pont tíz évvel ezelőtt Benjámin hadi-ünnepélyén vettünk részt, mint résztvevők. Senki nem tudta, mit is ünneplünk igazából, de ami jó volt, hogy nem a tűző napon kellett állnunk parancsnokok hosszú, unalmas beszédét hallgatva, hanem hűvös étterem gazdagon terített asztalai körül ücsöröghettünk bágyadtan elalélva. – Mégis miféle találka ez? – kérdeztem Benitől. […]

Alkoholista vagyok

Alkoholista vagyok, és ha valakinek gondja van ezzel, keressen magának más barátokat. Ilyen vagyok, szeretek inni. Ha egy férfi megérinti a testem, ez nem olyan, mint mikor az arakos (vagy mondjuk rizspálinkás) üveg érinti a kezem. Mikor fizetést kapok, ez nem olyan, mint a torkomon legördülő whisky […]

Korai emlék

Ez egy nagyon korai emlékem. Apuról. Amikor még Barcikán laktunk. Arra tökre emlékszem, hogy mindenfelé hordott mindig biciklivel. Végig az egész városon. Furcsa belegondolni, hogy akkor még ki mertek menni az emberek biciklivel az utcára. Na mindegy. Szóval apu valahol volt, és valahogy vele voltam, és volt egy kis lakásunk, és oda visz biciklivel. Ez az […]

Közösség

A mai péntek este főleg arról szólt, hogy Évánál van egy kép Viola kiskorából, ahol úgy szopja az ujját, ahogy csak azon a képen látszódik, viszont valami miatt Anyu azt írta a fotóra, hogy “Ágikáé”. Viola határozottan követeli magának a képet (jogosan), viszont valami miatt Éva a jelenlegi tulajdonosa, valószínőleg még gyerekkorában adta neki Ági egy tál lencséért, mikor Viola még olyan […]

Apa – fia

Mikor kettesben kirándultunk, Doron (10) egész úton szájharmonikázott, és mikor tévedésből -mapuchit helyett- tapuchit-nak neveztem a hangszert (ami egyfajta nőnemű krumplicskát jelenthetne), kétrét görnyedve kacagott. Még órák múlva is ha néha hátranéztem, rázkódott a nevetéstől. Sokat estünk, csúsztunk, itt-ott megsérültünk, de odaseneki.