Ehud
(P) Tel Aviv-ba mentünk családostul, levittünk Vilinek egy másik  tv-t, kimentünk a tengerpartra, a gyerekek nagyon élvezték, Tomival elmentünk egy Ehud Banai koncertre, nagyon jó volt. Voltunk, láttunk, mentünk, győztünk...
26/06/2004
Vendéglátás
(Vili) Most a hetvegen 7 Frank is megfordult itt a jaffoi lakasunkon; remelem eljon az ido amikor Ilit és Ibit is vendegul lathatjuk.
19/06/2004
Vili jesivában
(P) Vili Bnei Brak-ban (Tel Aviv ultraortodox negyedében) kezdett dolgozni egy jesivában. Sok sikert neki, és sok sok pénzt!
10/05/2004
Megjött Vili
(P) Vili ma hajnalban érkezett Mo.-ról, hazament Yaffo-ba, aludt egyet, felkelt, megérkezett Tomi, megvacsoráztak, kiruccantak a városba... Vili holnap jön Karmielbe.
21/04/2004
Vili marad
(P) Vili két héttel meghosszabbította Mo.-i tartózkodását, úgy néz ki, csak Peszach után jön vissza. Lehet, hogy Ágival együtt lemennek Papához Tompára.
25/03/2004
Vili Judit Purim
Purim Marom (P) Vili és Judit hétfőn látogatják meg Iliéket. Robiéknál már voltak, de a miskolci utat Judit betegsége és purim ünnepe miatt egy héttel elhalasztották. Még Mo.-ra való utazása előtt Vili megkért, hogy rajzoljak valamit a purimi plakát illusztrálására, de mivel nem volt rá időm, más rajzolt. A fesztivál szervezésében Judit oroszlánrészt vállalt. Program
13/03/2004

Vili(P) Vili még két hétig a Hotel Sheraton Moriah konyháján dolgozik (tavaly itt vendégeskedtünk Magival egy hétvégét), aztán hazarepül Mo.-ra a tervek szerint egy szűk hónapra, hogy miután Judittal elintéznek néhány dolgot (gyűrű?, egyebek), újra visszarepüljön ide.
08/02/2004

(Anyu) Judit eljött meglátogatni Vilit. Pillanatnyilag Petiéknél vannak, de várjuk őket vissza.
19/10/2003

(P) Mától minden Franknak van mobiltelefonja, miután Apu és Benjámin is beszereztek egyet-egyet.
Van, akinél három készülék is található, van, ahol kettő, vagy egy. Vili nem szereti ha telefonálnak neki, ezért sokszor kikapcsolja, Zoli elvesztette az övét, de a becsületes megtaláló visszavitte neki a tengerpartról. Egyszer én is elvesztettem, de megtaláltatott.
17/09/2003

(P) Este heten elmentünk a kávéházba. Ez mostanában hagyománnyá vált, megnyílt az új sétálóutca, néhány takaros kis kávézóval, nem volt biztonságiőr, valaki mondta is közülünk, jó lesz vigyázni, a palesztinok mostanában (éppen a múlt szombaton) újra robbantanak kávéházakat ártatlan ifjakkal, mint amilyenek mi is vagyunk, ha körben ülünk, mindenki figyelje a maga irányába a gyanús alakokat. Vili a családi vállalkozás filmkészítéses verziójáról győzködött minket, miután Zoli néhány héttel korábbi énekes együtteses verziója elhalálozott, mielőtt megszületett volna. Violának szántuk a női főszerepet, Vili igazgatónak gondolta ki magát. Tomi a termeléssel szerzett pénz fontosságát hangsúlyozta, és a kamera megvétele előtt mindenképpen lakást kell szerezni - fűzte hozzá. Tominak néha eredeti ötletei vannak. Több mint hetvenen voltunk a kávéházban, megszámoltam, mindenki vidám volt, gondtalan, tipikus robbanás előtti hangulat. Valaki meg is jegyezte, hogy jobb lenne, ha mennénk, fél egy kicsit, mirre mi lehurrogtuk, és kioktattuk, hogy ha elmennénk, akkor megadnánk magunkat a terrornak, Arafaték épp ezt akarják, hogy ne menjünk kávéházba. Maradtunk. Csak éjszaka kettő körül mentünk haza.
13/09/2003

(P) Együtt volt a család Tibin és Lacin kívül, akik most Mo.-on vannak. Zsuzsi is eljött Kornéllal. Apuéknál ebédeltünk, aztán átvonultunk hozzánk 'terroristázni'. Előbb az ártatlanok, aztán a terroristák győztek. Késő este még hazaszállítottam Vilit és Zolit  kibucba ahol sorsdöntő és életbevágó dolgokról beszélgettünk. Zsuzsiékat Mocsár vitte haza.
23/08/2003

TalalkozasVili kijött Izraelbe mint új bevándorló. A képen Violával ölelik egymást megfele.
09/08/2003

Jó hely
(Vili) Este nyolckor templom; Judit is jött. Kicsit késve érkeztünk, már a Minche Amidájának ismétlése folyt, I. közreműködésével. Ott volt K. D. is, akinek előzőleg küldtem egy SMS-t, és aki most először jött le a Bethlen térre. A szokásos helyemre ültem, pedig egy pillanatra fölmerült bennem, hogy csatlakozzam hozzá - az oldalbejárattól jobbra, a nagytemplom bal alsó sarkában álló padsorokban foglalt helyet - de aztán úgy döntöttem, hogy a hagyományt demonstrálandó, miszerint mindenkinek megvan a maga helye, amihez ragaszkodik, a helyemre ültem. Ez, a már említett oldalbejárattól balra lévő második sor legbelső ülése, ahonnan hátamat a falnak vetve, kényelmes félfordulattal remekül belátni az egész belső teret. Szeretem ezt a helyet, annak idején, jó öt évvel ezelőtt, mikor Tamással először jöttünk le, ide ültünk először. Tomi a legbelső helyre, én a mellette lévőre. Ez is maradt a helyünk; mióta pedig Tamás aliyázott, azóta én ülök a helyén.
16/05/2002
Minjan

(Vili) Sanyi előző nap hagyott egy üzenetet, hogy másnap reggel minjen-gondok lehetnek, úgyhogy ha föl bírok kelni, akkor szeretettel vár negyednyolc környékén, délután pedig - ha reggel mégse találkoznánk - négy órától mehetek templomot díszíteni. Kéne még néhány ember, úgyhogy ha tudok, vigyek magammal másokat is.
Reggel sikerült korán felkelnem. Gyönyörű, verőfényes idő volt, vettem egy Népszabadságot és napszemüvegben mentem templomba. Kilencediknek érkeztem, és nagy meglepetésemre Zoli is ott volt, biciklivel. Az utóbbi időben ritkán jár; egyrészt péntek esténként a Dohány-templomban funkcionál (egy gyermekkórust dirigál), másrészt beütött neki ez a színházi pörgés, úgyhogy minden energiáját leköti a Magma-kórus. Jidu „imádkozott elő”, és bár jó öt perces késéssel érkeztem, még az első kaddis előtt jártunk; szép kényelmes tempót diktált, ugyanis még érkezésem után is várni kellett „a tizedikre”. Volt ugyan ott egy harminc év körüli gyerek, aki az utóbbi időben sűrűn lelátogat a Bethlen térre, de már máskor is megjelent hétköznap reggel, és mindig tfilin és tálisz nélkül imádkozik. Valószínűleg betérő, tehát még „nem számít bele a minjánba”. A nemrég nősült, kicsit mindig feszélyezett, kopaszkás Gábort a végén elcsíptem amint Jidut erőltetett természetességgel, megkérdi, ugyan „tegezhetné-e a főrabbi urat? Úgy, mint mindenki más…”. „Persze, persze, nyugodtan…”. Kicsit kényelmetlen a szitu, Jidut ugyanis korántsem tegezi minden fiatal, az idősebbek közül meg tán még kevesebben. Mégis, az úgynevezett belső körre azért inkább jellemző egyfajta általános tegeződés, mint az összetartozás-érzés egyik megnyilvánulási formája. Idősek fiatalokkal, asszonyok férfiakkal, és viszont. Zsidó körökben jellemző a tegeződés; a modern ivrit, amely a bibliai héber százegynéhány éve Ben Yehuda által modernizált változata, tegező nyelv. Az Oneg Sabbat Klubban a szívesen látott vendéggel közlik, hogy „mi tegeződünk”.

15/05/2002


(M) Izraelben megkezdodott a nyari szunet. Tibi az iden erettsegizett, az evzaron kituntetest kapott. Nem volt konnyu dolog. Tibi ugy latom szereti a kihivasokat,  megprobalni magat. Szerintem az egeszseges ifjukor jellemzoje ez. Tanulas mellett dolgozik is a helybeli MacDonalds-ban. Vili augusztusban keszul ki egy cionista vezetokepzo tanfolyamra, Tomi pedig ugy nez ki, oktoberben alijazik majd.
05/07/1999

(M) Vili es Tomi egy Tel-Aviv-i kozvetitot vettek igenybe, de csak a sokadik hely volt  megfelelo. Fel evet dolgoztak egy kibucban a Genezaret mellett, meg egy fel evet Ein Gediben, egy turista-szallo konyhajan. Az elobbi helyen semmit sem, az utobbin havi 300 dollart kerestek.
26/11/1998

(M) Egy honapja erre jart Matyi, Tomi es Edit. Csak a csaladot latogattuk vegig: Agit jeruzsalemben, Tomit Ein Gediben( Vili epp Magyarorszagon volt ), Karmielt es kornyeket, es mar be is jartuk a legnevezetesebb helyeket. Ket ev ota most talalkoztunk eloszor, jo volt felfrissiteni a kapcsolatot.
31/05/1998

(M) Tomi es Vili hamarosan hazarepulnek, Eva is, Agi talan marad. Szomoru vagyok emiatt. Mar megszoktam hogy gyakran ellatogatnak, itt toltenek akar nehany napot is, eldumcsizgatunk stb... Szoval faj az elvalas. Szulok nelkul nem var rajuk otthon Magyarorszagon, amig sajat otthont nem alapitanak, ezzel ok is tisztaban vannak, aggodnak is miatta. Vannak helyzetek, amikor nehez okosnak lenni.
03/02/1998

(M) Egy eve elunk Izraelben. Hamarosan az egesz Frank csalad egyutt lesz itt, Peti szulei a napokban kaptak meg a bevandorlasi engedelyt. Eva es Agi  mar nehany hete itt vannak, dolgoznak Jeruzsalemben es egy masik kis varosban. Vili es Tomi ma ejszaka erkezik, ok mosavban szeretnenek dolgozni.
27/08/1997

(P) A 20 egységes telefonkártya 10 sekel, ezzel telefonáltam haza (Vili + Tomi 15 egység, anyu 5 ) van 120 egységes 50-ért, de inkább takarékoskodunk. Érdekes világ ez az itteni, gyertek megnézni. Vendéget lehet fogadni...
03/06/1996

Karácsony

1992. dec. 26.

Reggel ¾ 7-kor keltett anyu. Nemigen akaródzott felkelnem, de hát hiába; 7 után fel is keltem (khmm…). Sebtében megreggeliztünk (vakaskenyér, kakaó), majd 35-re kimentünk a varbói buszmegállóba: Anyu, Robi, Zoli, Éva, Vili, Tomi, Zsuzsi, Ági. 45-kor jött a busz. Mínusz 14 fok volt ma reggel is. Varbón tíztől kezdődött az alkalom, de szerencsére (ez persze nem szerencse) az imaházban éppen ott volt Tibi bácsi, hogy befűtsön; éppen indult haza. Az alkalom elég üres, fárasztó volt. Én szinte végig az ablakon lévő jégvirágokat néztem, amik teljesen úgy néztek ki, mint egy gyönyörű táj. Az alkalom után hazajöttünk ebédelni, és csak 4-re mentünk Barcikára. Egyébként Varbón énekelni voltunk a körzeti énekkarral. Az ebéd húsleves volt töltöttkáposztával + krémes.

A barcikai alkalom szinte még fárasztóbb volt. Üres igehirdetés, élettelen imák, szörnyű versek . Ott volt Dienes Karcsi bácsi is; hangosan énekelt. Elmondott egy verset is, de az legalább jóízű, aranyos vers volt – ő költötte, és élénken gesztikulálva adta elő (refr.: „Ölelem a fát, a bokrot: mindenkit szeretek!”).

Az alkalom alatt egy csomószor majd’ kipukkadt belőlem, Gyuriból meg Tomiból a nevetés. Egyszer, amikor a basszust csak én énekeltem, a tenort F (ez már a gyülekezet előtt) - F hangja olyan nevetségesen megbicsaklott, hogy kénytelen voltam abbahagyni az éneklést, nehogy elnevessem magam. A „Csendes éj” alatt meg, amikor Forgács Bandi gyújtogatta a csillagszórókat, egy már teljesen leégettet akart meggyújtani.  Egy csomó ideig várta a gyertyával, hogy meggyulladjon, közben Dienes Karcsi bácsi harsogva énekelt, úgyhogy még jó, hogy sötét volt, mert Tomival majd’ megpukkadtunk. Tomi egyébként az énekóra alatt a fenyő mellett ült (az alkalom alatt is); megevett róla két szaloncukrot meg összetört egy gömbdíszt. Az alkalom után volt még vagy félóra, lent a kisteremben ping-pongoztunk: Robi, Éva, Vili, Tomi, Zsuzsi, Ági, Lali, Gyuri. Volt, hogy 3-3-an játszottunk, de csak úgy össze-vissza ütögettünk.

A ½ 8-assal jöttünk haza. Vacsora: kocsonya, nagyon finom. Megérkeztek Sanyiék is, Vargáéknál voltak. Sanyika nagyon fáradt már, egy csomót sírt, de most már talán alszik. Irtó aranyos volt, amikor Sanyi és Andi kint voltak az ebédlőben és az előszobában: Sankó keservesen sírva, négykézláb kijött az anyuék szobájából Andihoz.

Itthon a gyüliben délelőtt Dienes Karcsi bácsi szolgált; apu azt mondta, hogy nagyon örült neki, délután pedig Sanyi, ami szintén nagyon jó volt – mondták, akik hallották (apuék). Olyan kár, hogy nem lehettem itthon, pláne, hogy F-t kellett hallgatnunk.
26/12/1992

Katonázás

(Vili) Ma rengeteget katonaztam Tibivel meg Lacival. Nevetsegesnek latszik, pedig nem az. Ha mas nevet, akkor en meg nevetek orajta. Azt mondjak, vagy gondoljak, hogy dedos vagyok. Kit erdekel, hogy mit gondolnak! Mindezt arra alapozzak, hogy katonakkal jatszom. Akkor nem nevet senki, ha tarsasjatekkal jatszik barki is. Miert? Jatek-jatek. Azert, mert katonakkal? Sokkal tobbet kell kombinalni, gondolkodni, mint a szerencsejatekoknal. Mas az, mikor valaki ugy katonazik, hogy puff-puff, meghalt, stb. Igy szabalyokkal feler egy sakkmeccsel. Teljesen logikazni kell, cseleket kialakitani, csapdat allitani, stb. Az meg, hogy mas mit gondol rolam, nem erdekel.
23/08/1992


(Vili) Szeretek írni mindenféléről. Csak úgy. Spontán. Úgy, mint most is.
Az ágyamon hasalok, 3 óra körül van. Az ablakon beröpült egy darázs. Mászkál az ablaküvegen. Lent a homokozóban Tibi, Laci és Norbi házakat építenek és katonáznak. Ákos is eljött. Fáradt vagyok. A földmunkától... Undorító ez a légy! Nincs rajtam ing és állandóan a hátamra meg az oldalamra száll. Nem győzök rángatózni. ...  A pont-pont-pont azt jelenti, hogy szunet. Gondolkoztam. ... Bejott Tibi. Leveszi a szandaljat, kozben megjegyzi, hogy meleg van, es hogy bent ketszer huvosebb van, mint kint. Amikor meg lent volt, hallottam, hogy azt mondta: "Szoljatok, ha keszen vagytok!" (A hazepitessel) Addig is olvas. Ma volt konyvtarban, A Rodoszi lovag c. regenyt vette ki. Valamikor en is kihoztam, de nem olvastam vegig. ... Nincs kilincs az ajton, ezert a szel, vagy inkabb szello neha nyikorogtatja; becsukja, kinyitja. ... Elaludtam egy kicsit. Csak ugy felalomba. De folytatom is...
19/08/1992
(Folyt. köv.)

Vili

Született:    1974 december 15. Kazincbarcika
   
         Cím:            Nachal Oz, Tel-Aviv, Israel
   
         E-mail:        strosz@hotmail.com
   
         Telefon:       972-66-443-541