Ráhel
RahelKedves Mindenki!
Örömmel tudatom, hogy ma délután 13.00 - kor megszületett hetedik gyermekünk, Ráhel. 2520 gramm súllyal, harmincöt hétre és három napra, ami azt jelenti hogy koraszülött. Persze csak az orvostudomány szerint, mivel a Teremtője akaratából a legjobb időzítéssel látta meg a napvilágot.
Anyukája és ő is jól vannak, amiért egyedül Istené a dicsőség!
Robi
02/04/2004

Kedves Kati, Robi és gyerekek!
Nagy örömmel vettük a jó hírt, hogy egészségesen megérkezett Ráhel leányotok! Veletek együtt adunk hálát Istenünk gondviseléséért. Hetedik gyermeketek hozzon gazdag áldásokat a meglévők mellé..
Katinak mielőbbi megerősödést, sok puszit a kis jövevénynek meg nektek is.
Sok szeretettel: Peti, Margó és a gyerkők
03/04/2004
Robiék
Robi es csaladjaKati március végére, április elejére várja a következő babát, íme néhány kép ízelítőül az idősebb csemetékről, a szülőkről és a nagymamáról.
08/03/2004

(K) Korán reggel van. Robi már elment dolgozni. Eddig úgy volt, hogy a három fiúval 7-kor indultunk oviba, kocsival. Robi ugyanis a Dániel édesanyjának az  5 személyes kocsijával járt, mivel ő kinn volt Amerikában hónapokra. Most, hogy hazajött, a kocsit vissza kellett adni, Robi pedig egy kétszemélyes puttonyossal jár. Így a gyerekek kiszorultak a kocsiból, gyalog járnak oviba. Ma reggel  Anyu vitte őket, a három kicsi pedig még alszik. Így ültem le levelet írni. Sok mindenről lehetne beszámolni, most talán mégis a gyerekekről.
           
Olyan szeretnivalóak. Minden nappal egyre inkább bontakozik ki a természetük, változnak, mindig valami újat fedezünk fel bennük. S olyan jó látni azt alkalmanként, amikor valami mennyei beavatkozás folytán történik valami, egy kicsit többet megismernek a lényegből.  Hát én ezeket a pozitívumokat látom , a kis apró változásokat, a leheletnyi fejlődést. Azt mondják sokan, hogy ez a szülői elfogultság, mert mások meg sokszor a negatívumokat látják.
           
Úgy látom, hogy a gyerekek engedelmességben való tartására tett igyekezetünket az Úr megáldja. Az én alkalmankénti kudarcaim mellett is ezt mondhatom. (...)

           
Rendkívül elevenek a fiúk, Áronkával az élen, talán átlagon felül (de még ez sem biztos. Mindesetre tudomásom van sokkal vadócabb fiúkról is. Pl.: az apukájuk annakidején). (...)

Szombaton készülünk fel Pestre az egész család vonattal.  Kovács Gergőéknél lesz valami férfialkalom (30-40 férfitestvér), mi pedig Sanyiéknál leszünk ezalatt. Este jövünk is vissza.
28/01/2004


(K) Néhány szó a gyerekekről. Áronka  a középső csoportból egy-két társával átkerült az idén – korának megfelelően – a nagycsoportba, ahová viszont a tavalyi csoportból visszatartottak vagy 15-20 gyerekeket. Úgyhogy  7 éves, nála egy fejjel magasabb gyerekek közt,  már összeszokott csoportban próbálja megtalálni a helyét 5 és fél évesen. Visszavágyik a tavalyi csoportjába, s eléggé magányos.  Tavaly ő volt a sztár, most pedig a kicsi a nagyok közt. Másik kudarcélmény, hogy elkezdtek úszni járni, s ő a maga elevenségével, mozgásigényével a legbátortalanabb a többi közt. Képes félóráig mozdulatlanul kapaszkodni  a hidegvizes úszómedence szélébe. Semmit nem hajlandó csinálni, miután néhányszor belement az orrába a víz. Persze neki ezek az első uszodai élmények, szemben a többi gyerekkel, akik a nyári napokat a strandon töltik. Egyre inkább körvonalazódik az, hogy  fellépését tekintve rámütött, nem valami határozott a kiállása. A sajószentpéteri bibliaköri alkalmon is csak az orra alatt motyogott valamit bemutatkozásként, amit persze senki nem hallott. Ezekről ő számolt be utóbb.  A megszokott környezetben viszont nagylegény, uralni akarja a terepet.

Sárika -  bár mintha magam látnám a kiskori képeimen – ízig-vérig Frank.  Nagyon határozott, önálló véleménye van, aminek vagy akarattal, vagy furfangosan, de érvényt szerez. Ő diktál, Mirike pedig követi, utánozza.

A kis Viktorral nem sok gondunk lesz, ha ilyen marad: a délelőttöt egy az egyben végigalussza, ha ébren van akkor pedig békésen elücsörög a bébihordozóban, vagy jókedvében szégyenlősen mosolyog. Ezzel tölti napjait. Mostmár azért próbálkozik a négykézlábon való ringatózással is. Éppen ideje már.
26/10/2003

(R) Úgy tűnik, most hogy a L. család kitelepült Chichagóba, az Úr többre bíz a helyi gyülekezetben. Az elmúlt hétvégén például péntek és szombat este evangélizálnom kellett az egyik körzet állomás - Hencida - művelődési házában, vasárnap délelőtt pedig a az ottani imaházban hirdettem igét, hálaadó napi istentiszteleten.
Ezek az alkalmak már jóval korábban szerepeltek a gyülekezeti esemény naptárban, csak más szolgálattavővel. Amikor azonban kiderült hogy L.-ék ebben az időpontban nem lesznek már újfaluban, a hencidai testvérnők (három idős néni mindössze a gyülekezet) úgy döntöttek, hogy mégis megtartják az alkalmakat, és engem kerestek meg, hogy vállaljam el a szolgálatokat. Azzal a feltétellel vállaltam el, hogy az újfalui vezetőség hozzájárul. Miután ez megtörtént, fogtunk hozzá a szervezéshez. A különféle szolgálatok (énekek, bizonyságtételek ) gyakorlatilag az imaközösség tagjai között oszlottak meg, egy-két további testvérrel kiegészülve.

Jó volt végig megtapasztalni a Szellem egységét, és hogy imádságainkat meghallgatva, az Úr adott minden alkalommal érdeklődőket. A szolgálócsoportunkon kívül, alkalomról - alkalomra körülbelül negyven falubéli hallgatta az evangéliumot. Ugyan látványos megtérésről nem tudok beszámolni, mégis úgy látom, hogy Istentől volt elkészítve a hétvége.
08/10/2003


Jövő héten hétfőn állok munkába, Debrecenben. A cég neve DANIELLA kereskedelmi és szolgáltató KFT, és D. tulajdona. Egy nagyon profi módon szervezett vállalatról van szó, ami eddig alapvetően bel- és külkereskedelemmel , valamint az ingatlanai bérbeadásával foglalkozott. Személyemet, és még egy új kollégát bevonva most nyitnak egy ingatlanügynöki irodát, gyakorlatilag teljesen a nulláról. Szolgálati autót kapok, szolgálati telefont, egy korszerűen fölszerelt irodát és nettó nyolcvanezer forint kezdő fizetést. Két alapvető project nyomán kell dolgoznom. Az egyik, hogy frekventált helyen lévő ingatlanokat minél jobb áron fölvásárolni, amelyekre azután társasházakat ill. lakóparkokat terveztet a cég, és a kivetelezési stádiumban úgy bereklámozni ezeket a lakásokat, hogy mielőbb komoly haszonra szert téve értékesíteni tudjuk. Ez a project egyelőre éves szinten egy, esetleg két üzletet jelentene. A másik project azokat a holt időket kihasználva, amelyek az első projectből adódnak - engedélyeztetés, banki hitelügyintézés - belvárosi lakások fölvásárlásával, esetleg felújításával és mielőbbi értékesítéséről szólna. Van pár hónapom arra, hogy bizonyítsam a munkára való rátermettségemet. Ha beválok, akkor komoly alapfizetésemeléssel számolhatok, amihez még komolyabb forgalom utáni jutalékot kaphatnék. A cégnél nagyon sok ilyen-olyan állapotú hívő dolgozik, különféle gyülekezetekből. Valaki úgy fogalmazott, hogy azért megy olyan jól a cégnek, mert sok hívő végzi becsületesen a munkáját benne. D.-t nem kell bemutatnom nektek, második házasságában él, amiben a második gyermeket várják. B.-t valószínű, ismeritek, az imaközösségünkbe jár, egy komoly hívő testvér. Ő tizenéve dolgozik D.-nél, akinek gyakorlatilag a jobbkeze. Az Ő elmondása alapján korrekt munkaadónak számít. Ez a munkahely úgy adódott, hogy a már korábban említett alkalmi munkán vettem részt K. mellett, amit a Daniella egyik monumentális épületén végeztünk. "Véletlenül" botlottunk egymásba D.-el, aki tudomást szerezve munkanélküli helyzetemről, azonnal ajánlatot tett. Két napig voltam az Úr előtt a lehetőséggel a válaszadásig. Az első igerész, amit az Úr bátorításának vettem a II. Móz. 14. része. Ebből is leginkább az, amikor így fogalmaz Józsué, hogy : olyanok nékünk ők csupán (kánaániták), mint a kenyér. Nem igazán mertem volna csupán erre a bátorításra ráállni, de másnap jött a következő: a Bálák és Bálám története. Bárhová is vitte Bálák Bálámot, négy ízben is átok helyett áldást kellett mondania, mivel áldás van Izráelen. Úgy látom hogy egy ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és amely nyelv velem perbe száll, azt kárhoztatom, mivel áldás van Izráelen. Engem is meglepett - de másokat is - D. nagyvonalúsága így ismeretlenül is, amit valaki a profizmusának tudott be. Amikor leültünk tárgyalni, mivel a kereskedelemben dolgoztam már jóideje, nem lesz itt gond, márcsak azért sem, mert a véremben kell lennie származásomnál fogva az üzleti érzéknek. Biztos ismeri az Igét, hogy tebenned áldatnak meg a föld minden nemzetségei. Akárhogy is magyarázzuk emberileg, a mennyei Gondviselásnek lehetünk szemtanúi. Imádkozzatok azért, hogy ne valljak szégyent.
30/06/2003

Robi harom kicsivel Adam Viktor Aron Natan Mirjam Kati es Robi Sara Album
Amikor nősülésem folytán Berettyóújfaluba kerültem, a legsürgősebb teendőim közé soroltam a munkahely keresést. Emberileg szólva nehéz feladat elé néztem, mivel az országnak ez a régiója is a munkanélküliséggel leginkább súlytotta vidékek közé tartozik. Istenre hagyatkozva kezdtem el a keresést, számolva az Ő gondoskodásával mellyel eddig még mindig gazdagon körülvett. Hónapok teltek el eredménytelen kereséssel, ám nem haszontalanul, hiszen ezen körülmények még közelebb vontak az én Uramhoz, tanítottak csendességre, alázatra.

Az akkoriban már működő kis imaközösségünk igyekezett fölvállalni terheimet, komolyan hordozva azokat imádságban is az Úr előtt. (Gal. 6:2) Csodálatos imameghallgatásként éltük át az egyik ilyen házi alkalom után, hogy az Úr kaput nyitott a helyi tejporgyárban, ahová mint gépkezelőt vettek föl három műszakba.Egy testvér hozta a hírt, hogy bár nem hirdetett felvételt az üzem, mégis szükség volt hat dolgozó felvételére, mivel ugyanolyan létszámot bocsátottak el lopás miatt. Ugyanebben az időszakban egy államilag finanszírozott átképző tanfolyamot végeztem (gazdasági informatikus), mégis úgy vezetett az Úr, hogy szakítsam meg tanulmányaimat, mert fontosabb egy biztos munkahely, mint egy újabb bizonyítvány. Közel másfél évet dolgoztam ebben a üzemben, ahol - visszatekintve úgy látom, - mint hívő is megálltam a helyem. Egyszerű beosztottként kellett olykor elszenvednem társaim ellenszenvét, amit Krisztus gyalázataként említ a Biblia (Zsid.13:13.). Sok drága élmény fűződik ehhez az időszakhoz, amikor az Úr tanított a gonoszt jóval meggyőzni, szeretni az ellenséget, áldást kívánni nekik, és elszenvedni a hátrányos megkülönböztetést.Ennélfogva válhattam munkatársaim előtt hitelessé, és úgy éreztem, hogy egy megkülönböztetett tisztelet övez körül. Igazából egy esetre emlékszem vissza, amikor rossz bizonyság voltam kollégáim előtt, amikoris fizetésemelésnél indokolatlanul mellőztek, és emiatt megkerestem a legfelsőbb fórumot sérelmeim orvoslására. Semmit nem értem el vele, csupán azt, hogy láthatták társaim, én sem vagyok különb a deákné vásznánál (I. Kor. 6:7.). Ennek az esetnek a gyülekezetben is rossz visszhangja lett, mivel az üzemben dolgozó testvéreim kapva kaptak az alkalmon, hogy rossz híremet vigyék.

Érdekes módon, bár korábban soha nem voltam egy napot sem táppénzen, ezt a másfél évet táppénzes időszakok sora tarkította. Az egyik ilyen eset szintén rossz fényt vetett rám, mivel üzemi balesetként lett jegyzőkönyvezve, és olyan körülmények között történt az eset, melyek közepette méltán lehetett tolvajnak nyílvánítani. Bár lelkiismeretem akkor is, azóta is tiszta e dolog kapcsán, mégis,csak az Úr tudja miért engedte meg, talán így akart alázatra tanítani. Ennek következtében egy kisebb műtétre került sor, ami kb. egy hónap táppénzt vont maga után. Egy másik alkalommal kettős bokatörtést szenvedtem, amit ismét másfél hónap táppénz követett. Így tehát a másfél évből közel három hónapot táppénzen töltöttem. Ennek az időszaknak a gyár bezárása vetett véget, ugyanis mivel külföldi tulajodonba került, a tulajdonos voltaképpen csak piacot vásárolt, és ennek egyenes következménye lett a gyár bezárása. Így váltam ismét munkanélkülivé.

Mivel korábba n többször foglalkoztatot egy saját vállalkozás gondolata, és az Úr előtt megvizsgálva ezt a kérdést egyértelmű bátorítást kaptam rá, automatikusan arra gondoltam, hogy talán az úr most nyit erre lehetőséget. Mégis felmérve anyagi lehetőségeinket, be kellett látnom, hogy még nem jött el ennek az ideje. Azt azonban tudtam, hogy csak idő kérdése, és valóra válik ez a régi vágyam. Mivel szerettem volna értelmesen eltölteni ezt az átmeneti időszakot, megragadtam egy kínálkozó alkalmat arra nézva, hogy egy későbbi vállalkozáshoz szükséges papírokat megszerezzek, egy szintén állami támogatású 9 hónapos tanfolyamon ( kereskedő-boltvezető-pénztárgépkezelő). Nagyon egyértelműen láttuk Istenünk gondoskodását ebben a lehetőségben, és abban is ahogy jó eredménnyel bizonyítványt szerezhettem. Méginkább adódott az alkalom, mostmár a szükséges papírok birtokában is, hogy saját üzeletet nyissak. Az anyagiak azomban még mindig hiányoztak hozzá.

Ekkoriban lett figyelmes feleségem egy váratlan újsághirdetésre, melyben a házunkkal szemben lévő üzletben bolti eladót kerestek. Igazából nem fült a fogam ahhoz, hogy ismét egyszeű alkalmazottként utasítgassanak, sokszor értelmetlennek tűnő dolgokban is, ám úgy láttuk, mégis meg kell próbálnom, mint akinek nincs mit veszítenem. A sokszoros túljelentkezés ellenére rám esett a választás, és mint kiderült, nem csupán eladói munkakörben számítanának rám, hanem mivel megüresedett a boltvezetői hely, ezért üzletvezetői állásra kötöttek velem szerződést. Napnál világosabb volt, hogy Isten készítette számomra ezt a helyet. Először megengedte, hogy munkanélkülivé váljak, “megvárta”, hogy ebben a státuszban három hónap elteljen, és mint tartós munkanélküli felvételt nyerjek arra a tanfolyamra, amivel a szükséges végzettséget akarta a kezembe adni. És mikor ezt a kezembe adta, lehetőséget nyújtott félpercnyi járásra egy igényes hiradástecshnikai és háztartási gép szaküzletben boltvezetőként megszerezni azokat a tapasztalatokat, amelyeket egy majdani saját vállalkozásban nagyszerűen hasznosíthatok.

Két évig dolgoztam ebben a minőségben harmadmagammal egy elég nehéz természetű , de korrektnek nevezhető munkaadó alkalmazásában. Itt is hamar lehetőségem nyílt bizonyságot tenni az én Uramnról, szabadító kegyelméről, és a hitben járás örömeiről. Már az első időszakban kivívtam kollegéáim megbecsülését és bizalmát, ám munkaadómmal több izben is komoly konfliktusaim voltak. Sokszor engedtem vele szemben szabadjára romlott természetem indulatait, amikor úgy éreztem, méltánytalanság ér, és megsértett igazságérzetem többször okozott problémát kettőnk viszonyában. Olykor egészen odáig hogy hajszál választott el attól, hogy megváljon tőlem. Ezt mégsem tette, mivel ő is látta, hogy a rámbízott munkára rátermett vagyok, és egy jó munkaerőt veszítene el velem. Szomorúan kell azonban megállapítanom, hogy bár ismerte hitvallásomat, látta odaszánt életemet, a krisztusi indulattal nemigazán ismerkedhetett meg (Máté 11:29.).Ezeknek az éveknek különös isteni ajándékának tekintjük azt a viszonylagos szabadságot, amellyel mint boltvezető élhettem.Ebből a szabadságból, valamint a munkahely közelségéből adódóan tudtam szinte testközelből végignézni, ill. ellenőrízni a közben beindúlt házépítésünk folyamatát, és az ehhez szükséges hivatali teendőket intézni.Mindezt a munkaadóm tudtával, és hallgatólagos beleeggyezésével.

Két év boltvezetés után kellett rájönnie a tulajdonosnak arra, hogy azzal a felállással ( franchise ) melyben működtünk, nem termel a bolt annyi nyereséget, amiért érdemes folytatni. Ezért meghirdette a bolthelyiséget bérleményként, amire hamar akadt is bérlő, egy nagy, országos üzlethálózatot működtető Kft. részéről (Euronics hálózat). Szorongással töltött el a gondolat, hogy az új cég amely ugyanazt a profilt forgalmazza, nagyobb árukészlettel, választékkal, és jobb árakon, profi marketinggel, átveszi-e a kollektívát, vagy ismét munka után kell nézzek. Azért is foglalkoztatott ez komolyan, mert korábbi munkaadómmal nem volt túl fényes a viszonyom, és nem voltam benne biztos, hogy jó ajánlólevél lesz számomra. Isten mégis megkegyelmezett, és újabb lehetőséget kaptam, immár új cég alkalmazásában a megmérettetésre.

Hát hónap telt el intenzív robottal, ami azt jelenti, hogy három új ember felvétele vált szükségessé , és korábbi cégünk forgalának hat-hétszeresét produkáltuk napi 10 -11 óra aktív munkával. A rámruházott felelősségen túl a fizikai és szellemi munka testileg-lelkileg egyaránt teljesen kizsigerelt, és bár anyagilag maximálisan meg voltam becsülve, mégis sokszor úgy éreztem, hogy csak a mai napot éljem túl. Egyértelműen az Úr ajándékának tekintettük ezt az időszakot, de ritkán voltunk igazán hálásak érte, látva hogy családi életünk komoly hiányosságokat szenved ettől az életritmustól. A cégvezetés teljességgel meg volt a munkámmal elégedve, egészen azokig a napokig, amikoris három-négy ízben éppen akkor kerestek telefonon, amikor nem tartózkodtam benn a boltban.

Lehetne véletlenszerű egybeesésnek is betudni, mégis tudom azt, hogy ezen a területen egy kicsit elengedtem magam. Úgy látom, méltán kért számon az ügyvezető igazgató, ám amilyen következtetésekre ennek kapcsán jutott, azt méltánytalannak, és nagyon etikátlannak tartom. Amikor úgy fogalmazott telefonbeszélgetésünk kapcsán, hogy megrendült a bizalma bennem, első indulatomban közöltem vele, hogy vegye úgy, hogy beadtam a felmodásomat. Ezt rögtön követte az, hogy le is írtam, és elküldtem az illetékes helyekre. Azonnal tudomásul vették, és felmentettek munkakörömből, ám tudva hogy Isten nélkül első indulatomban hoztam meg ezt a döntést, hamar rámszakadt ennek a súlya, és elkezdtem számolni a lehetséges következményeivel.

Ez a döntésem szerdai napra esett, és még aznap este az imaközösségben megosztottam testvéreimmel, akik elkezdtek komolyan imádkozni értem. Rákövetkező nap egy olyan ajánlatot kaptam egy debreceni üzletembertől, amire minden épeszű ember azonnal rábólintott volna. Egy új bolt nyitásáról lett volna szó Berettyóújfaluban, amiben én lettem volna egy személyben az eladó és a boltvezető, és rám hárult volna a bolt beveztése és felfuttatása hasonló termékekkel, mint amelyeket korábban is forgalmaztunk, csak azok egy szűkebb kersztmetszetét. Anyagialag is nagyon kecsegtető volt, ugyanis 50% részesedésem lett volna, gyakorlatilag üzlettársi minőségben végezhettem volna a munkámat. Azonnal beindult az agyam, s bár a Euronics áruházat Isten megkérdezése nélkül hagytam ott, félő volt, hogy az új munkahelyembe is az emberi vehemenciám sodor bele. Amikor komolyan az Úr elé álltam ezzel a problémámmal, nagyon határozottan arra intett, hogy csendesedjek meg Őelőtte ( ). Feleségem viszont a reggeli igeolvasásánál olyan Igét kapott, ami megállásra késztetett (Jel. 19:10.). Igazábl nem értettem az Úr akaratát, mivel ez az Ige szövegösszefüggéseiben teljesen másról beszél, mégis azt sugallta, mintha az Úr le akarna állítani. A legnehezebb az volt ezekben az órákban, hogy mivel sürgősen válaszra várt a leendő üzlettárs, sokáig nem halogathattam a döntést. Az Úr mégis ki akarta munkálni bennem azt, hogy mindent engedjek ki a kezemből, ne bízzak emberi lehetőségekben (Jer.17:5.), és legyek kész megvárni az Ő döntését. Másnap gyülekezetbe menve különösen kértem az Urat, hogy tanácsoljon. Az imaórai Ige nagyon mellbevágott (Ézs.30:15.), de igazából a következő versben ismertem föl azt, hogy Isten óvva int attól, hogy megtegyem ezt a lépést. Ha már meghoztam Nélküle egy ilyen súlyos döntést, megszakítva munkaviszoyomat, legalább a prófécia másik része ne legyen igaz rám, nem akartam “lóra ülve vágtatni. Az Úr lecsendesített, és megerősített abban, hogy mondjam vissza az ajánlatot. Ezt meg is tettem az imaházból hazajőve, nem kis értetlenségre adva okot ezzel. Különösen nehéz volt a presztizsféltésemen túllépni, és vállalni azt, hogy az Úr esetleg hónapokra tétlenségre kárhoztat, és így engedi, hogy learassam, amit vetettem (Gal.6:7.). Ám az én Uram sokkal kegyelmesebb, mint a mi emberi szűkkeblűségünk. Amikor úgy látta, hogy elsegített kellő alázatra, töredelemre, és a tanulságok levonására, új lehetőséget adott.

Másnap délelőtt ismét felhívott ez a debreceni üzletember, s megkérdezte, hogy hajlandó lennék-e ha nem üzlettársként, akkor legalább egyszerű alkalmazottként elvállalni a feladatot. Hirtelenjében nem tudtam neki mit mondani, de később Isten Lelke meggyőzött afelől, hogy vállalhatom. Az aznap reggeli Igénk is erre utalt már előre (Máté 20:4.). A Ján.16:20. segített végérvényesen rábólintani az ajánlatra. Jelenleg ott tart a dolog, hogy kibéreltünk egy 50 nm alapterületű kis üzlethelyiséget, ami festés, szerelvényezés alatt áll, és várjuk a hatóságtól az engedélyezéseket, hogy mielőbb kinyithassunk, és megfelelően bereklámozhassuk az üzletet az ünnepekre.

Érdekes, hogy amikor ennek a folyamatnak pont került a végére , ismét azt az igei bátorítást kötötte a lelkünkre az Úr, amely már évekkel korábban is nagyon sokat jelentett, és tudom, hogy ha a feltételei teljesülnek életünkben, akkor egész életutunkat végigkíséri : “…megáldja az Úr minden vállalkozásodat…” (V.Móz.28:12) mert ahogyan Ő ígérte házasságkötésünk alkalmával is : “… arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek…” (I.Pét.3:9.).

Sokat töprengtem azon, hogy lehet az, hogy szinte minden helyen ahol munkába álltam, kis idő elteltével főnököt csináltak belőlem. Eddigi rövid életutam azt mutatja, hogy sokkal inkább megálltam a helyem mint hívő, egyszerű beosztottként, ám vezetőként kevésbé, vagy egyáltalán nem. A rámbízott faladatokat mindig elláttam közmegelégedéssel, ám a hívő névre sokszor méltatlanná váltam. Erről tanuskodott a katonaaság első három hónapja ( tudtam alázatban maradni, szolgálni, világítani), szembenállítva az utána következő kilenc hónappal, amikor tiszthelyettesi állományba kerültem. Erről tanuskodik a Kazincbarcikán egy évig betöltött boltvezető helyettesi állás, és erről tanuskodnak a fentiekben részletezett vezetői tisztségeim.

Kezdem megérteni, hogy Isten akarata az, hogy megtanítson vezetői beosztásban is talpig hívőnek maradni, és úgy szolgálni mindenkori környezetemet, ahogyan azt a Fil. 2. summázza a mi Urunk életútját, halálát, és feltámadását hozva például (Fil.2:5-10.). Dicsőség térjen szent nevére, hogy méltatott arra, hogy legyen lehetőségem ezt a leckét megtanulni!

Berettyóújfalu, 2002. 11. 29.


Robi

Született:    1970 november 13. Budapest
   
         Cím:            Kádár vitéz 4, Berettyóújfalu 4100, Hungary
   
         E-mail:        frankr@freemail.hu
   
         Telefon:      54-401-229
   
                             30-327-4998