Ez az év az Aliya (Izraelbe kivándorlás) éve. A naplórészleteket Május 23.-ától, a repülő indulásától írtuk, az ezt megelőző időszakot kivágtuk.
1996 az Izraelben töltött évek talán legnehezebb, de egyben legkalandosabb, legérdekesebb időszaka tele kihívásokkal, rengeteg újdonsággal, tanulással.

"Az ablakból lelátunk a Genezárat tóra. Túloldalt a Golán magaslatai kéklenek. Séta a városban. 2000 éves, 35 000 lakosú település. Jeruzsálem, Hebron és Safed mellett Tibériás a zsidók negyedik szent helye. Ősrégi épületek: El Omri mecset, Szent Péter kolostor, Keresztes kori erődítmény, Maimonidész sírja, régi városfal, zsinagógák. Modern sugárutak, lüktető élet, kihalt sikátorok, óriáskaktuszok, katonafiúk, katonalányok, pajeszos, kaftános zsidók, arabok, motorokon száguldó fiatalok, amerikai könnyüzene, keleti misztikus zenék, pálmafák, egzotikus madarak, kolibri, salátabárak, gyorsétkezdék, strand, kávéházak (az egyikben elidőzünk)... Vásárlás. Otthon „intenzív” angol tanulás. Án a The Jerusalem Post-tal kínlódom. Választási kampány felsőfokon. Hajrá Likud! Háromkor zárnak az üzletek, jön a  Sabath. A tóparton nyugalom, csend, készülődés az estére.
Esti séta, hangulatos utcák, fények, illatos növények, ünnepi társaságok a teraszokon, erkélyeken. A tóparton hajókázni vagy csónakázni invitálnak. Az egyik hagó neve: Jesus boat. Próbálom elképzelni, hogy a tanítványok itt halásztak, vagy hogy Péter itt kezdett süllyedni. Furcsa. Én mindenesetre megpróbálok nem elsüllyedni. Nézem az embereket: miért ez a kiválasztott nép? Egy dombtetőn hazafelé kiülünk egy nagy kőre a Genezáret felett és csendben nézzük a sötét vizet. Sziszegés. Margó azt hiszi, hogy kígyó, de csak izraeli tücsök  ciripel."