Advanced Search
2014-06-07 > Home > Nagycsalád > Igazi levél
*
* Nagycsalád
Igazi levél
2006-01-09

Most végre eldöntheted, hogy melyik ünnep az igazi. Nekem van egy tippem – egyik sem…

KEDVES SZÜLEIM!

Így, csupa nagybetûvel és felkiáltójellel írom elmaradhatatlan levelem megszólítását, ahogy kell, jelezvén, hogy ez egy igazi levél, nem pedig holmi hétköznapi holmi, ami napi rendszerességgel csusszan át az éteren, kisbetûkkel, ékezetek és írásjelek nélkül. Ez utóbbi ugyan nem jellemzõ rám, pedig az lenne tán az igazi (már ami a rendszerességet illeti).
Azzal mentegetõzöm néha, hogy ha majd normális internet lesz nálunk, akkor majd rendszeresen chat-elünk meg skype-olunk, s akár még egy kamerát is beüzemelünk egy beépített ígérettel együtt, miszerint nem fogok többé kellemetlen perceket okozni vele nektek, amint az sajnos elõfordult korábban…

De addig is örömmel számolhatok be arról, hogy – amint azt apunak futólag már említettem vala – remek munkám van: gyerekeket korrepetálok mindenfelé, mindenbõl – legalábbis az egyiket. Ezzel az eggyel heti ötször, napi két órát foglalkozom; a cél az, hogy ne bukjon meg semmibõl, ami számomra is igazi kihívás, tekintve, hogy minden tárgyból több egyese van mint kettese, s amellett meglehetõsen dekoncentrált a kislány, aki amúgy teljesen normális, de a lovakon kívül sajnos semmi más nem érdekli egyelõre (nyolcadikos). Több mint két órát kell naponta utazni hozzá, de ez simán belefér. Csak egy újpesti diáktól kellett megválnom, de õt egyébként is lehet, hogy lemondtam volna. Ezenkívül van még három másik is, úgyhogy gyakorlatilag annyit keresek mint egy kezdõ diplomás tanár, csak több az idõm. Így jobb lelkiismerettel tudok a szabadidõmben egyetemre járni, vagy éppen otthon bogarászni a könyveim fölött.

A szorgalmi idõszaknak vége, a szemináriumi jegyek már talonban, sõt a vizsgáim közül is megvan már az egyik, bár még lehet, hogy elmegyek belõle javítani, ugyanis kettes lett. Ez egy megajánlott jegy volt, amit, ha az ember nem akart vizsgázni, akkor évközben írhatott három zh-t, amelyek alapján elõre le lehetett vizsgázni. Az órákra bejártam, érdekes is volt, de az a néhány szöveg amit elolvastam (a megadott olvasmánylistának alig harmada) bõven elég volt, és nincs kedvem jobban beleásni magam a témába (patrisztika).

A vizsgákra jelentkezni csak interneten lehet, amibõl volt egy kis bonyodalom: a rendszerbe való belépéshez használt jelszavam valamiért bedöglött, és ez mire kiderült, már elmentek szünetre az illetékesek (jan. 2-ig), akik új jelszó adására jogosultak. Ez azért ciki, mert egy-egy vizsgára csak korlátozott számban lehet jelentkezni, sõt, a vizsgaidõpontokat is csak belülrõl lehet levadászni.
De aztán happy end lett a dologból, mert amikor a tanulmányi osztályon az egyik hölgy kifigyelte, hogy mennyire el vagyok szomorodva, távoztommal összetrombitálta a már hazafelé készülõdõ, ünnepi hangulatban lévõ barátnõit az osztályról, minek következtében tíz perc alatt kiderítették, hogy hogy hívnak, mi a telefonszámom és visszarendeltek az osztályra. Öt kedves hölgy fogadott, mondván, hogy az nem lehet, hogy egy ilyen kellemetlenség elrontsa a karácsonyomat, úgyhogy perceken belül mindent megoldottak nekem, sõt még olyan problémákat is, amikrõl nem is tudtam, hogy léteznek.

Mi tagadás, amióta Judit eldöntötte, hogy abbahagyja a filo szakot, sajnos nekem kell képben lennem és megküzdeni a bürokraciával, ami ugyebár hajlamos állandó jelleggel meglepni valamivel az embert.
Nem sokkal a TO-s jelenet elõtt épp a számítógépes rendszerért felelõs társaságot kerestem fel, gondolván, hátha van benn valaki. Nos, voltak is, úgyhogy addig zörgettem az ablakot, míg egy nõ ki nem jött borzasztó dühösen, akit néhány kedves szóval egy-kettõ leállítottam; két perc alatt meg is kaptam az új jelszavam. Kár, hogy félóra alatt el is veszítettem. Valószínûleg a tanulmányi osztályon maradt, ugyanis az indexembe tettem, ami ott egy darabig közkézen forgott. Mindegy, most már a vizsgaidõszak végéig úgysincs rá szükségem. Naszóval, ilyesmik vagynak errefelé velem.

Judit nyár vége óta a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ)  - nál dolgozott idáig félállásban, de most ennek is vége, és külsõs munkatársként folytatja a munkát, rendezvényszervezõként. Mellette talán most végre megírja a szakdolgozatát szociológiából. Az antropológián meg ugye már végzett. Három volt évfolyamtársával (szintén szociológusok) most azon vannak, hogy valami szociológiai közvélemény-kutató céget csináljanak maguknak.

A karácsonyozást nem sikerült megúszni: Judit szülei nagyban űzik az ipart. Kaptam és vettem is ajándékokat, ami persze jó, adni és kapni is, de azért én is szívesen kiszállnék én az ajándékozási kötelezettségek mókuskerekébõl. Amikor huszonötödikén (Chanuka elsõ napján) zsinibe indultam, a lágereket megjárt maminak volt egy vicces mondata: „Most végre eldöntheted, hogy melyik ünnep az igazi. Nekem van egy tippem – egyik sem…”

Az elõbb beszéltem Zsuzsival, puszil benneteket, és üzeni, hogy õ is hamarosan ír nektek levelet, sõt, elõzetesen még azt is üzeni, hogy már dolgozik: a Margit-híd budai hídfõjénél dolgozik egy hidegkonyhán mint szendvicskészítõ leány 400Ft-os órabérért – egyelõre.

Hát, asszem ezzel mára befejeztem az irkát. (...)

Puszil benneteket fiacskátok, aki már majdnem egészen felnõtt, és akinek igen hiányoztok, ha ez nem is mindig ordít az utcai plakátokról:

Vili, 2005-12-30

Laptetőre

Vili (Foto:Tibi)
Elvis-bar (Foto:Peti)
Későn érő
egyesiteni kívánt valamiféle „pacifista” világnézetet egyfajta „világnézeti alapon jogosult agresszióval”
Karmieli játszótér (Foto:Peti)
Hétköznapok
Ha lefotózod a szürke hétköznapokat, egyből szinesebbé válnak