Advanced Search
2014-06-02 > Home > Izrael > Ügyes manőver
*
* Izrael
Ügyes manőver
2004-12-08   

Szinte egyöntetű a vélemény, hogy Saron igen ügyes politikai manővert hajtott végre

Az elmúlt héten drámai események játszódtak le az izraeli politikában (persze melyik héten nem?). Szerdán szavazott a Kneszet a jövő évi költségvetésről. A 120-ból 69 képviselő szavazott ellene, 43-an mellette, igy a Kneszet nem lesz képes a törvény által előirt határidőt tartva, dec. 31-ig elfogadni a költségvetést.

A Sinuj párt öt minisztere szavazott a tervezet ellen, aminek következtében nem sokkal a szavazás után kézhez kapták a kormányfő elbocsájtó szép üzenetét tartalmazó boritékot. Két év kormányzás után távozott tehát a Sinuj a kormányból, igy a „koalicióban” csak a Likud maradt immár 13 miniszterrel, 40 képviselővel, koaliciós partner, költségvetés és többség nélkül. Ennek ellenére Saron, akinek megválasztása óta szinte hetenként kellett megküzdenie a különböző irányokból – olykor hazai pályáról - érkező bizalmatlansági inditványokkal, egészen csodálatos módon élte túl mindegyiket (pláne, amióta kisebbségben kormányoz, és saját pártjával, minisztereivel, szövetségeseivel is számtalanszor konfrontálódva kényszeritette rájuk akaratát) pillanatnyilag olyan helyzetben van, hogy a Sasz, az általa kedden benyújtott bizalmatlansági inditványt jobbnak látta visszavonni, mert nyilvánvaló volt, hogy -a szélsőjobb elhanyagolható szavazataitól eltekintve- senki nem akarja a bukását. Mindenki tisztában van azonban vele, hogy ez csak átmeneti helyzet, és elkepzelhető, hogy nagyon gyorsan feláll egy új, többségi kormány a Munkapart, a Jahadut HaTora és talán a Sasz csatlakozásával.

Az itteni különböző politikai elemzők között szinte egyöntetű a vélemény, hogy Saron igen ügyes politikai manővert hajtott végre, mikor valójában nem is akarta, hogy elfogadják a költségvetést, ennek érdekében semmilyen kompromisszumot nem ajánlott a szövetséges Sinujnak, hogy az nemmel szavazzon a büdzsére, s igy kirughassa őket kormányából, melyet már régóta szeretne kibővíteni. Saron ugyanis tisztában van vele, hogy a Sinujjal együtt, de többség nélkül nem képes hosszútávon kormányozni, nincs esély újabb szövetségeseket szerezni, ezért mindenképpen át kell alakitania a kabinetet – vagy pedig előrehozott választásokat tartani. Ez utóbbi azonban nagyjából egybeesne a gázai kivonulás tervezett időpontjával, ami egész egyszerűen lehetetlen helyzetet teremtene.

Elengedhetetlen tehát a Munkapárttal kötendő koalició, ami azonban egyáltalán nem egyszerű dolog. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis úgy döntött a Likud kongresszusa, hogy szó sem lehet ilyen társulásról, mára azonban megváltozott a helyzet. A Munkapárt nélkül elkerülhetetlenek az előrehozott választások, ami jelenleg egyik pártnak sincs inyére, különösen a Likudnak nem, hisz képviselői közt szép számmal akadnak olyanok, akiknek újraválasztása több mint valószinűtlen.

Tovább bonyolitja dolgot, hogy a Munkáparton belül most éppen azon vitáznak, hogy mikor is legyen a tisztújitás: februárban, áprilisban, vagy novemberben. Időközben egyre többen ácsingóznak a pártelnöki funkció felé. Az egyik régi-új önjelölt például Barak - aki miután 2000-ben lemondott a kormányfői posztról, sikeres üzleti tevékenységbe fogott, most azonban ismét vissza kiván térni a politikai palettára – áprilist nyomatja, sőt a múlt heti pártülésen egyenesen arra ragadtatta magát, hogy a vita közepén a pódiumhoz ment, erővel kivette a vitát kordináló pártfunkcionárius kezéből a mikrofont és felelősségre vonta a párt vezetőségét a választások előkészitésének elmulasztásáért, és a párt kisajátitásával vádolta meg őket.

Elemzők szerint Simon Peresz novemberig akarja eltolni a tisztujitást, hogy koaliciós tárgyalásokba kezdhessen a Likuddal, és kormányzati pozicióból aztán a tisztujitás már egyáltalán ne legyen aktuális kérdés. Pontosan ez az, ami nem tetszik Baraknak, aki tehát ellenzi a kormányba való belépést és mielőbbi tisztujitást (és természetesen pártelnöki funkciót) akar. Azt persze már emliteni sem érdemes, hogy a Sinujnak egy korábban adott igéret értelmében a Munkapárt csak velük együtt hajlandó koalicióra lépni a Likuddal... Mindenesetre úgy tűnik, jó esély van arra, hogy sikerül bevonni a Munkapártot a kormányba, azzal a feltétellel, hogy a vallásos pártok is bekerülnek. Ez utóbbiakban meg is van a csatlakozásra való hajlandóság, és minden jel szerint nyitva az út a kormány ilyetén való átalakitása felé.

Saron meg akarja valósitani legfontosabb politikai, biztonságpolitikai célját: a Gázából való kivonulást. Ebben teljesen egyetértenek a Munkapárttal, amely segiteni is fog neki ebben. A vallásos pártok, akik annak idején ellenezték a kivonulási tervet, úgy néz ki, hogy megváltoztatták álláspontjukat, és támogatni fogják a tervet, legalábbis nem fognak ellene szavazni, igy előttük is nyitva az út az új kormányba.

Közben Arafat halála óta nemzetközi szinten egyértelműen biztatóan alakul a helyzet. Egyiptommal biztonságpolitikai szinten kezd komolyabbra fordulni az együttműködés. Kölcsönös gesztusok jellemzik mindkét fél viselkedését, egészen odáig, hogy Mubarak kijelentette: izraeli részről Saron, és csakis Saron (!) az az ember, aki képes megteremteni a közel keleti békét, bár igyekszik rávenni Izraelt, hogy egyoldalú kivonulás helyett a „kétoldalút” részesitse előnyben.

Abu Mazen utasitotta a médiát, hogy állitsák le az Izrael-ellenes uszitást (ez volt ugyanis Saron feltétele a tárgyálasok megkezdéséhez), aminek következtében, az utóbbi hetekben meglepően visszafogott az Izraellel kapcsolatos hiradás, és még a Hamasz is egy tizéves tűzszünet életbeléptetését kezdte pedzegetni – nyilván nem szeretnének kimaradni a demokratikus játékokból, akárcsak Hitler annak idején...

A sziriai elnök is újra béketárgyalásokat akar Izraellel, de most előzetes feltételeket sem szab, ami új fejlemény, Jordánia pedig szabadkereskedelmi szerződést kötött az USA-val, aminek keretében az eddigi nulláról kb. 1 milliárdos értékben üzletelnek egymással (az iraki amcsik logisztikai ellátása révén).

véef

következő hét>

Laptetőre

Sharon, az ugyes
Oroszok erkeznek
Oroszok a spájzban
A hatmilliós Izraelbe 1989 és 2003 között több mint 950 ezer bevándorló érkezett a volt Szovjetunió országaiból
Sharon Győzelemre született
"Gyozelemre szuletett ez az ember" - mondogatjak elismeressel a nyugalmazott tabornokrol meg politikai ellenfelei is