Advanced Search
2014-06-02 > Home > Más > Súlyos beteg
*
* Más
Súlyos beteg
2005-08-10

Valaki azt mondta nekem a sétálóutca egyik kávézójában ülve, hogy fáj a tüdeje, lehet, hogy tüdőrákja van.

Felmerült bennem a kérdés, én mit tennék, ha megtudnám, hogy nagyon súlyos betegségem van és megvan az esélye, hogy belehalok?

Megmondanám az ismerősöknek/barátoknak/családnak? Vagy inkább hallgatnék?

Négy variáció létezik:

- Elmondod és belehalsz
- Elmondod és nem halsz bele
- Nem mondod el és belehalsz
- Nem mondod el és nem halsz bele

Vegyük hát végig őket:

Elmondod és belehalsz
Szerintem a hozzád közelállóknak szinte kötelességed elmondani, hisz ők lesznek azok, akik végignézik ahogy (ki)szenvedsz, és bennük hagysz űrt magad után.
Elmondod, mindenki szomorú lesz és lehet, hogy páran titokban sírnak is. A drámai bejelentés után megváltozik a megítélésed, te leszel a szegénybeteg, akinek most különösen nagy szüksége van a szeretetre. Mindenki zavarban lesz, mikor veled beszél mert tudja, hogy nem biztos, hogy megéled mondjuk a jövő hetet. A közeli hozzátartozók folyamatosan ezen fognak feszülni, amíg meg nem halsz. Utána újabb trauma, meghaltál te és mindenki sír.
Kétszeres sokk.

Elmondod és nem halsz bele
Szép és jó csendben elmenni (vagy nem menni), viszont ha nem azonnali lefolyású betegséged van, akkor nagyjából arra a plusz energiára lesz szükséged, hogy ne menj el, amit azok az emberek tudnak belédönteni, akik körülötted vannak és aggódnak érted.
Tehát felfeded a titkodat már csak azért is, mert halálos betegen sokszor nem tudsz csak úgy szabadon szaladgálni az utcán, főleg, ha csövek lógnak ki a testedből és kórházi ágyban fekszel.
Szóval röviden: elmondod..., a fentebb ismertetett reakciólánc, aminek a vége az, hogy túléled. Örülsz, pukkannak a pezsgők, mindenki tapsol, újra itthon, olyan erős és kitartó voltál, legyőzted az akármit. Addig viszont folytonos aggódás, hogy túléled-e.
Egyszeres sokk.

Nem mondod el és belehalsz
Egy ilyen dolgot úgysem tudnék magamban tartani, de teoretice tegyük fel, hogy nem mondom el. Senki nem tud semmiről. Senki se aggódik, senki se feszül, mindenki éli az életét. Te is, bár világos, hogy ezt nem nagyon lehet titokban tartani, eléggé meglátszik az emberen az ilyesmi. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy megpróbálsz ugyanúgy élni, mint addig, és elmondod a családodnak, barátoknak. Ha sajnálnak, hát sajnáljanak.
Bocs, most eszmélek, hogy ez a "nem mondod el verzió", tehát nem mondod el, nincs nagy hümmögés találkozásokkor, nincsenek szánalmas pillantások, nem szán senki sem. Emberként halsz meg. Már ha meghalsz. Ebben az esetben például igen. Ekkor majd mindenki sír (vérmérséklettől függően), hogy jajj, szegény te, nem mondták még elégszer, hogy szerettek, nem volt idejük elbúcsúzni.
Egyszeres sokk.

Nem mondod el és nem halsz bele
Nagyon nehéz nem elmondani, mert te például eleve kiváncsi típus vagy, irtó érdekelne, hogy ki hogyan reagálna, valószínű elmondanád mindenkinek, direkt hogy sokkoljál. De hogy az alcím által kijelölt keretben maradjunk: nem fecseged el a dolgokat, mindenki jól van, mindenki oké!
Zéró sokk.
(ööö... és miután nem mondtad el senkinek és nem haltál bele, elmondod, hogy ugyan nem mondtad, de majdnem meghaltál.)

Ha most összevetjük a fő csapásvonalak által összehozott sokk-összértéket, akkor világosan látszik, hogy melyik a jobb út.

(Persze lehet, hogy szépen és logikusan lettek a dolgok leírva, de az emberek nem így működnek...)

Laptetőre

Tudorak
Vattacukorarus
Vattacukorárus
A világ nem csupa móka, kacagás, kolbász és vattacukor
Illusztracio
Vadkelet
be kellene vezetni a halálbüntetést, hogy kivégezhessék a gyilkos gyilkosát is