Advanced Search
2014-06-02 > Home > Nagycsalád > Peszah
*
* Nagycsalád
Peszah
2004-05-02

Ilyen még sosem volt nálunk. Ott ültünk körben, és mindenki a mellette levővel beszélgetett

Péntek este, az ősi zsidó hagyomány szerint átjött hozzánk a társaság, körbeültünk a szalonban, kávét, teát szürcsöltünk, kellemesen folyt a harsány csevegés, aztán teljesen spontán módon párbeszédekké szakadt szét a körbeszélgetés.

Ilyen még sosem volt nálunk. Ott ültünk körben, és mindenki a mellette levővel beszélgetett.
Vili Évával, Ági Doronnal, Judit Magival, Tomi Reuvennel, és Zoli Petivel (azaz velem). Néha próbáltam belehallgatni mások társalgásába úgy, hogy Zoli ne vegye észre, hogy nem rá figyelek (valami opera-előadás ecsetelésével próbálta lekötni el-elkalandozó figyelmemet), szóval a többieket kilesve észrevettem, hogy mások is oldalra hallgatóznak, ezért gyorsan mondtam valamit Zolinak, hogy például a tőlem balra ülő Éva hallhassa, hogy mi miről beszélgetünk, ha netán minket hallgatna ki éppen.

- Állj! - mondtam hirtelen felindulásból, elnémítva így a társaságot - Most mindenki forduljon meg, fogjon kezet a másik oldalán levővel, röviden mutatkozzon be, honnan jött, mit csinál, hogy hívják, stb, és tudassa vele, hogy szereti, és ha valamikor véletlenül megbántotta volna, akkor most ünnepélyesen bocsánatot kér tőle, és a mai naptól minden jó lesz, szent a béka.

A más körökben oly ojajozottan működő csoportterápia a frankok individualizmusának* sötét bugyraiban teljes kudarcot vallott, mindenki nevetett (igazából ez volt a cél, mármint a nevetés), aztán folytatódott a szószaporítás az előbb felvázolt módon.

Viola otthon maradt, beteg, szeretne megerősödni a vasárnap kezdődő túrára.

Tominak hirtelen, ott, azon az estén elege lett a zsidóságból.
- Elveszítjük a magyarságunkat - mondta szomorúan.
- 'Kossuth Lajos azt üzente...' - énekelte halkan, elmerengve, aztán kifejtette, hogy valamikor nagy magyar férfiak tele voltak a hazáért való tenniakarással, mi meg itt veszítjük az anyanyelvünket elfele.
- Végül is vér szerint nagyrészt magyarok vagyunk - fűzte tovább felrázó gondolatait -, mégis szinte csak héberül beszélünk, olvasunk, meg ilyesmi.

Úgy tűnik, hogy - Noah mellett - a cionizmus valamikor izzón lobogó sajószentpéteri lángja ennél a gyereknél is végleg kihalt. Csak az egyiptomi húsosfazekakra emlékszik már.

Másnap, a peszah-i (zsidó húsvét) vacsorára Zsuzsi is megérkezett Kornéllal, nagy volt a zaj, valaki mondta is, hogy ezen a széderestén nincs széder (rend), csak este.

Zoli készítette a húsokat, Ági a krumplikat, Viola a salátákat, Magi egy süteményt, Éva mindenben segédkezett, bort többen is hoztak. Máig rejtély hogy ki csinálta a levest.

Ágit az zavarta, hogy egyesek szerint néma, mások szerint meg szószátyár.
- Most akkor mi van? - kérdezte tanácstalanul széttárva karját.
- Menj az arany középúton. - vetette be valaki nagy bölcsen.
- Légy önmagad, ne próbálj mások elvárásainak megfelelni. - egészítette ki másvalaki mégbölcsebben.

Az este nem öltött vallásos szinezetet, a hagadából sem olvasott fel senki, bár volt pászka és harószet. Főtt tojás is volt, gondolkoztam is erősen, hogy ez mit is jelképez, de nem ugrott be.

- Mért van az életem a szakadék szélén? - kérdezte Tomi.
- Nem tudom - feleltem.
- Hogy jobban lássam a te életedet...
- Ha-ha-ha!
Ezen nevetnem kellett.

Magi, mások támogatásával zseniális szójátékot talált ki.
'A patikus apatikus apa tipus.'
Lehet terjeszteni magyar nyelvterületen, hogy Kossuth-hoz és Széchenyi-hez hasonlóan valamit mi is hozzáadjunk a magyar nemzet nagy, közös kincséhez.

Hát ilyen volt az idei családi húsvét. :)

Individualizmus:
1. az egyént és az egyéni érdeket mindennél magasabbra értékelő szemlélet
2. (pejoratív) a közösséget semmibe vevé túlhajtott önzés

Laptetőre

Hagada (Grafika: www.shemayisrael.co.il)
Nagyfa Izraelben (Foto: Peti) Nagyfa és lófejű
Puska is volt nála, attól tartottam, hogy használni fogja, és leszedi vele Vilit
Eva rozset gyujt (Foto: Peti) Shvil Israel5
Folytattuk az elmúlt év októberében megkezdett, 1000 km-es túrát