Advanced Search
2014-06-02 > Home > Család > Kóser toll
*
* Család
Kóser toll
2005-02-27

belegondolni is rossz, mi lett volna, ha nem vagyok ott az íróeszközömmel

Katonai ünnepségen voltunk néhányan, a katonák teljesen egyforma ruhában álltak hosszú sorokban, csak a tiszteknek volt világoskék az ingjük, és mikor az induló zenéjére bejöttek nem is lépkedtek egyszerre.

Egy hosszú asztalon sokféle gyümölcsök hevertek halmokban, mondtam is valakinak, veszel? ingyen van. Én banánt almát mandarint és körtét választottam.

A katonáknak sokszor kiabálta egy üvöltöző ember, vigyázz! pihenj! így felváltva, egymás után. Meg is kérdeztem Benjámintól a végén, hogy mi célból tette ezt, ő el is magyarázta nekem, bár én is valami hasonlóra gondoltam, csak nem ennyire szakszerűen.

Az ünnep végén olyan asztalon étkeztünk, melyet direkt azért építettek, hogy a katonai ünnepek végén azon fogyasszuk el a magunkkal hozott elemózsiát. Valahogy jó volt erre gondolni.

A család elégedetlen a honlappal. Bonyolult, mondják, átláthatatlan, nem találni dolgokat.
Mintha legalábbis azért volna, hogy megtalálják azokat. Lehet, hogy éppenséggel eldugni akarom őket, nem? Az ember lelke átlátható? Időrendi sorrendbe tudod pakolni?

Valaki azt mondta, hogy kezd elidegenedni a honlaptól, mert idegenek is belekukkantanak, sőt, még a vendégkönyvbe is beírogatnak!
Kellemes elidegenedést kívánok neki! Hát minek raktam fel azt a szerencsétlen vendégkönyvet?!
Ezen kívül mi az, hogy idegenek? Te nem vagy idegen? Kik az idegenek? Akik elidegenültek? Vagy akik nem születtek a családba? Melyikbe? Ha már belefirkált valamit, akkor valószínű, hogy az emberiség családjához tartozik, nem az ízeltlábúakéhoz.
Én sokszor még önmagamnak is idegen vagyok, másoknak meg egyenesen marslakóként mocorgok kis, fonnyaddó testemben.

A honlap nem szétválasztani akar, hanem egyesíteni.

Másrészt meg az elidegenedők azok, akiket a leginkább foglalkoztatja az elidegenedés tárgyát képező dolog aktuális állapota. Bántja őket a lelkiismeret, vagy igazolni szeretnék magukat, nem tudnak szabadulni a gondolattól és folyton visszatérnek a tett helyszinére, titokban bekukucskálnak azt gondolva, hogy mások nem tudják.
Nagy kaland ám ez! Sokkal érdekesebb, mintha elidegenedés nélkül, nyíltan járnának a koncra.

A honlap egyébként tényleg nem jó, nem áttekinthető, nem is lesz soha az, javíthatatlan fajta. Én is pont ilyen vagyok, ezért ilyen a honlap.
Változtatni akarsz a honlapon? Változtass meg engem!

Reuven kórusban énekelt a művelődési ház előadótermében. Büszke apaként ültem ott, és az az univerzális érzésem volt, mely azokat az apákat keríti hatalmába, kiknek fia egy nagy terem megvilágított színpadán áll, és énekel.

Az előadás végén, az azon az estén éneklő összes kórustag kézenfogva körbeállta a közönséget, és valami hallelujás éneket adtak elő úgy, hogy tiszta, és nemes érzésekkel telt meg a levegő, Reuven két- másik, profi kórusból való -nagylány között állt kéz a kézben, hármas kánonban röpködött a "halleluja", és az a hangulat lett úrrá az embereken, mely a 89-es, első ifjúsági találkozó résztvevőit is megragadta Sajószentpéteren.
Egység, tisztaság, naivitás.

Tegnap esküvőre mentünk feleségemmel, a Reuvent oktató festőnő lánya ment férjhez.

Kisebb bonyadalom támadt, mert az egyik hölgy nem volt hajlandó felmenni a zsinagóga női részlegébe, mindenáron lent akart maradni a hupá* közelében, pedig világos, hogy ez teljesen törvénytelen.
Végül kivonultunk az udvarra ünnepelni, így legalább Magi is mellettem maradhatott, hisz szive mélyén ő sem akart elszakadni tőlem, csak ezt nem hozta a rabbi tudomására, megelégedett azzal, hogy lágyan a fülembe suttogta:
- Muszály elválni?

A rabbi nem talált megfelelő tollat a ketubá* aláírásához, végigkérdezte a vendégeket, de hiába, nem volt senkinek olyan, amit használni lehetett egy ilyen eseményen, végül megállapította, hogy az én tollam jó. Kóser. Elkérte, félrevonult, aztán félórás várakozás után hallom, hogy kihirdeti a közönségnek, hogy az aláírás megtörtént, hol van a toll tulajdonosa, itt vagyok, mondtam, köszönöm, mondta, most már kezdődhet a ceremónia.

Csak fél órát csúsztunk a toll miatt, de belegondolni is rossz, mi lett volna, ha nem vagyok ott az íróeszközömmel. Lefújták volna az egész esküvőt, és ifjú pár nélkül, boldogság nélkül mentünk volna aludni.

Hupá: esküvői baldachin, ez alatt áll a jegyespár
Ketubá: pergamenre írt jogi házassági szerződés, melyet a felek és tanúk írnak alá


Laptetőre

Katonak
Peti foz
Robilibi
Olykor mások szinezik napjaimat, ilyen volt a Robilibi-látogatás, Yossi unalmas prédikációja...
Jeruzsalemi sikator
Mint a regényben
Visszatartanád a lapokat , hogy élvezd az oldalt. S mégis tovább peregsz.