2014-06-02 > Home > Család > Jómagamban
Jómagamban
Jómagamban írok itt jómagamról.

Évtized

Tíz éve már, hogy itt dolgozom. Mikor idekerültem, úgy néztem fel a targoncára, mint kisgyerek a nagykonbájnra, ma meg olyan a szememben, mint unalomig kihasznált játékautó. Összement a gyár.

Régen szorgos beosztott voltam, ma meg tétlenkedő szabadúszó. Régen tiltottnak vélt lapokat faxoltam titokban, ma meg a legkorszerűbben felszerelt digitális irodámban szörfözök a világhálón. Régen egy gép mellett robotoltam, ma meg csak azért teszek olykor kört száz gép között, hogy az ottrobotolókat felvidítsam.
- Mi lesz velünk? Mi várható?- kérdik tőlem a munkások aggódva. –Miről beszélnek a vezetőségben?
- Nem mondhatom meg, de bízzál! Egyszer minden jóra fordul.
- Miért szereltek az étterembe is kamerákat?
- Nem tudom, de ha tiszta a lelkiismereted, mit zavar ez téged?
2008-03-24 |

Azért

Azért nem írok mostanában, mert munka mellett 2000 darabos pázeleket rakok ki úgy, hogy nem nézem meg előre az ábrát, dizájnot csinálok megrendelésre, és az Adobe programcsomaggal szöszmötölök, melyet 532 ezer forintért vettem.
Nincs időm.
2008-02-03 |

Bocika

Mostanában kínomban alkotok ilyesmiket, nem tudom hova tenni magam. Én vagyok a butuska bocika a réten.

Bocika (Grafika:Peti)
Bocika (Grafika:Peti)


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


2007-12-28 |

Bevágom

Elhatároztam, hogy mivel rendkívül szeretem ezt az országot, bevágom mindenét, vagyis összes nevét. Települések, kereszteződések, folyók, patakok, források, völgyek, hegyek, fák, bokrok, virágok, állatok, madarak. Két-három hónap múlva kikérdezhettek.
2007-11-09 |

Töredékek

Gyárudvar.
Ebéd után vagyok, a gyomrom kávéért kiált, jó ez a meleg lötty, összerántja az ízeket, pontot tesz a kaja végére.
Tehetségemen gondolkodom ejtőzés közben. Valaki, akibe már első osztályosan szerelmes voltam, azt írta 30 év után, hogy jól írok.

Oroszul és arabul ricsajoznak körülöttem, nem értem a mondanivalót. Egy dolgozó felmászik egy műszerasztalra, táncolni kezd, leszedik, bolondok házába dugják. Egy szorgos nő megcsúszik a nedves padlón, hanyattesik, eltöri a kéz-, a lábszár- és a medencecsontját, most kórházban van, platinum fogja össze őt.

Valaki észreveszi, hogy írok, erre megkérdi:
- Lottószelvényt töltesz?- számára a toll és papír csak ezt jelentheti.
Mélyreszívom a levegőt, aztán azon gondolkodom, hogy ez most aggódó sóhaly, vagy felszabadult megkönnyebbülés volt.

Hirtelen feltűnik, hogy már nem használunk tollbetétet, illetve használunk, de ha kifogy a tinta, kidobjuk vele az egész tollat, és újat veszünk. Néhány éve még cseréltük a betéteket. Abban az időben még árultak ilyesmit a papírboltokban. Mikor ezen álmodozom, visszavágyok abba a korba, akkor még jó volt.

Süt a nap, fényes a tér, nevetnek az emberek. Kérdezek valamit, gyors, igényes a válasz. Mózes bácsi kalapácsol mellettem, kiváncsiságból megkérdem mit üt úgy, maga sem tudja, mondták neki, oszt üti szorgosan. Épül az ország, szépül. Madarak szállnak a magasban, tündököl a hegy, az őszi levelek aranyló télbe borulnak.

Estére kicsit ideges leszek, pár apróság feldühít. Hazafelé a kocsiban a szembejövőkre villogok és rájukdudálok, aki visszadudál, kétszeresen visszaadom neki. Egy kamionos majdnem nekem csapódik, nem térek ki előle, menjen a maga sávjában, ha meg elüt és meghalok, majd lecsukják.

Otthon rumli fogad, stúdió a lakás, hanukára készülni kell, feleségem napok óta átvilágítható! kartonházat készít az ünnepre, melyet a bölcsiben majd pár perc alatt szétcincálnak a picigyerekek.
–Megéri a fáradozást?- kérdem tőle bizonytalanul, de az alkotói kényszernek most sem lehet útjába állni.
(selejtezés közben leltem rá erre a tavaly őszi feljegyzésre, sajnáltam kidobni)
2007-06-23 |

Fizioterápia

Utoljára mentem fizioterápiára, alaposan megtornáztatták a lábamat, jól elfáradtam, olyannyira, hogy a tízperces langyosvizes lábmasszázs alatt elbóbiskoltam, halkan brummogott a dzsakuzzi, elszundítottam, arra ébredtem, hogy az ápoló tartja a felsőtestem, "majdnem belebuktál", mondta, aztán újra magamra hagyott, fel akartam jegyezni a "brummogó" szót, mert nagyon megtetszett, előkotortam pici jegyzetfüzetemet, de mielőtt bármit is leírhattam volna kicsúszott a kezemből, beleesett a kénes gyógyvízbe, utánahajoltam, sokáig kotorásztam a kád alján, de a nagy hullámzásban folyton elsiklott, jött az ápoló, kérdezte hogy mit csinálok ott a víz alatt, valami masszázzsal kapcsolatos dolgot motyogtam neki, aztán a foglalkozás végén megkértem, hogy engedje már le a teknőből a vizet, megkérdezte minek, "eh, hagyjad", legyintettem, "nem fontos", mert eszembe jutott, hogy már úgyis minden feljegyzésem kiázott.

Egy másik terápiás alkalommal is elaludtam, akkor a gyógytornaágyon feküdtem meleg, majdnem forró borogatással a lábamon, a függönnyel takart fülkém túloldaláról mindenféle halk sustorokat hallottam, tompán arra gondoltam, hogy mindjárt elalszom, picit ellenkeztem volna, de hamar feladtam.
Miután felrázott, azt mondta a tornásztató, hogy horkoltam is. Megemlítettem neki, hogy túl rövidek ezek a kezelések. Mosolygott.
Otthon jutott eszembe, hogy a függönyön túli halk sustorok valószínűleg a többi páciens csendes horkolása lehetett.
2007-05-09 |

Emil

Arra a címre írj, amelyik a legközelebb áll a szívedhez: frankpeti@intermail.co.il,
petifrank@gmail.com,
peti@frankpeti.net,
peterf@strauss-elite.co.il,
peterfr1@012.net.il,
peterfrank5@yahoo.com,
info@rubiart.co.il.

Ha egyik sem tetszik, akkor próbáld ki ezeket:
kapcsolat,
comment,
guestbook.

Elismerem, hogy túl sok, de legalább tudok róluk, mind működik, számon és rendben tartom őket ;)
2007-03-18 |

Paintball

Paintball
Yom Kef 2004-ben

 

 

 

 

 

 

 

 

 




2007-02-20
|

Pötty

Az 1 mm-es fekete pötty hihetetlenül apró, de talán ha az égre ragaszthatnám, éppen kitakarna egy csillagot. Nagy dolgokban gondolkozunk, közben egy 1 mm-es szabályos pöttybe belefér kezdet és vég is. Az ember megfelelően nagy felbontásban nagyon hasonlít az univerzumra, sejtmagok, mint galaxisok, az esti magányos csendben ez szokott eszembe jutni. Meg a pötty, ami ugyanolyan megfoghatatlan számomra, mint a csillagok. Lekapcsolom a lámpákat, kikapcsolom a tévét meg a zenét, van a pötty, vannak a csillagok, vagyok én  köztük félúton és a szelet hallgatom. Szeretem, ahogyan tombol.
2007-02-01 |

Mozgássérült

Annyi hasznát látom a lábsérülésemnek, hogy most bármilyen nyomorékparkolóban letehetem a kocsit. Végülis már ezért megérte elütődni.
Ja meg az is jó a megrokkanásban, hogy jól beperelhetem a cégem, és lehet hogy kismilliomos lesz belőlem nemsoká. Van már egy ügyes ügyvédem, akinek a munkahelyi balesetek a specialitása. Csak félek, hogy kirúgnak az állásomból.
No majd meglássuk.
2007-01-23 |

Apacukafundaluka

Apacukafundaluka fundakávékamanduka ap cuk fundaluk fundakávékamanduk
2007-01-16 |

Logikus

Nemrég bementem egy boltba, vettem valamit.

- Shalom -köszöntem illedelmesen a pénztáros-lánykának- vásárlási utalványt elfogadnak?
- Igen. De nem tudunk belőle visszaadni. 168 shekel lesz.

Ekkor átnyújtottam neki egy százast, és egy száz shekel értékű vásárlási utalványt (ebben a sorrendben).

- Mondtam, nem tudok belőle visszaadni.
- Akkor légyszi add vissza mindkettőt.

Visszaadta. Ezután odaadtam neki a száz shekel értékű vásárlási utalványt, majd a papírszázast (tehát fordított sorrendben). Tágra meredt a szeme, pupillái kitágultak, és furcsa, mély töprengésbe mélyedt, majd hirtelen kivirulva közölte:

- Így már vissza tudok adni.

És visszaadta a 32 shekelt.
2007-01-14 |

Gyermeki kacaj

Valaki azt írta, hogy a gyerekei önfeledten kacagtak, mikor szívószállal belebugyborékoltak a pohár vízbe.

Hja, a gyerekkacaj... Néha azt várom, hogy belőlem is ugyanilyen önfeledt kacaj tör ki, hisz belül ugyanaz a nagy kékszemű, aranyos kis petike maradtam, aki akkor voltam, de szomorúan veszem észre, hogy a szomszéd gyerek, aki állandóan püföli az enyéimet, ugyanazzal a félő tekintettel tekint rám, mint ahogy én tekintettem a Kurucz utcai "Borsos bá"-ra (mi csak így hívtuk őt), mikor rajtakapott, hogy -miután belopakodtam az udvarukba, tudva, hogy a fekete kutyájuk be van zárva az erkélyre- papírfecnivel betömtem a locsolóslaguk nyílását, amire ráírtam, hogy "Vigyázz! Fekete Kéz lecsap rád!", figyelmeztetésül, mivel csúzlival kilőtte a cicánk szemét, mert az néha megtámadta a galambjait. Persze beárult apunál, ki is kaptam alaposan...

Csak azt akartam mondani, hogy a külső talán megváltozott, de a belső ugyanaz az ártatlan gyermek maradt. Persze néha művészet ezt megtalálni a csúnya felnőttekben.

Most hogy jön ez ide? Csak úgy kijött belőlem ez a semmiség. A semmit is meg lehet úgy fogalmazni, hogy azt mindenki úgy olvassa, mintha az valami lenne. Értitek?!
2007-01-06 |

Ez van

Szétforgácsolódom, sokmindent csinálok, ezért semmit nem csinálok, mindent elkezdek, de be nem fejezek, a folyton abbamaradó dolgok miatt frusztrálok, nem jó ez így, de máshogy sem. Ez van.
2006-12-21 |

Yediot-ajánlat

Felhívtak a Yediot-tól ("izraeli Népszabadság"), hogy január elején az első hétvégi számban megjelenik egy szines magazin, és egy A4-es oldalnyi helyet a mi RubiArt-unknak szánnának, eljön hozzánk egy riporter és egy fotós, meginterjúvolnak, lefotóznak, fotóink közül párat bemutatnak, az egész csak 1900 shekelbe kerül (rendes körülmények között 20-30 ezerbe kerül egy ilyen reklámriport!!), a fotózás területén csak én leszek bemutatva az egész ujságban, ne szalasszam el a lehetőséget.

Szóval oda akarok kilyukadni, hogy elszalasztottam e lehetőséget (is), nem mentem bele életem üzletébe, megijedtem a dolog nagyságától, vagy önmagam apróságától. Ilyesmire gondolok, mikor azt állítom, hogy nincs üzleti érzékem, kéne egy jó menedzser.
Sanyi, nem akarsz a szentföldre vándorolni... :)
2006-12-07 |  

Traktoron

Úgy élveztem, mint egy kisgyerek (Foto:Sigal)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A cégönk fejlesztési részlege (8 emberke) elment kikapcsolódni, madarakat néztünk a Chula mocsárban (képek később), traktoronoztunk (négykerekű terepjáró motor) és Matulán (Izrael legészakibb zsidó települése) történelmi, romantikus étteremben vacsoráztunk hősi cionista meséket hallgatva.
2006-11-26 |  

Legszebb kor

Magi felhívta a figyelmemet, hogy ha elérem a harminhét éves kort (holnap), nagyon jó érzésben lesz részem, mert az még nem 38, ami ugye már túl öregesen közel lenne a negyvenhez, viszont a 37 az majdnem csak 35, vagy 30, de leginkább 25. Feleségem ezt onnan tudja, hogy ő március vége óta 37 éves, és folyton 20-25 évesnek érzi magát.

De ami a legszebb az egészben, hogy a három, a hét, és a kettő összegéből keletkező tíz is csodálatos számok, kerekek, egészek, szimbólikusak, tele vannak rejtett jelentésekkel, amiket meg lehet fejteni, mint a keresztrejtvényt (pl: olasz módra, sudoku, stb.)
Csak próbaképpen: próbáld a kettes számról, a nyolcasról, vagy a hatosról ugyanezt elképzelni.
Lehetetlenség. Csupa üres, szomorkás, jellegtelen számjegy. Szerintem a harminhét éveseknek a legjobb, mert ez a legszebb kor, érett vagy, felnőtt, fiatal, erős, egészséges, és kopasz.

2006-11-02 |

Lődözés

Hallom, hogy épp ma lövik a magyar nemzettestet.
Pont az 50 éves évfordulón.
Egy darabig én is követtem hogy mi folyik ott (vér is), de hamar belefáradtam.
Mit akar a csőcselék?
Ott is erőszak (hu), itt is erőszak (il), egy kicsit sok már.
(jobbra nézek, balra nézek itt is jóska ott is jóska)
Itt legalább kintről lő az ellen, és ha lőnek, eggyé lesz a nemzet, ott meg ha lőnek, még nagyobb lesz a törés, és azt sem tudod, ki az ellen hol a nemzet.

Orbán mongyon le!

Magi közölte, hogy jó, hogy nem ott élünk.
Tényleg jó.
Vili, mikó gyüssz má vissza e biztos kis honba?
:)

Ha én most ott lennék, biztos kint volnék az utcán a jók oldalán (ha ilyenek nincsenek ott, akkor én testesíteném azt meg egymagam, mert kiváncsi vagyok, mindent látni akarok, közelről, történelem élőben), de ha egy rendőr véletlenül gumigolyót eresztene belém, biztos irgalmatlanul megharagudnék rá és rögtön Orbánra szavaznék, hogy a Hazug Gyurcsány vegye már észre magát.

Jópár féltéglát is elhajítanék messzire.

Ivet Libermann a legjobb, ő majd megtisztítja az országot (il) az idegen elemektől (vigyázat! nem minden arab terrorista), még az iráni atomot is kisujjal legyőzi majd nekünk legott.
2006-10-23 |

Két eset

Akkor most tömören elmesélem, hogy a nagy szupermarketben, ahol a vásárlást bonyolítottuk éppen lefelé, megszólított egy hölgy, nem akarok-e új csicseriborsó-salátát kóstolni, megismerkednék-e vele, ingyen van, finom, mit veszíthetek.
Nem, köszönöm -mondtam-, én kisérleteztem ki a salátát, az én termékem, én vagyok a kitalálója és megalkotója is egyben.

Harel Skaat

A másik tömör mese arról szól, hogy David Broza-val együtt váratlanul a gyárba jött egy izraeli Megasztár győztes (Harel Skaat) nagy fotós-stábbal és szinésznőkkel kisfilmet forgatni, fehérköpeny nélkül bement a termelési részlegbe, utánnakiáltottam, hé, jóember, álljon már meg a menet, itt szabályok vannak, melyek még a magadfajta csillagocskákra is érvényesek, vedd csak ezt fel, és kezébe nyomtam egyet.
Elkészítettem egy üres papírt is tollal az autógramnak, de ráeszméltem, hogy nem tini vagyok, és lefékeztem magam, pedig jó lett volna később mutogatni némelyeknek a Mati Kaspi-ról készített lesifotómmal együtt.
Gyarló óemberi természet.
2006-09-07 |

Szép vagy

Mikor kolléganőm frissennyírt frizuráját dicsérgettem -illemből, mert valójában nem tetszett-, egy másik női kollégám is megdicsérte, és azt mondta neki, hogy jól néz ki, erre a másik visszadicsért, hogy ő is szép, és mivel hárman voltunk a helységben, és úgy éreztem, hogy én feltűnően kimaradtam a dicséretekből, megkérdeztem tőlük, hogy "Én is szép vagyok?"

- Persze, hogyne – mondta Újfrizurás -, szép vagy, a belső szépség is fontos, sőt, tán mégfontosabb, te belső szép vagy.

Így mondta! Még csak észre sem vette, hogy valójában rondaságomat vágja képembe, de ha külsőm előnytelen voltát senki nem vitatja, akkor mit hozakodik elő belső szépségemmel, mikor világos, hogy az még a külsőmnél is csúnyább, csak kevésbé látványos -talán.
Nyugodtan mondhatta volna, hogy "Nem, te rút vagy", és kész, ezzel le lett volna tudva a dolog.

Az események későbbi kiértékelése során arra a megállapításra jutottam, hogy Frizurát váratlanul érte ironikus kérdésem (ami egyébként –ha volt hozzá fülük és szemük- akaratlanul is az ő csúfságukat állította reflektorfénybe, mert tényleg csúnyák, legalábbis rondák), ezért meggondolatlanul hazudott egy nagyot, de mikor mondatközépütt hirtelen szembesült képtelen állításának durva valótlanságával, a kevésbé feltűnően csúnya belső szépségemmel hozakodott elő, hogy csökkentse a kárt.

A nő persze vihogott, és éreztette velem, hogy milyen jópofa vagyok. Ezt tényleg így gondolta. A nők szeretik a meglepő férfiakat, akik szórakozva zavarba ejtik őket, és ekkor még az sem számít, ha csúnyák, bár jólápolt szépség és kimunkált izomzat sem hátrány, sőt előny.

Egyedüli férfiként hat nővel dolgozom együtt: hetven éves francia tüskehaj, ötven éves pici kövér orosz, negyven éves csúnya zseni (újfrizura), harminc éves kövér festettvörös tüskehaj, huszonöt éves közönséges munkaló, és húsz éves fiatal zseni robot.

Ezért értem én úgy a nők világát.
2006-08-29 |

Kopaszul begörnyedő fotós

Itt fotózok egy fotót, nagyban alkotó hajlongok, miközben belül reménykedek, hogy jó fotó lesz, pedig nem sok esélyem van rá, mert sikertelen sorsom van. Legtöbbször. Elégedetlen vagyok önmagamal, szégyenkezek magam miatt, nem vagyok méltó énhozzám. Mikor kisgyerek voltam, azt hittem, hogy sikerülni fog, optimista voltam, akkor minden nagyon jó volt, mint minden gyereknek, kivéve, akit folyton vernek a szülei. Én nem nagyon kaptam ki, mert mindent lehazudtam, legalábbis átvertem mindenkit a nagy, kékszemű szerénységemmel. Mára csak a hobbiűző kopasz hajlongás maradt.
2006-04-21 |

Tévedések

Egyszer, mikor kőműves segédmunkát végeztem egy pesti tatarozáson, odajött hozzám a lakástulajdonos, és azt mondta:
- Ugye maga az a matematikus aki a fiamat tanítja az egyetemen...?
Máskor meg malterkeverés közben, tévében vallásos műsort vezető katolikus papnak hittek.
Akkoriban még okosnak tűntem, és bár a középiskolában matematikaversenyekre jártam szép eredményeket elérni, de az egyetemen már meghúztak belőle, mert az előadások helyett erdei tisztásokra jártam fűre kifeküdni és álmodozva tovaúszó felhőket bámulni.
Volt persze olyan is, hogy üvöltve rohangáltam fel-alá a fák között, és sírva zsoltárokat szavaltam. Néha a fatörzseket is jól megrugdostam, pedig nem ők tehettek róla.

2006-03-22 |

Hátsószél

Kolegáim körbeállnak egy fortyogó fazekat és hevesen lelkes izgatottsággal tárgyalnak valami semmiséget én meg mögöttük állok irigykedve, és szeretnék közéjük tartozni. Valójában közéjük tartozok, sőt, én vezetem a salátakisérletet, de ahelyett, hogy én is odaállnék kóstolgatni, és hőmérsékletekről meg fűszerekről vitatkozni azon tűnődöm, hogy miért nem veszítették el ezek 20-30-40 év után a lelkesedésüket, pedig állandóan ugyanezt csinálták. Miért vagyok én ilyen unalmasan élhetetlen, és velem együtt szinte minden Frank-család-tag. Miért vagyunk kivülállók, miért állunk mindig az iskolában készült csoportképeken hátsószélre, és ha már odaálltunk, miért bámulunk a többiektől ellenkező irányba?
2006-03-02 |

Romló autó

A kocsi bal hátsó ablaküvege leesett, nem lehetett bezárni, nyitva maradt egész éjszaka, este bekopogott a szomszéd hölgy, és közölte, hogy észrevette a nyitvamaradó bal hátsó ablakot, mondtam neki, hogy köszönöm, én is tudom, elromlott, meg kell csináltatni majd, ha lesz pénzem, de azért mégegyszer megköszönöm.
Szívesen, mondta.
Jó, hogy aznap éjszaka nem esett.

Máskor másik szomszéd jött, és tudatta, hogy a kocsi ajtaja nyitva, a kulcs a kocsiban, és a motor zúg, bárki elhajthat vele. Köszönöm, mondtam, elfelejtettem.

Sok baj van ezzel a kocsival.
Legutóbb a légkondi romlott el, meleg van, nyitva az ablak, bevág a szél, zaj van, nem hallod a másikat, csak bólogatsz, mintha hallanád. Ha kérdez valamit, akkor azt mondod, hogy mi!? Nem hallottam!! Aztán kiabáltok egy kicsit, berekedsz, elfáradsz, végül megadóan nyúlsz a pénztárcádhoz, és fizetsz a klíma és ablakjavításért. Ilyen, és hasonló apróságok alkotják az élet nevű halmazt.
2006-02-23 |

Csőrendszer

Reggel bejövök a munkahelyemre, és senkinek nem köszönök, hisz csak tegnap váltunk el.

Valami miatt holnapra tolódnak a peszachra szánt kóser majonézkisérletek.
Nem bánom.

Belebújok egy eszkimókabátba, és a részlegünk hűtőházában összegyűjtöm a mai napi laborvizsgálatra valót. Fejlesztés alatt levő saláták kémiai, fizikai, biológiai értékei, meg persze az ízviláguk.

Később a kisraktárban pakolgatok, selejtezek egy keveset, a régi dolgokat kidobálom, de hamar beleunok.
Felmegyek a gyártető és a mennyezet közti két méter magas résbe. Gyakran járok ide a galériára írni. Alul a gyár morajlik csendben, fent furcsa hangú félhomály, nyálkásan meleg csövek, huzalok.
Nemrég felhoztam egy kényelmes széket magamnak, mert korábban nem volt. Itt formálódik bujdosó lelkiismeretem, és első, kiadásra szánt könyvem.
Miért írok? Mert megtanultam, hogy ami engem nevettet, az másoknak is nevetséges lehet.
Most mintha valami motoszkálna ott a sötétben, tán nem patkány? Dehogy, csak én vagyok.
2006-02-21 |

Elvágyódás

Ha az agyamra megy a gyári műfény és az állandó hőmérséklet, kimenekülök a levegőre olyan útvonalon, hogy se emberek, se kamerák ne lássák, behúzódok egy biztonságos kuckóba, és nézek a hegyek felé, órákig vágyódva valami után.
2006-02-19 |

Díj

Az utóbbi időben sokat dünnyögtem a munkahelyemen, csak úgy az orrom alatt, de azért hogy a főnököm is meghallja, hogy tudniillik rosszkedvű vagyok, mert már régestelen régen nem kaptam fizetésemelést, pedig belegebedek a munkába, pörgök mint a ringispil, és sehogy sem figyel fel élenjáró szorgalmamra, vagy ha észre is veszi, rögtön elfordul, nehogy észrevegyem, hogy észrevette.

Feltűnt, hogy egyre inkább elkerül, vagy ha mégis muszály elhaladnia mellettem, földreszegezi tekintetét, és a pénzszűkében levők tipikusan gondterhelt ábrázatával próbál átverni.
Lerítt róla, hogy odaadó buzgólkodásom álmatlan éjszakáin alaposan megfurdalta lelkiismeretét.
Világos nappalokon elmagyaráztam neki, hogy ha a beosztott dünnyög, az a cégnek nem jó, és ebből is láthatta, hogy a látszólag pusztán anyagi érdek által hajszolt mormogásomat valójában a cég iránt érzett odaadó felelősségérzetem mélyről jövő erői lökik ajakimra, olyannyira, hogy önfeláldozó panaszkodásommal még az állásomat is kész vagyok veszélyeztetni.

Rövidre fogva: jól számítottam, és kirugás helyett egy 250 sekeles (56 $) utalványt nyújtott át ünnepélyesen egy elég giccsesre sikerült levél kiséretében, melyben kifejti, hogy ezt az összeget feleségemmel kell elfogyasztanom egy általunk kiválasztott étteremben, és hogy ez nem jutalom (az később jön), hanem köszönet emberi erőm emberfeletti feszítgetéséért.
2006-02-08 |

Önterápia

A gyári ebéd után kimentem az esőre megázni, egyszál ingben széttártam a karom, fejem hátravetettem, és nevettem azokat, akik kinevettek, mert nem tudják hogy mi a jó.

Megszárítkoztam, forró kávéztam, a fotelben szétnyúlva lassan belenosztalgiáztam a régmúltba, aztán gyorsan rájöttem, hogy jobb a jelen.
Önterápia.

Délután kisütött a nap, aranylón csillogott a gyár, de hamar betakart egy felhő, egy teherautó is elém állt kirakodni hogy elvegye a jókedvemet, de csípőből kinevettem a kétszeres takarást, mosolyom csakazért is arcomon marad.
2006-01-17 |

Hideg van

Hideg van, és olyan rövidek a nappalok! Egyre többször befűtünk, de néha még ez is kevés. Pár napja, amikor szendvicset készítettem a konyhában, és reszkettem, és el voltak gémberedve az ujjaim, észrevettem, hogy látszik a leheletem. Azóta nagyon fűtünk.
Attól tartok, hogy nemsokára a fagyasztót sem kell majd használnunk, a húst egyszerűen csak felstócoljuk a polcra, és ha enni akarunk belőle, kiolvasztjuk a mikrohullámú sütőben.

Éjjelre előmelegítjük az ágyat egy ósdi hősugárzóval, de reggel már ügyelnem kell arra, hogy a nyakam mellett ne jöjjön be a hideg a paplan alá, mert akkor nagyon rossz.
És mindennek a tetejébe elérkezett az, amitől minden évben rettegek; a néhány hónap, amikor sötétben megyek dolgozni és sötétben érek haza. A forralt bor ideje ez, a sült gesztenyéé meg a sütőtöké, és a halványan világító asztali lámpáké.

(Arra kérek mindenkit, hogy ne dohányozzunk, mert káros az egészségre. – Az élet káros az egészségre. – Az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi.)

Az utcán sűrű köd gomolyog, a strandon nem pancsol senki.
2006-01-13 |

 
Peti védősisakban
Nagy család röviden
Család röviden
Izrael röviden
Hit röviden
Más röviden
Jómagamban