Biztos rögtön kitaláltad, hogy melyik vagyok én, mert bár külsőre nagyon egyformának tűnünk, számalmat ébresztő helyzetem miatt messziről szembeötlök. Keresem a helyem, mert hiába voltam itt elsőre, mire idaértem, már mindenki itt volt. Igaz, hogy most látok a másik oldalon valami megüresedésfélét, de el sem indulok oda, mert sok-sok keserű tapasztalatból tudom, hogy érkeztemig ott is betömődik. Tolakodni meg nem szeretek azon kívül, hogy nem is nagyon tudok. Persze ha tudnék sem tolakodnék - elvből. Elvileg meg ugye ez is tolakodás: Mit tolakszik ez itt mögöttünk? -gondolják bosszankodva a többiek-, minek különcködik itten?
Engem meg az dühít, hogy ahelyett, hogy magukba szállnának a helyfoglalás miatt, még ők bosszankodnak miattam. Próbálok ezért úgy helyezkedni, hogy ne vegyenek észre, ne zavarjam őket, és e reménytelen bujkálás közben jövök rá, hogy valójában ezért nem megyek át a másik oldalra, nehogy - felismerve bennem a korábban még mögöttük settenkedőt - ez valakiben valamiféle zavart keltsen. | következő