Advanced Search
2014-06-03 > Home > Család > Napló > 2004 március
*
* Napló
2004 március
2004-07-21

Cáfolat
Peter
2004-03-30

január19
(M) Doron most fürdött, a kisagya szélénél álldogál, es Reuvennel nevetgél, aki felváltotta őt kicsi fürdőkádjában. Csak a hangjukat hallom, és nagyon remélem hogy semmi bajt nem csinálnak. Kisgyerekeknek nagyon jó a fantáziájuk hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb szórakozási módokat kitalálni. A két tesó egyre jobban egymásra talál. Doron okos és szereti a mókákat, Reuven pedig könnyen a kedvében jár, ha olyan kedve van. Talán emiatt Reuven sokszor visszavált kisbabára, olyankor is, amikor egyedül van. Szívmelengető dolog látni két kistesót együtt hancúrozni, nevetgélni.

Közben sejtésem beigazolódott: jókora tócsa állt már a szőnyegen. Rubi tisztában van a szabályokkal, be is tartja, de hat a kistesó annyira hálás közönség, hogy az ő kedvéért mindent megtesz... Most már mindketten ágyban, várják az édes álmot. Peti éjszakás, este 7-től reggel 7-ig tart a műszak. Sokat vagyunk egyedül, kezdem megszokni.

 

1
(M) Egy ismeros hazaspart megajandekoztunk nehany Rubi art darabbal, es a ferfi fantaziajat megmozgattak a kis muvek. Rendelt maganak, es kollegainak jonehany nevjegykartyat. Computeres jatekokat terveznek, es New York-ba keszulnek egy nagy jatek-kiallitasra. Az elkeszult rajz-illusztracios kartyakat nagy tetszessel fogadtak. Most magamnak is keszitek nehanyat, es felmerem a piacot. Hatha...

9
(M) Tomi megkapta az alija-engedelyt, holnap utazik Mo.-ra. Csomagolas, bucsuzkodas, aztan irany vissza. Delutan meg atjott hozzank. Utkozben Rubikat egyszer csirkefogonak nevezte. Reuven hatarozottan kikerte maganak: “en nem vagyok csirkefogo, hanem muvesz ur...”

C. nevezte ot igy, ahogy a RUBI-ART-os nevjegykartyakat keszitettem neki. Reuven rogton megjegyezte az uj szot, hasznalni kezdte, bar a jelenteset csak joval kesobb magyaraztam meg neki.

Az utóbbi hetekben Rubi rendkivül melegszivű, engedelmes, szinte semmi gond nincs vele. Nem is emlékszem mikor kellett utoljára büntetnem. Elég figyelmeztetni, vagy komolyan rászólni.

27
(M) Telnek a napok. Jó és rossz napok. Azt hiszem, hogy a reggeli kezdés határozza meg nagyban hogyan -a kettő variáció közül. Nem történnek különös dolgok, csak amik nap mint nap egy rendes családban előfordulhatnak. Az anyukának nehéz felkelni, talán fáradtan, fejfájással ébredt, a kisfiú is aludna még, amikor pedig már igyekezni kellene (Rubinak mindig sietnie kell, mert úgy tűnik abban is az anyukájára ütött, hogy a sok időt is könnyen elszöszmötöli, a végén pedig mindig rohanás...). Önállósodni is szeretne már, egyedül öltözni, s én néha beleegyezek -mondván: van időnk... Amig a nagyfiúval foglalkozom, a kicsi már nem ül ölbe tett kézzel. Magára önti az éjszaka szekrényen hagyott pohár vizet (öltöztetés újra), az elektromos radiátor gombjait kapcsolgatja megszállottan, vagy csukást ugrani készül az asztalról. Nem egyszer pedig kedvesen éppen indulás előtt telerakja pelenkáját bizonyos jellegzetes illatú anyaggal... A busz pedig nem vár. A taxi meg sok pénzbe kerül. Van úgy, hogy mindezen próbákkal sikeresen és könnyen megbirkózom, máskor viszont elönt a méreg, s nagyon nehéz mederbe terelnem háborgó indulataimat. S ha a vihar lecsendesül, igen bánt a lelkiismeret: nem kellene ennek igy lennie. Ez én vagyok? -döbbenek meg magamon. Megérdemelném, hogy elhagyjon az Úr kegyelme. S mégis, talán már másnap, ugyanilyen apró dolgokban tapasztalom meg az Ő szeretetét, "kényeztetését". Egészen váratlanul megpillantom a busz ablakán, a vezető mellett felakasztva Rubika jó ideje elveszett kedvenc játék cicáját, amelyet nagy szeretettel varrogattam neki két napon át. Pedig az előző kudarcos nap után nem számitottam ilyen kedvességre. Rubi nem szűnik meg örvendezni, ölelgetni megkerült jóbarátját. Máskor frissen ébred, s kedves gyermeki megjegyzéseivel teszi "mosolygóssá" a napot. Korán reggel, mielőtt Petinek csörögne az órája, már nyikordul az ajtó, s mellém fekszik. Peti felkel, készülődik, én még pihennék egy kicsit. Rubi finoman csiklandozni kezd, majd halkan, komolyan közli az apjával: "Apa, én zavarom anyát, hogy ébredjen fel..." Máskor reggeli öltöztetés alkalmával az éppen ráadott zokni pöttyeit próbálja levakarni. Mi a baj? -kérdezem. Ez nem jó nekem, -válaszol- ez a zsiráfnak való... Mesélhetnék még a lappantyúról, aki Nemes Nagy Ágnesnek köszönhetően belopta magát a kisfiú szivébe, s mivel korán kelő madárról van szó, az úrfi sem tud nyugton aludni: "A lappantyú már fenn van, és már sok lepkét, meg bogarat megevett."

 

Laptetőre

November
egy furcsa benyomást keltõ högy kitárt karokkal járkál fel-alá, úgy tûnik nemigen tudja hol is van éppen
Július
Igazi tűz, igazi tűzoltóautó, és mindez itt, az ablakunk alatt. Igazi nyári mulatság