Advanced Search
2014-06-03 > Home > Család > Napló > 2004 március
*
* Napló
2004 március
2004-07-21

Cáfolat
Peter
2004-03-30

2
(M) Este lefektettem a gyerekeket. Peti ejszakas. Reuven elalvas elott meg ker egy szelet csokis kenyeret, s mig majszolja, leultet engem a fotelba. Faradt, zsibbado tagokkal ulok, s csak tavolrol hallom Rubi veg nelkuli torteneteit. Doron mellettem kicsi agyikojaban hancurozik. Keresi tekintetemet, s ha ranezek boldogan vagodik hasra. Elgyonyorkodom ebben a ket aranyos aprosagban. Egyszer csak Reuven ram nez, megall a meselesben: „-Anya, te szereted a gyerekeket?”

4
(M) Doron vígan szaladgál már, rendkívül élvezi új tudományát. Egyre csibészebb. Nehéz haragudni rá, mert annyira ártatlanul, óriási élvezettel csinálja a csínyeit. Határtalan jókedvével telekacagja a házat, hatása alól nem lehet kibújni.

A kis Eytan is vidáman rugdolózik. Remélem tényleg jól érzi magát.

Az utóbbi hónapban sikerült néhány napot dolgoznom. Gondozónőnek, egyszer pedig óvónőnek hívtak helyettesíteni. Az első szerepkör egyenlőre jobban megfelel nekem. Egy ideig érdemesebb csak megfigyelni az itteni módszereket, foglalkozásokat, ismerkedni a mentalitással. Nagyon örülnék, ha menne a dolog.

A lakásvásárlás folyamata lassan befejeződik. Ha minden jól megy, áprilistól magunkénak mondhatjuk, s mihelyt a régi tulajdonos kiköltözik (legkésőbb augusztusig), birtokba is vehetjük

Vége a télnek. Sok eső esett, de egyfolytában halljuk a tévéből, hogy ez ne tévesszen meg bennünket, takarékoskodni kell a vízzel. Az utóbbi évek gyenge telei miatt a Genezáretnek kell még egy kis utánpótlás ahhoz hogy rendesen magához térjen. Minden zöld, virágzik. A kertünk újra tele van kalanittal, pitypanggal és egyéb tavaszi virágokkal, amikben anyucival együtt gyönyörködtünk egy éve. Élvezhetjük a remek időt a nagy nyári hőség érkeztéig.

Két hete nálunk járt a pápa. Az állami vezetés nagy jelentőséget tulajdonított a látogatásnak, a tévé élőben közvetített szinte minden eseményt. Állami részről, a lakossági részről egyaránt pozitív reakciókat hallottunk. Egyik legmeghatóbb epizód volt, amikor egy lengyel származású hölgy megköszönte, hogy wadowicei plébánosként ő mentette meg a deportálás elől. Akkor még megköszönni sem volt lehetősége. Reméljük valóban új fejezet nyílik a zsidó-keresztény viszonyulásban.

16
(M) Egyik reggel a szokasos napirend szerint tejbepapival ebresztettem a ket kis csibeszkemet.

“-Jó reggelt kicsikek, itt a finom tejbepapi! “-valami ilyesmit mondhattam, mar nem emlekszem pontosan.

Reuven azonnal felult, komolyan a kisasztalhoz telepedett, majd felnottes gesztikacioval csak ugy mellekesen kozolte: “-Kodem kol, ani gadol (Mindenekelott, en nagy vagyok).”

Nehany nap van Peszahig. A takaritas mondhatni kesz, ami tennivalo meg maradt nem tul fontos, es hamar el lehet keszulni vele. A husveti vacsorat a gyulekezet egyutt kolti -termeszetesen itt, ebben a hazban. Oriasi zsufoltsag lesz, olyan sutes-fozes elott allunk, mint egy kisebb lakodalom. Az en feladatom hidegsalatak keszitese lesz a haziasszonyi szerepeken kivul. Hat, mit mondjak... Jo lesz tul lenni az egeszen, s ujra elni csendes hetkoznapjainkat.

29
(M) Az ünnepek alatt sok ember fordult meg nálunk, ennek egyik velejárója volt, hogy Reuven idõnként kivetkõzött önmagából. Komoly leckéket kellett adjak neki „viselkedésbõl”. Néhány napja kinn ültünk az udvaron. Reuven nagy „szárnycsapásokkal” körözött, s mintha nem is látná, teljes lendülettel nekiment Doronnak, fellökve õt. Miért kérdés részemrõl. –„De anya, én most gólya vagyok, és nem tudok viselkedni...” Felvilágosítottam, hogy a gólyák is kaphatnak büntetést.

Ma délután újra kinn ültünk, és ez alkalommal egy kis póniló ugrándozott a füvön. Nagy körívben kerülgette Doront, majd odaügetett hozzám: -„Anya, ugye a lovacskák vigyáznak a kisbabákra?”

Most pedig néhány helyzetkép életünk egyéb színtereirõl:

Gyülekezet. Petit lassan két hónapja beavatták a „vezetõségbe”. Ez azt jelenti, hogy ezentúl J. és õ közösen döntenek a gyülekezet dolgaiban. Nem könnyû, sokszor népszerûtlen feladat. Van sok rendetlenség, amit szóvá kell tenni, helyre kell tenni. Legtöbb esetben J. is látja ezeket, csak bátorítani kell õt, hogy vállalja a tetteket is. Parázna kapcsolatban élõ elvált asszony, aki valahogyan rátalált a gyülekezetre, s abban a tévedésben él, hogy ez amolyan klub-élet. Eljön, végig üli az istentisztelet, utána együtt kávézgatunk, õ is hoz süteményt, ennyi és minden rendben. Peti nem vállalta az úrvacsora kiosztását, amíg J. nem közli a hölggyel, és még néhány személlyel, hogy nem jogosultak csatlakozni. Nagyon hosszan folytathatnám az ilyen jellegû felsorolást sajnos. Nagyon sok gyenge, erõtlen, gyermeki, sõt bûnben élõ testvér -vagy még az sem- van sorainkban, s nincs világos útmutatás. Mostanában sokat vagyok a gyerekekkel istentisztelet alatt végig. Ez nem túl könnyû, mégis amikor valami miatt lejövök istentisztet –fõleg „dicsõítés” alatt, menekülök vissza. Hála az Úrnak, vannak jelek, hogy azért Õ munkálkodik.

L. fél év után, már a bemerítésén túl rádöbbent, hogy még nincs új élete. Eddig pedig csak fertõzött idegen szellemiségével, sokakat megbotránkoztatott, meggyengített, elbizonytalanított. Egy fiatal testvér vállalta amit az Úr rábízott, s Õ Isten hangját hallotta benne. Az a csoda, hogy rendkívül lenézte mindeddig ezt a testvért, s most pedig kész volt megalázni magát. Biztatás, hogy ragaszkodjunk az Igéhez, s ne féljünk a „kétélû kardtól”, s ne próbáljunk tompítani az élébõl. L. Egyébként õsszel jelent meg körünkben, ki tudja mivel kezelték az idegosztályon. Látványos „megtérés”, már az elsõ istentiszteleten voltak hozzászólásai, kérdései, szinte mindenki úgy gondolta, hogy valóban megtért. Elég okos, hamar elõállt biblia-ismeretével, de minden megnyilvánulása zavaró és furcsa volt néhányunk számára. A filmakció során „rokon lelkekre” talált a másik gyülekezet vezetõiben, s kapott is tõlük valami „kenetet”, amivel aztán gõgösen kérkedett közöttünk. Peti határozottan leállította, ebben a házban nem kap teret ez a lélek. Nagyon hamar újra kórházba került, majd megszakította kapcsolatait a másik gyülekezettel. Ugyanúgy megtéretlenül –amit persze legtöbben nem láttak- forgolódott közöttünk, s nem feltûnõen, de rombolt az idegen szellemiség. Semmi kétség, hogy nem rossz szándék vezette, egyszerûen nem volt aki egyértelmûvé tette volna elõtte az állapotát. J. nagyon csodálkozott, amikor Peti elmondta vele kapcsolatos látását, de napokon belül az Úr meggyõzte õt. Többet nem „futtatta”, hanem csendre és alázatra intette. Ez szinte csak néhány napja volt, s most reméljük valóban újat kezd az Úrral.

Tágabb család. Nincs sok változás. Peti anyukája elég sokszor gyengélkedik, de az Úr mindig megerõsíti. Nagyon sokat dolgozik –jó kedvvel, jó lélekkel. A gyerekek szépen haladnak a tanulmányaikkal. Sanyi bácsi tanul, ír, segít Ili néninek. Tamás jó néhány hónapja már izraeli állampolgár. Jelenleg az alapfokú nyelvtanfolyamot végzi, s reméljük hamarosan egyetemi elõkészítõn folytatja majd. Egyébként pedig az Úr szeretõ kegyelmére bízzuk, hogy „szóljon a szívéhez”, õ bizonyosan ismeri a módját.

 

Laptetőre

Május
leugrottunk Tel Aviv és Miczpe Ramon érintésével Eilatra, onnan Maszada Holt-tenger, Jordán völgye
Július
Igazi tűz, igazi tűzoltóautó, és mindez itt, az ablakunk alatt. Igazi nyári mulatság