Advanced Search
2014-06-03 > Home > Család > Napló > 1999 november
*
* Napló
1999 november
2004-07-21

30 év
Magi
1999-11-03

Peti ma 30 éves. Délelõtt Ira áthozta amerikai vendégeit. Egy csapat furcsa, zavaros tekintetû ember. Egy fiatal hölgy, aki úgy tûnik nem szûnik meg transzban lenni, egyfolytában imádkozik, áld. Ronit, majd minden jelenlevõ személy “kezei alá kerül”. Amikor már elfogytak a jelenlevõk, a telefonokat, majd a térképen a rendeléseket jelzõ gombostûket áldja sorra. Én messzirõl figyelem, és nem engedem hogy értem is imádkozzon. Odakinn az udvaron egy furcsa benyomást keltõ högy kitárt karokkal járkál fel-alá, úgy tûnik nemigen tudja hol is van éppen. Segitek neki betalálni a házba. Hirtelen potyogni kezdenek a könnyei talán valami “megnyilatkozás” kapcsán. Rövid ideig uralkodik magán, majd újra sirni kezd. Felmegyek az emeletre a gyerekekhez. Közben a lenti csapat egésszé lesz, készen a kazetták osztására, “imádkozni” kezdenek. A sirás mellett kacagás is hallatszik, meg mindenféle hangok. Vibrál a levegõ. Ira azt mondta, hogy ma egész nap õk tartják a frontot, ezért gyorsan telefonálok Tibinek, hogy segitsen áthurcolkodni hozzájuk. A szülinapot náluk ünnepeljük.

Másnap elmondtam Joszinak, hogy nagyon nem örültem ennek a látogatásnak. Õ sajnálatát fejezte ki, reméli nem ismétlõdik meg az eset. Kényelmetlen neki ez a közös akció, de mégis mellette van...

Csodálkozom, hogy Ira, akit nagyon kedves, értelmes embernek ismertem meg, ilyen õrültségnek adja oda magát. És nemcsak magát, hanem az õszinte istenkeresõ lelkeket, akikért férjével, mint gyülekezet-vezetõk felelõsek.

9
Már második hete tart az akció, fõ szintér mindeddig a mi házunk. Olyan szélsõséges helyzet nem adódótt, mint egy hete. Nappal elcsevegünk ezzel-azzal, esténként pedig redszeresen összegyûlnek néhányan vagy kazetta-osztásra, vagy megbeszélésre, imádkozásra. Idõnként nagyobb gyerekcsapat jön össze, igencsak megpezsditve a levegõt. Nem sok magánéletünk van.

Ma az utolsó telefonáló figyelmeztett bennünket: van néhány embere, hétvégéig mindannyian meg fogunk halni. Este tiz óra. Peti éjszakás. Doron beteg, minden percben készen vagyok, hogy kórházba menjünk vele. Az esti Ige biztat: az Úr figyel az övéi imájára, és igazságot szolgáltat nekik (Luk.18:7,8). A cimlistát leszedtem a telefon mellõl, magam mellé vettem a mobiltelefont (rendõrség), ezen kivül semmi egyéb óvintézkedésnek nem láttam szükségét. Nem egy vödör viz fog megvédeni bennünket. Petinek igaza van: valószinû csak blöffölés volt a hivás. Egy dühös dati (ortodox zsidó), aki igy vezette le tehetlen dühét. De tudjuk, az utóbbi idõben jó néhány alkalommal voltak zaklatásnak kitéve a hivõk, s bár a jog véd bennünket, a szélsõséges vallási szervezetek erre nemigen adnak.

Számot kell vetnem: kész vagyok mindent örömmel vállalni az Úrért? Szeretõ férjemmel, két aranyos, okos gyermekemmel szeretnék nyugalomban, zavartalanul élni. Élvezni mindazt, amit ajándékként kaptunk ezen a földön. De ha a gonosz az Úr gyülekezete ellen támad, már nincs értelme bármihez is ragaszkodnunk.

15
Este népszerû politikai vitamûsor a tévében. Tegnap este tudtuk meg, hogy a mai téma: messiás-hivõ zsidók. Ronit az egyik meghivott, a mûsor elõtt rövid idõvel érkezett a hir, hogy Joszi is vele együtt lesz, de nem a jeruzsálemi stúdióban, hanem Haifán. S aki velük szemben fog állást foglalni, nem más, mint szeretett és tisztelt polgármesterünk. Hidegzuhanyként ért a hir -legalábbis engem. Szerettem volna remélni, hogy demokratikus állam lévén legalább a nem vallásos vezetõinket magunk mellett tudhatom. A hosszú mûsor legvégén negyedórányi helyet szenteltek ránk. A “Jad leAchim” zsidó vallást védõ szervezet rövid “leleplezõ” filmjével indult az összecsapás. Külföldi és hazai “missziózók” külföldrõl érkezett könyvekkel, zsidó jelképekkel “álcázva” próbálják rávenni a gyanútlan áldozatokat, hogy hagyják el az õsi hitet, és keresztelkedjenek ki. A vitamûsor tartalma mindvégig az volt, hogy hogyan lehet valaki egyszerre zsidó, és keresztény. Természetesen nem tisztázódtak a fogalmak: mi a különbség a keresztény és messiáshivõ zsidó között. “Vegetáriánus, aki húst eszik” -hangzott el egy megjegyzés, amit a közönség tapssal jutalmazott (minden vita és riportmûsor nézõkkel zajlik). A párbeszédet folytatók egyik fele gyûlölettõl izzva, alaptalan vádakkal, buta érvekkel, megtorlással fenyegetve támadott (datik), a másik fél csendes, határozott erõvel, józanul, türelmesen tett bizonyságot hitérõl -amennyire hagyták õket. A semleges harmadik (újságirók) megdöbbenéssel, olykor felháborodottan kelt ki a vallásos demagógia ellen. Fokozatosan egy régi kép elevenedett meg elõttünk: az Úr Jézus pere. Bár itt nem élet és halálról döntöttek, csak egy kemény törvény megszavazásáról vagy nem megszavazásáról folytattak eszmecserét (amely alapján minden “missziózót” 5 év börtönbüntetéssel súlythatnak). Részletek az elhangzott érvekbõl: a hivõk kihasználják az új bevándorlók nehéz helyzetét, pénzen vásárolják meg a bemeritkezõket, és még csak veszélyességüket növelik azzal, hogy bizonygatják zsidó identitásukat. Egy vallásos miniszter fénymásolt újságcikket lobogtatott bizonyitólag, hogy pénzért tevékenykedünk, és értetlenkedett, hogy a rendõrség miért nem tesz valamit. Erre a válasz: kifejezetten kérjük õket, ha ilyen emberekre találnak, vigyék, semmi szükségünk rájuk, nem közénk valók. Az egyik hivõ, arra a kérdésre, hogy hogyan lett hivõ, elmondta, hogy ateistaként egy vizsgára felkészülendõ tanulmányozta a Bibliát, és teljesen egyedül, senki hivõt nem ismerve jutott arra a felismerésre, hogy Jézus Krisztus a zsidók messiása. “- Mert nem a megfelelõ helyen tanultad a Bibliát!” -értékelte a bizonyságtételt egyik vallásos felebarátunk. “-Arra gondolsz, hogy nem ment át agymosáson?” -pontositotta egy másik hivõ. Taps. Joszi és Ronit csak fél-fél percben tudták elmondani, hogy vallásos, valamint ateista háttérbõl tértek meg. Polgármesterünk minden kritikán aluli módon sajnálatát fejezte ki a mellette ülõ házaspár fölött, s hogy ráadásul Joszi állami dolgozóként még most is épikezéseket irányit Karmielben. Valamint éppen ma reggel küldött a rendõrségre egy levelet, hogy járjanak el törvény szerint. (Megjegyzem: aszerint járnak el , ugyanis lelkiismereti és szólásszabadságnak örvendhet izrael népe, vagyis meg kell hogy védjenek bennünket az efféle ármánykodásoktól.) Óriásit csalódtam ebben az emberben, azt hittem, hogy legalábbis értelmes. Természetesen nem emberekben bizom, ezért a csalódást nagyon hamar “kihevertem”. Egyszerûen csak átsoroltam egy másik kategóriába. Utólag megtudtam, hogy ha minket nem is, de mindenféle okkult tevékenységeket lelkesen támogat, sõt, õ maga szorgalmazza városunkban való letelepedésüket. (Valaki úgy tudja szabadkõmûves.)

Mi lesz most Josziékkal?? -gondoltuk. Veszélyben a munkahelye. Mit érez Ronit, hogyan viszonyulnak majd három gyermekükhöz az óvodában, iskolában... Peti rögtön a mûsor után felhivta õket, minden rendben, az Úr kezében vannak, Õ nyitotta az ajtókat, csakis Õ zarhatja be azokat. Ronit pedig másnap beszámolt, hogy egész nap a telefonokat fogadta, hivõk és hitetlenek egyaránt támogatásukról biztositották õt.

Egy mondattal értékelve: magvetés volt.

25
Az akció második szakaszába lépett: felvenni a kapcsolatot azokkal, akik kifejezésre juttatták, hogy miután a filmet megnézték, elbeszélgetnének a dologról. Nem kis munka, és felelõsség.

A másik gyülekezettel való együttmûködés egyik “áldása” Lior katasztrófális állapota. Néhány hete jár közénk, kegyes beszéde sokakat megtévesztett, de valójában még mindig megkötözött a sokféle okkult praktikák áltat, amelyeket eddig ûzött. Felfuvalkodásra hajlamos, kissé beképzelt fickó, akit az utóbbi héten bocsátottak el az elmeosztályról. Ott hallott az Úr Jézusról, és igy keresett fel bennünket. Állitólag megtért, és az elsõ idõben valóban úgy tûnt, hogy jó úton halad. Csak furi volt, hogy még Joszit is kész volt kioktatni friss igeismerete alapján, sokszor beleszólt az igehirdetésbe, szeretett a középpontban lenni, s az imádságai furcsa elemeket tartalmaztak. Aztán az utóbbi napokban, a sok közös programok során valahogy összejött Irával és Szjevával, akik csodálatos erõvel áldották meg. Liorból mindenki megrökönyödésére pökhendi, nagyképû, erõszakos ember lett, aki kérkedett az erõvel, ami már neki is része, és egyszerûen fröcsköli szét az idegen szellemiséget. Ha az Úr nem könyörül rajta, el kell engednünk õt.

Néhány szó a másik gyülekezetről. Ira és Szjeva vagy hét éve érkeztek Oroszországból, és csatlakoztak a gyülekezetünkhöz. Hamarosan nyilvánvaló lett, hogy ők egészen másképp képzelik el a dolgokat -hites közösségben tértek meg . Mivel Joszi ragaszkodott az Úrtól kapott látásához, lassan kiszakadtak, saját missziót kezdtek főleg orosz anyanyelvűek között. Nem ismerjük a pontos körülményeket, Josziék csak annyit mondtak el, hogy sok bántás, tisztességtelen eljárás kisérte a válást. Azóta többször is próbáltak közeledni feléjük, de mindig ugyanúgy csalódva, megbántódva kellett belániuk, hogy ez nem megy. Peti részt vett az egyik alkalmukon, majd amikor ebbe a házba költöztünk szomszédok lettünk. Ami hangos alkalmaikról hozzánk is elhallatszik elég ahhoz, hogy elzárkózzunk az általuk képviselt tantól. A jelenlegi akció nagysága miatt annak szervezői úgy látták jónak, ezt együtt kell csinálni.

december29
Nagyon méltánytalan dolog részemről ez a kommunikációs csend... Megigérem, hogy legközelebb nem várok a következő ezredév apropójára.

Nagyon sokszor eszembe jutnak a régi emlékek. Még a tanyán laktunk, s láttuk hogy jön Pista bácsi, örömünkben gyorsan elbújtunk, és tényleg elhittük, hogy vissza fog fordulni, ha nem kerülünk elő. A közös kirándulások, a fogadalmunk, hogy ha nagyok leszünk, mi visszük majd el. Nagyon szivesen teljesiteném, ha valahogyan eljutna ebbe az országba. Kicsi a lap az emlékek sorolására, még a végén a jókivánságokra sem jut hely. Mindenesetre, úgy hiszem, Pista bácsi gyengéd, szeretetteljes befolyása sokat formált rajtunk.

Kis családunk éli mindennapi életét. Most, télen sok betegséggel kell megbirkóznunk, ezen kivül pedig minden rendben. Ruben ügyes kezű, kreativ, fantázidús fiúcska. Egy sor képeslapot készitettem már a rajzaiból -mint ez, amit a kezükben tartanak (számitógép segitségével). Doron a napokban töltötte be az első életévét. Jókedvű, okos gyerek.

Végül pedig nem maradt más hátra, kivánunk zökkenőmentes évezred váltást, Isten áldását az elkövetkezőkben is.

Rubi eme két kedvelt versikéjével kivánunk nektek tengernyi áldást a következő (ezred)évre!

Ottjártunkkor ottmaradt Kisfiunk kézjegye a tanári falán, remélem csak kicsit haragudtatok miatta (nálunk sokkal több van belőle).

Laptetőre

Október
Ma megkezdõdött a “Jézus film akció”, máris sok rendelés érkezett
Február
Igazi tűz, igazi tűzoltóautó, és mindez itt, az ablakunk alatt. Igazi nyári mulatság