Advanced Search
2014-06-05 > Home > Más > Cetlik
*
* Más
Cetlik
2005-06-02

Néha cetlikre firkálok néhány gondolatot

Falafel
Falafelt sütöttem a laborban, a részlegből többen nem mentek ebédelni, várták a falafelt, állandóan kérdezgették, hogy mikor lesz már kész. Futótűzként terjedt a hír: "Peter falafelt készít!" Valaki pitával saksukát kóstolt, mire egy másik rászólt:
- Minek eszel? Lesz falafel is.

Éreztem, hogy egyre nő a nyomás, de nem akartam túlfeszülni.

Mikor kész lett, megrohantak. Melyiket lehet elvenni? Lehet még egyet? Mikor egyszer elfordultam, láttam, hogy valaki kilop mégegyet abból a tálból, amiből pedig direkt mondtam, hogy ne vegyenek.

- Én még csak hármat vettem – mondta búsan főnököm.
- Jó, neked még jut egy – válaszoltam neki kedvesen, nem utolsósorban munka-politikai megfontolásokból.

Az öreg technológusnő csendben felpakolt magának néhány napra valót, azt hitte, senki nem veszi észre ravasz helyezkedéseit. Ilyen begyűjtést utoljára a hálaadóünnepek közös étkezésein láttam, ahol mindig akadt egy-két, üres szatyorral érkező nénike.

Vécépapír
Az izraeliek az orrukban turkálnak autóvezetés közben. Otthon érzik magukat a kocsiban, azt gondolják, hogy ők kilátnak, de be senkise.
Ha reggel kifújta volna, most nem piszkálná.
Tanács: állj le az út szélén, és trombitálj a vécépapírba.

No, ez a másik. A vécépapír.

Eddigi életutam folyamán a kiválasztottakon kívül nem találkoztam emberrel, aki vécépapírt használ papírzsebkendőként. Itt, az igéretek földjén ezt részesítik előnyben, praktikus nép, praktikus megoldások. Bő az orrváladék, sokat tekersz le, kicsi a szutyok, pici a papír is.

Nincs meghatóbb látvány, mikor nemzetközi üzleti tárgyaláson az izraeli menedzser-hölgy vécépapírtekercset vesz elő márkás retiküljéből, leteker belőle egy hosszú darabot, és a zavart tárgyalópartnerek előtt hangosan beleokádja váladékát. Ezután nem csoda, ha az üzlet gyorsan megköttetik, és a tárgyalófél elmenekül.

- Hát a vadkeletnek ezt a primitív szokását én soha nem fogom átvenni – fogadkozott undorodva egyik hugom, miután megérkezett a szenthazába.
Ma ott lapul a tekercs a táskájában, szipog egy kicsit, majd belefújja. Most akkor a húgom vadult el, vagy a vécépapír finomult ki?

Purim
Ma purim miatt az étkezdében körbetették az asztalokat, és középen hastáncosnők rázták feneküket, köldöküket, de a tánc előtt előbb kifestették az arcunkat, és álarcot, vagy kalapot raktak ránk, hogy fokozzák az ünnepi hangulatot, bár a nőkre inkább brazil karneválból való szines nyakláncokat aggattak, egyeseket ez zavart is evés közben, ezért levették, és csak később tették vissza.

Hangos karneváli zene szólt, ment a nagy meztelenkedés, erős sodomai hangulatot szimatolban a levegőben, be is dugtam a fülem, hogy tompítsak a zajon, a táncosokon is csak véletlenül akadt meg nagy néha a szemem, tovább is rántottam rögtön a tekintetem, hogy aztán később megint arra tévedjen.

Felhívott magi és megkérdezte, hogy megveheti-e Eytannak a krokodilos jelmezt 40 sekelért, Doronnak egy jópofa kutyásat talált 20-ért, Reuvennnek meg majd maga varr valamit. A krokodilt kicsit sokallottam, de végül rábíztam a döntést, így persze megvette. Emlékszem, tavaly is vettünk neki valamit, fel se vette a gyerek, pedig nagyon szerettük volna, ha abba megy az oviba.

- Eytanka vedd csak fel – mondtuk neki kérlelve – mindenki jelmezbe megy, nézd csak, milyen mókás...
De ő megmakacsolta magát, semmi nem használt.
- Hát akkor majd jól elfenekellek – mondtam neki fenyegetőzve, erre ő sírni kezdett, én meg összezavarodtam, és sehogy sem tudtam elképzelni, hogy az üvöltve kapálózó gyereket próbálom lefogni, hogy ráerőltessem a szerencsétlen purimi jelmezt, amit általában önszántukból és vidáman vesznek fel a gyerekek. Ez a jelmez egyébként nekem már az elején nem tetszett.

Független
Izrael néhány évtizede független. Olykor megtámadták, de legyőzte az ellent, úgy tűnik, hogy az intifádának is vége, csend van, legalább a következő háborúig.

Zászlókat aggatunk az autókra, házakra, a nép megszállja a parkokat, nyárson süt. A kóla és a sör egyszerhasználatos műanyag poháron keresztül ömlik le a torkunkon, de a tányér és a többi evőeszköz is ilyen.
Több tízezer tonna szemetet gyűjtenek össze egy függetlenségi napon, jórészét a fűből és a bokrokból kotorják ki, mert a nép keményen szemetel. Nem csak úgy leejti a piszkát, hanem eldobja, sőt, a mai ünnepre való tekintettel nagy, széles ívben hajítja el.

A független keleten vagyunk.

A zsidó nép büszke, beképzelt, és trehány. Dumálni is nagyon tud, mert senki nem fogja be a száját, hiszen független. Legalábbis azt gondolja magáról. Valójában az amerikai nagybácsin élősködik, függetlenül éli fel a pénzét, függetlenül fetreng a holokauszt emlékének békjóiban, függetlenül fegyverkezik az országot körülvevő, továbbra is fenyegető arab tenger kényszerítésére.

Annyira szabad az ország, amennyire én vagyok szabad gyerekkori emlékeimtől, neveltetésemtől, fizetésem nagyságától, valamint feleségem és gyerekeim szokásaitól.

Kórházban
A kinti, poros építkezés miatt az ablakokat tilos volt kinyitni. A szoba tele lett ebéd után kieresztett, félig megemésztett gázokkal. Lábszag és vastag, fekete köntösökből kipárolgó fűszeres drúz faluszag terjengett a levegőben. Hányinger kaparta az agyamat.

- Ugye átviszik őket máshová!- kérdeztem ideges acsarkodással a főnővértől.
- Mihelyt lesz szabad hely.- válaszolta pattogva, és továbbált.
Este betelefonáltam, még akkor is a bűzben voltak szeretteim. Éreztem, amint megy felfelé az agyvizem.
- Péter -,halottam Magi halk, fuldokló hangját a kagylóban -, nem fogjuk kibírni itt holnapig. Kiköltözünk a folyosóra.

Lecsaptam egy mérges, százlábú férget. Mikor eltakarítottam a hullát, akkor vettem észre, hogy tévedésből a család kedvenc gekkóját vágtam agyon, aminek a gyerekek legóvárat építettek uszodával, és többcsillagos lakosztállyal.
Nyomasztó gyász uralkodott el a lakáson. A virágok elhervadtak, beborult az ég, a szemetesláda megtelt mindenféle hulladékkal, a gyerekek idegesítően nyüzsögtek.

Másnap belátogattam. Magi kitolta az ágyat a folyosóra, ott volt egy kis levegő, csend, nyugalom, én is megnyugodtam. Csodálva szemléltem feleségem hősiesen türelmes nagyszerűségét, mosolygott, megnyugtatott, vidámsága rámragadt, Doron gyógyulásnak indult, kisütött a nap, egy kint dolgozó munkás slaggal lespriccelte az ablakot, hogy megnevettesse beteg kisfiamat.
Eytan kiszáradt

Festőnőnél várva
Minden egyes reklám tompít egyet az agyadon, valamikor a szavak mestere voltál, mert ismerted az embereket, ma meg híradót nézel, és szappanoperát. Könyvek között élni jó, nyiss fel egyet, olvass engem. A tárgyak is élnek itt, lélegzik a hűtő, suttog a klíma.

Nem érted ezt a meztelen nőszemélyt az étkező falán, csúnyára sikerült, csontos, szögletes fenékkel mit üzen?
Rádesteledik, befed a sötét, üres vagy, laposra koptál.
Ha az óra elromlott, miért nem dobod ki, mit áltatod magad, az idő megy tovább, holnapra öregebb leszel, megint nem csináltál semmit.

Kincsesbánya
Kincsesbánya ez a gyár, sokféle munkás van itt. Matematikaprofesszor, hegedűtanár, táncművész, meg gépészmérnök. Többnyire nem ismered őket, csak egyenruhába beöltözött árnyakat látsz. Mindenki fehérben van, mint az angyalok.

Bujócska ez, ki az ott, akivel már nyolc éve együttdolgozom? Titkok. Egymás titkait lessük meg, milyen ez a másik, ha kinn, a napfényen él? Aki jobb fizetésért sokat dolgozik korán elfonnyad, nincs neki szabad órája arra, hogy a csicseriborsósalátát csomagoló gépen túli horizontokra tévedjen merengéseiben.

Más világok
Kikapcsolódásképpen kabát nélkül bemegyek a mínusz 18 fokos fagyasztóházba, és a néhány másodperc múlva máris bajszomra képződő jégcsapokra gondolva megállapítom, hogy boldog vagyok, más világokba repültem, Grönlandon és Szibériában is ugyanígy jégcsapoznak az ottaniak bajszai. Épp csak az imént voltam a salátagyárban, sokezer kilométer innét, két lépés, ajtózárás, ismét ott vagyok.

Így ugrok be egyik nővéremhez miskolcra, és megmondom neki, hogy nem zavar, ha kánaáni nyelvet használ, hisz én is héberül beszélek. Bátyám meg hozzánk repül, hogy elmondhassa, hogy itt volt, mert látni nem sokmindent akar.
- Ha ti meg akarjátok nézni a felvonulást – mondta egyszer a kocsiban ülőknek -, akkor szálljatok ki, én hazamegyek.

A számítógépet itt is gyűlölve szerette, a honlapját próbálta frissíteni, de túl sokan vagyunk testvérek, túl sok a látnivaló, a fénykép, a munka.

Fotó
Szebb az, amit nem tudsz megörökíteni, mondom én. Ha megragadod a nagyszerű pillanatot, hirtelen kiüresedik, elveszíti mindazt, amiért korábban felfigyeltél rá. Mégis bűn, ha a túrára nem viszed a fényképezőgépet. De miért megyünk ilyen sivatagi túrákra?
Mert keménnyakú nép vagyunk, makacsok, csökönyösek. Nem találsz a forró homokban könnyen megalkuvó lelkeket.

Munkahely
Kiülök a kirakodóudvarra, ahol három fürge kis targonca üríti a kamionok gyomrát, leszedik az aznapra szükséges anyagot, én meg a kisérleti részleghez érkezett titkos kis csomagra várok. Az egyik raklap tetején lesz, türelmesen nézelődöm, reggeli napsugarak simogatját arcomat, belehunyorgok a tavaszba. Szemben a Meron hegy magaslik, két hét múlva ott kirándulunk majd. Dishon és Amud patakok, Tibériás és Kinereth.

Most bemegyek a hűtőházba, valamit keresek, nagykabát van rajtam, nem jó a hideg az izületeknek. Egy közeli csarnokban, ahol előkészítik a padlizsánt, arab és orosz munkások zajonganak, összekeverednek, formálják egymást. Veszekedésbe fulladó nevetés szűrődik át a falakon.

Az a jó a munkahelyben, hogy van kereseted, és eltarthatod a családod. Legutóbb majdnem tízezret kerestem Magival tisztán, pedig ő csak félműszakban dolgozik a fogyatékos-klubban. Egyebek mellett kenyeret, uborkát és WC-papírt vettünk a pénzen.

Felveszem a szakállvédő hálót, amit az én kezdeményezésemre vezettek be.
- Hol itt a logika – kérdeztem -, hogy míg a kopasznak kötelező a fejfedő, addig a szakállszőr nyugodtan belehullhat a salátába. Ma a konszern főmérnöke is műtősmaszkban jár-kel.
Más területeken is forradalmasítottam, de ezek el eltörpülnek fent vázolt vívmányom mellett.

Laptetőre

Cetlik (Foto: Peti)
Dolgozosarok (Foto: Peti)
Honlap
a kukkoló is jóllakik, és az én, írásból fakadó bűntudatom is megmarad
Hagada (Grafika: www.shemayisrael.co.il)
Peszah
Ilyen még sosem volt nálunk. Ott ültünk körben, és mindenki a mellette levővel beszélgetett