Advanced Search
2014-06-07 > Home > Család > Barangolás
*
* Család
Barangolás
2004-06-26

Nem vagyok zsidó és gyűlölet sincs bennem, Isten kinyilatkoztatásának gyönyörű részét e népen keresztül, e nép életén, hitén, történelmén keresztül adta

Olvastam Peti írását, hogy nagy szeretettel várjátok a Frank család ittmaradottait is. Szerintem - ahogy egyszer szavaztam is az oldalatokon -, ki fognak költözni, csak ők már nem olyan rugalmasan.
Remélem Benjámin azóta sikeresen landolt első ejtőernyős ugrása alkalmával! Bár én is kipróbálhatnám egyszer!

A fogorvosnál alkalmazott nevetőgáz történetedet megosztottam már jópár emberrel, mert nagyon tetszik. Létre is hoztam egy alapítványt, amely ennek a módszernek a terjesztésével és bevezetésével valamint a szükséges anyagi javak előteremtésével foglalkozik, hogy mire a lassan aktuálissá váló fogorvosi látogatásomat megtenném, az egész ország a kedves, aranyos, humánus, jóságos fogorvosokról beszéljen!

Ha egyszer küldesz nekem cd-t, légyszi tegyél hozzá egyet az Ukrajnából érkezett balalajkás bácsitól, aki a gyüliben játszott! És tényleg döbbenetes, hogy aki utcát seper, egy kiváló tanár ember! Amúgy sokkal inkább regénybe illő történet, mint hogy valóság legyen, de ez most tényleg a valóság! Szóval akkor Rubika még nem balalajkázik?
Valamikor otthon hallottam a rádióban, hogy vannak hajléktalanok, akik sulikat végeznek, könyvtárakba járnak, ott töltik egész napjukat és olvasnak. Értelmes emberek, igényes emberek, csak a sorsuk úgy alakult, hogy utcára kerültek.

R. Székely Julianna írása jutott eszembe, amit most olvastam a honlapotokon. Nehéz ügy. Olvastam Kertész Imre Sorstalanságát is. Nagyon bennem van az a kép, ahogyan hazaérkezik a táborból és keresi a helyét, az a kép, ahogyan széjjel néz, ahogyan tekint az emberekre, utcára, házakra, stb. Ide kapcsolódik egy furcsa élményem is: egy hete kb. benn voltam egész nap a munkahelyemen, fájt a fejem, fáradt voltam, szerveztem az esti közit, azután találkoznom kellett egy sráccal a Kálvin téri aluljáróban, hogy átadjak neki valamit. Amíg ott lennt vártam rá, láttam három nagyon jó erőben lévő, 25-30 éves, tipikusan német férfit. Ami szokatlan volt, hogy rögtön a lágerek és a II. Világháború jutottak eszembe, hogy ott épp ilyen némat férfiak voltak azok, akik sorra gyilkolták le az embereket, köztük az én hazám fiait és lányait is. Szinte láttam rajtuk az egyenruhát. Nem éreztem dühöt, kívülről zuhant rám ez az élmény. És hogy mennyi év is választ el minket ezektől az időktől? Olyan 60. Mi ez pl. 2000 évhez képest? Semmi, szinte ugyanazt az időt éljük. A "tanulság" számomra ebből annyi, hogy nem képzelem magamnak azt, hogy "Áh, ma már ilyen, vagy hasonló háború, győlölet nem fordulhat elő!"
Szerencsétlen helyzetnek tartom a szemitizmus-antiszemitizmus jelenlétet. Sebek vannak, történelem van, akár egy legkissebb pisszenés, és máris baj van belőle, és nagy baj. A történelem már jól kicsiszolt mentalitásokat, hozzáállásokat, sablonokat, formákat, reflexeket kínál a felnövő nemzedékek számra, nem lehet érintetlen senki, nem lehet már ezt a pólust elfeledni, nem lehet, hogy egyszer majd már csak mint véglegesen lezárult konfliktushelyzetről beszéljenek erről az iskolában, a magánéletben, a megemlékezésekben, stb. Szerintem. És nem is tudok okos lenni.
A magam részéről: kívül vagyok e "párbeszéden", nem vagyok zsidó és gyűlölet sincs bennem. Isten kinyilatkoztatásának gyönyörű részét e népen keresztül, e nép életén, hitén, történelmén keresztül adta. Mint választott népet, mint akiket Isten kiválasztott valami páratlanra, szeretem és ragaszkodom hozzá. Jézus Krisztus miatt jó dolog ismerni a szokásokat, sőt élni is akár, ahogy ti, de csak Jézus Krisztusért, miatta, hogy Őt még jobban szeressem, hogy Őhozzá mégjobban ragaszkodjam!
Legfőbb identitásomat Jézus Krisztusban találtam meg. Ha zsidó lennék, ha zsidó identitásom lenne, nem lehetnék érzelemmentes a szemitizimus-antiszemitizmus pólusban. Szerintem az identitás a legnehezebb terület. Főleg keresztényként. De erről lehetne még írni.
Ennyit írok reflexióként a mai, nálatok tett barangolásomról.

Szigeti Mátyás

Laptetőre

Matyi a hazteton
Saláta
Legutóbb hányingerrel jöttem haza, mondtam is Margónak, ha egy kicsit megpiszkálnám a torkomat, minden kijönne
Tűz
Igazi tűz, igazi tűzoltóautó, és mindez itt, az ablakunk alatt. Igazi nyári mulatság