*
* Nagycsalád
Anyu 60 éves
2005-09-21

olyannak érzem magam, mint akármikor, mondjuk húsz éves koromban

Kedves Gyermekeim!

Köszönöm, hogy megemlékeztetek a születésnapomról, és felköszöntöttetek valamilyen formában. Nem is annyira a megemlékezés, mint ennek kapcsán a szeretetetek megnyilvánulása töltött, és tölt el ma is örömmel.
Most is közösen válaszolok a levelekre, telefonokra, SMS-ekre, mert azonos a téma.

Most leírom, hogyan is zajlott az egész. Persze, természetszerűen (de nem törvényszerűen) elég sokat csörgött tegnap a telefonom. Nemcsak Ti hívtatok, hanem itteni ismerősök is, akik számontartották (itt nem névnapokat, hanem születésnapokat ünnepelnek még iskolákban, munkahelyeken is, sőt még a városházán is számon van tarva, és jelesebb születésnapokon üdvözlik is képeslapon, vagy virággal a város polgárát) az évfordulómat.

Én mind e mai napig idegenkedem ettől, de mondtam is Apunak ma, hogy azért kettősség van bennem. Szükségtelennek is tartom, mégis jólesik, ha valaki számontartja. Azt gondolom, hozzátartozik emberi mivoltomhoz a dolog. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy legtöbben úgysem tudnának eljönni, nem csinálok semmit, nem sütök-főzök. Aztán Édesapátok hétfőn húst hozott, hogy készítsem el, hátha hazajön valaki. Mondtam, hogy ugyan ki jönne haza, hiszen a fiúk dolgoznak, Éva is. Benjámin a seregben, Zsuzsiék meg itthon voltak vasárnap, és felköszöntöttek. Aztán, ha a Petiéket meghívom ebédre, akkor ünnepeltetem magam... , és ezt nem akartam.

Aztán azon nyugodtam meg, hogy ha Petiék előtte szóbahozzák a dolgot, akkor elhívom őket, és megebédelünk együtt. Előző este Peti szólt, hogy "Anyu! Neked holnap lesz a születésnapod". Így aztán mindjárt adódott a lehetőség, hogy meghívjam őket. Az volt az ellenvetés, hogy most ők akarnak főzni, és megvendégelni minket. Így is történt. Én csak gyümölcslevessel, és savanyó uborkával járultam hozzá az ebédhez.

torta

Margó nagyon finom brassóit főzött, hozzá roseibnit (némelyek csipsznek ismerik, tehát olajban sült hasábburgonya magyarul), és egy nagyon szép, nagy és még annál is finomabb tortát. A torta, elmondása szerint azért volt korona formájú, hogy a könyvre is megemlékezzen, és a gyerekeim, és unokáim drága gyöngyökként (ananász befőttből) csillogtak rajta. Csupa tejszínhab, és ékkövek... Mondom, remek volt. Most már nem is tudom, hogyan fokozzam, mert nem írhatom, hogy "végül is a hab a tortán....", ugyanis ezt már leírtam.

Mindezek fölött a legnagyobb meglepetés az volt, hogy hazajött Tomi, Zoli!!!!, és Évike is.
Egymás után...
Mindegyikük külön ajándék volt, annál is inkább, mert nem számítottam rájuk. Persze a hátam mögött összejátszottak, mert Édesapátok, és a  Petiék is tudtak róla, hogy jönnek, de nekem nagy örömöt okoztak vele.

Három nagy csokor virág díszlik most is a nappaliban, amiket Aputól, Petiéktől, és Zsuzsiéktól kaptam, de a gyerekektől még ezen felül kaptam egy nagy, angol-héber vizuális szótárt, amit már régóta szerettem volna megvenni magamnak. Petinek, Évának is van olyan. A fényképezőgépemhez megfelelő táskát is kaptam Aputól, és egyebeket: naptárt, shampont, tusfürdőt, csupa hasznos dolgokat, amire már szükségem volt, mert kifogyó félben voltak az utóbbiak.

Elénekelték az "Ime mi üdvözlünk"-et, figyeltem: a Zoli is "nyájasan"-t, és nem "nyálasan"-t mondott, mint hajdanában-danában.... Édesapátok felolvasta a 60. Zsoltárt, kommentár nélkül, és  imádkozott. Én meg örültem, hogy a szeretteim körében lehetek, ha nincsenek is itt teljes létszámmal testben, de lélekben mind itt voltatok.

Persze itt is elhangzott a szokásos kérdés: milyen 60 évesnek lenni? Sőt a poénkodás sem hiányzott, mint rendesen... Tamás szerint nem is látszom hatvannak, csak ötvenkilencnek..., ami annyira megtetszett a Petinek, hogy még a honlapra is feltette.

A kérdésre egyébként nem tudok válaszolni. Legalábbis, gondolom én, helyes, pontos választ adni nem tudok. Valamit mégis megpróbálok.

Amikor nem vagyok fáradt, különösen lelkileg nem, pontosan olyannak érzem magam, mint akármikor, mondjuk húsz éves koromban. Biztosan azért, mert a lelkem az örökké él, és az örökkévalóságban nincsen , és nem lesz idő. Ez meg van írva a Bibliában. Mivel az örökkévalóság részese vagyok, és rendben vagyok Istennel, én vagyok a legfiatalabb, legboldogabb ember. Ezt a testi, olykor-olykor akadályozni látszó tényezők sem befolyásolhatják igazán. Az ilyesmi, ha előfordul, inkább alázatban tartja a hívő embert. Gondoljatok arra, hogy meg van írva, "aki testileg szenved, megszűnik a bűntől".

Szeretnék annyira istenfélő lenni, hogy ne a külső tényezők befolyásolják a hangulatomat, érzéseimet, hanem egy stabil, mindig felfelé tekintő hit. Ezt persze nemcsak magamnak, mindannyiótoknak is kívánom teljes szívemből.
(...)
Azt hiszem, eleget írtam már. Puszil mindannyiótokat (hiányoztok!):

Anyu

Laptetőre

Anyu 60 eves (Foto:Peti)
Hidegburkolo (Foto:Peti)
Hidegburkoló
nehéz volt egyenesen rakni a kerámiasorokat, vitatkoztunk, hogy merre megy az egyenes
Illuzio (Foto:Magi) Eilat
Az elmúlt hétvégén Eilat-on voltunk Magival, kettesben, gyerekek nélkül, ők a nagyszülőknél maradtak