Véletlenül a számban kenyeret rágva mentem be a peszahi kóserságon átment salátagyár területére. Ez érvényes? Vagy a munkások újrakezdhetik a kétnapos nagytakarítást?
Kategória: Peti
Munkahelyi ártalom
vagy munkahelyi (t)error? Van egy kolléganőm, aki rendszeresen zaklat. Nem a kopasz fejem simogatására vagy az ölelgetésre gondolok, ezekkel elég jól megvagyok, hanem az – olykor tettlegességig fajuló – éneklésre. Rengeteg verset költött rólam, és folyton azokat énekli, miközben fizikailag bántalmaz. Például, miközben azt zengi, hogy „Padlizsán Péter, kedvellek téged, dalolok néked, amíg csak élek. […]
Fájó esküvő
Milyen már az, amikor esküvői fotózásnál otthon hagyom a stúdiólámpa ernyőjét, a helyszínen elromlik a vaku, a baldachin árnyéka folyton kettévágja az ifjú pár fejét, a rabbi betakar a gyűrűnek és a pohártörésnek, hiába rángatom félre a baldachintartót, a rabbit, és tologatom a házasodókat, mindig visszamennek, és amikor lentről fotózok, buldog nyalja az arcomat, és […]
Dedó
A főnöknőm jól összekapott a főnökével, sírt, kiabált, sápítozott, aztán mikor egymás melletti fülkékbe kerültünk a vécén, a csobogást is túlharsogva átszipogott a falon, hogy milyen szemét alak a nagyfőnök, de én inkább az előttünk álló laborkisérletekre tereltem a szót, csak hogy megnyugodjon. Másnap, mikor hármasban résztvettünk egyik kollégánk esküvőjén, megkért a főnöknőm, hogy a vacsorán […]
Az undorító izraeli
Éjfél körülire járt és esett, ezért felvettem a stoppoló lányt. – Meddig mégy? – kérdezte, miközben lepakolta vizes cuccait a lába mellé. – Karmielig – feleltem. – Milyen akcentusod van, brazil? – Magyar. – De aranyos! – nevetett – Szemtelen leszek, elvinnél kicsit tovább? – Meddig? – Moran kibucig. – Nem gond – adtam a nagylelkűt. – […]
A fáklyatartó
Tegnap közzétettem egy írást >>, mely gyakorlatilag két dologról szólt: 1 – (megmásíthatatlan tények) az izraeli hadsereg ártatlan palesztin családokat lakoltat ki és házakat rombol le, hogy helyet szerezzen a hadgyakorlataihoz. 2 – (burkolt üzenet) ha véget akarunk vetni a gyűlöletnek, és az ebből fakadó merényleteknek, több emberséget kell tanúsítanunk a másik fél iránt. Belinkeltem a […]
Doktornénis
Bár telefonon is rendelhettem volna igazolást a néhány napos színleltbeteg-szabadsághoz, kedvem támadt elugrani a közeli klinikára. Szűnni nem akaró egészségem kicsattanó volta miatt évek óta nem jártam a háziorvosomnál. Már nevére, sőt arcára sem emlékeztem, ezért gondoltam, hogy nem árt, ha meglátogatom. A félig nyitott ajtón belépve a drúz doki helyett egy szégyenlős lány fogadott. […]
Késelők
A pergola alatt majszoltuk az uzsonnát, és arról beszélgettünk, hogy egy kiadós eső kellene, hogy elmossa a késelők gyilkos kedvét. Az az arab, aki a padlizsánfejek vágása közben legtöbbet hadonászik a késével, talált egy nedves gyerekegeret. A friss zöldséges részlegen, karalábé mosás közben fogta el a rémült állatkát. Beletette egy műanyag dobozba, jelentette a minőségi […]
Az én házam
Tiszta udvar, rendes ház – majdnem omlik, de még áll. Penészednek a falak, rothad a ház, szürkül a múlt, az emlékezet – én kevéssel is boldog lehetek. Egy mosoly a legkisebb viskóban is elfér – hisz nem mindig palotákban vigadnak emberek. Azt mondják, megnyugtató a jelenlétem – csak mert az otthon biztonságában élek, hol nincsenek elvárások, […]
Gondolatok az időről
18 év nem múlik el nyom nélkül: kicsit megváltoztam, gyarapodtam, van amiben fejlődtem, másban elsorvadtam. Sokakkal ellentétben az én időm nem körben forog, hanem egyenesen halad előre, és mivel tisztában vagyok ezzel, nem lehetek boldog, hisz a boldogság az az ismétlődés utáni epekedés. Hálistennek az elmúlt években nem arra vesztegettem az időmet, hogy más életét éljem. Nem hagytam, hogy baptista […]
Yom Kippur, bocsánat
Bocs, hogy nem hiszek olyan Istenben, amilyet gyermekkoromban tanítottak, mert nem tűnik logikusnak. Bocs, hogy azt gondolom, hogy olyan népen uralkodni, aki nem kért minket erre, nem tesz jót az imázsunknak, a gazdaságunknak, de főleg a társadalmunknak és az erkölcsünknek. Bocs, hogy azt gondolom, hogy a zsidóság az nem csak vallás, hanem faj, és kultúra […]
Magasságokból mélységekbe
1200 méter magasról mínusz 200 méter mélyre. Képes beszámoló sziklával, családdal, cigánycsajjal, magánnyal, kígyóval, Jézussal, szanhedrinnel, kőoszloppal, koponyával, Jákób lajtorjával és egyéb nyalánkságokkal. 1 nap 940 méter magasan kezdem a túrát, ott, ahol legutóbb szétvert a jégeső. Tudom, hogy ezúttal a meleggel és a szomjúsággal kell majd megküzdenem, ezért hat, másfél literes vízzel teli flakonnal […]
Vegetáriánus lettem
Avagy frankpeti további metamorfózisa Tegnaptól vegetáriánus vagyok. Azért van pont, és nem felkiáltójel a mondat végén, mert bár muszáj volt ezt itt bejelentenem, hisz mégiscsak fontos, életre szóló döntésről van szó, de senkit nem szándékozok arról győzködni, hogy ő is váljon azzá. Ez egy teljesen személyes, lelkiismereti (sokkal inkább etikai, mint egészségügyi) döntés eredménye, mely […]
Kemény munka
– Kemény munka utáni arckifejezés – írja Doron az Instagram-on közzétett selfijére, miután befejezi a cégemnél a nyolcnapos nyári munkát. – Fogalmad sincs, mi az a kemény munka – feleli erre Reuven, aki az izraeli hadsereg újoncaként sokféle megpróbáltatásnak van kitéve. Én tíz másodperc alatt rájöttem a megfejtésre. Így írnám fel a kétismeretlenes egyenletet: KM = aDc […]
Tökéletes rend
Rögtön meleg, ragadós, és ideges leszek, mikor azt látom, hogy valaki rápisil a wc-ülőkére és az utánajövőre hagyja a letisztítását. Ha a munkahelyi étteremben valaki a duplatálcás polcok elejére rakja a tálcáját ahelyett, hogy betolná a falig, hogy ne másnak kelljen elvégezni helyette a műveletet, általában haragra gerjedek. Sosem rosszindulatú a bűnöző, csak hanyag, olyan se hideg, se meleg, amit ugye langymelegen kiköpünk. […]
Késői zene
Éjszaka autóban suhanok vele. Már langyos a levegő, egyébként tébolyító nyár van, a hegyi szerpentin is halálosan meredek. Hol szakadékba zuhanni, hol sziklának ütközni, lenézni a sötétbe, eljátszani egy utolsó gondolattal, aztán meg fel, a hold festette borzos csillagokra és arra gondolni, hogy milyen apróvá tud töpörödni mindez, ha hunyorogni kezdek. A hegytetőn koncert illata […]
Istenkáromlok
A nagy Frank család vallásos tagjai nem olvassák ezt a blogot, mert szerintük túl sok benne az istenkáromlás. Ha véletlenül mégis vallásos Frank lennél, ne olvasd tovább a postot, mert valószínű lessz benne ha nem is káromlás, de őszinte beszéd, ami hited szerint engem a gyehenna tüzére visz. Szóval én egy istenkáromlásra sem emlékszem, bár […]
Nechama*
Olyan aranyos, hogy vannak még egyesek, akik a melegházasság mellett való kiállásom ellenére nem tettek feketelistára. Én is emberből vagyok, ezért szeretem ha szeretnek. Különösen sokat jelent a nagy ítéletözön és fájdalmas kirekesztés közepette, hogy miután több homofób barát/rokon is megszakította velem ismertségét a közösségi hálókon, egyesek – néha vadidegenek – megértésükről és szeretetükről biztosítanak. Persze tudom, […]
Tompai vájling
Meg kellene halni már. Sóhajtozza ezt gyakran anyai nagyanyám bele a nyár végi szárazságba, míg a barna, sok helyen lepattogzott tompai vájling koszos mosogatólevében matat fáradt keze, az alján maradt kiskanalakat keresve, de nem odanézve, mert a nyári legyek tetemétől szennyes ablakon át próbál felismerni valamit abból amiről azt hiszi, hogy az élete. De csak […]
Gyurma
Kimegyek a labor melletti előcsarnokba a lépcsőforduló alá, ami az utóbbi napokban a kedvelt helyem. Ha cigiznék, most rágyújtanék, de nem cigizek, meg itt cigizni sem lehet, rágó sincs nálam, ezért előveszek egy meleg kis plasztilint a szívem mellől, picit ráköpök, hogy vizenyősebb legyen és gyúrogatni kezdem. Bele ne ragadjon a körmöm alá, erre gondolok, […]
Rajzolva van
Az imént azon tűnődtem, hogy rajzoljak-e. Az volt a feleletem, hogy nem. Így van ez, ezért lesz most a 24 éves D. Karcsi hidegburkoló tagadólag lerajzolva. Részletekbe menően letagadom magam. A rajzolásban nem az eredmény a fontos. Az alatta eltelt idő, az a lényeges. Azt amit nem lehet lerajzolni, mert már beléd van az rajzolva örökre. Aki rajzol, az rajzolva van. Ismeretlen költő verse.
Hantoló idő
Látok egy embert, és míg szemlélem, lefut előttem eddigi élete. Szomorú élet. Ő nem így látja, mert olyan jól hazudik önmagának, hogy észre sem veszi gyászos voltát. Ügyesen hitegeti magát, minek eredményeképpen még környezete számára is magától értetődő lesz az amit magáról gondol. Elismerem, hogy a túlélésnek ez is egy elfogadható formája, sőt, emberem büszke lehet […]
Izraeli tél
Később hosszasan furdal a lelkiismeret hogy épp annak a viharos napnak a reggelén teszem ki két fiamat az iskola zárt kapuja előtt, melyre az ország már hetek óta készül. Túl korán érünk oda, így húsz percet kell várniuk az esős viharban. A visszapillantó tükörben még látom, amint kifordul Eytan kezéből az esernyő, mely alatt együtt […]
Kónuszos
Egy kis műanyag kónuszra leltem a gurulós székem alatt. Óvatosan felemeltem és megnéztem magamnak. Aztán megszagolgattam. Arra gondoltam, hogy biztos radioaktív sugárzása van, és majd szétbomlanak tőle az ujjaim. Meg az orrom, mert megszagoltam. Ezért direkt nem vettem át a másik kezembe, hogy legalább az ne bomoljon. Elképzeltem, hogy mostantól majd mindent bal kézzel kell csinálnom. […]
Kiskus balabus
A mindenségből semmit sem értek már, nem fűzök semmihez ábrándos reményt, és nem tárulnak szét szeretve ölelő karok, ha azt mondom: hát látod, ez vagyok én. Idegen vagyok, főként magamnak, mosolyom túlontúl bús, búsom az is hamis, tán máshogy kéne idegennek lennem, nem rágódni holmi moston, és az időt perzselődni hagyni, míg megpirul az magától […]