Arab zsidómentők

Nagyfiam belázasodott, köhögni, majd fuldokolni kezdett, végül erős légszomj lépett fel és levegő után kapkodott. Néhány órás intenzív szenvedés után váratlanul gyors romlás lépett fel állapotában, és miután kétségbeesetten pislákoló tekintetében már a tőlünk való búcsút véltem felfedezni, nem bíztam Magira az orvoshoz szállítását, én ragadtam kormányt, eszeveszetten robogtam a kocsival, és hangos dudálás közben […]

Parti ficam

A jeruzsálemi rokonlátogatás után (hú de fura a tesóimat rokonoknak nevezni) a Genezáret partjához mentünk néhány napra pihenni. Doron a hullámok miatt a keleti parthoz ragaszkodott, de nekem is ez volt a szimpatikusabb, mert ha vízbe fulladnék […]

Savuot

Tegnap kaptuk meg a Tórát. Azért ez a kedvenc ünnepem, mert ekkor senki nem akarta népünket kiirtani, mi sem győztünk le senkit, nem mészároltak le elsőszülötteket, nem fulladt senki tengerbe, az ünnep folyamán pedig nem kell vezekelnünk, böjtölnünk, gyászolnunk, viszont egy csomó mindent szabad, például nyiratkozni, fürödni, de főleg rengeteg tejes ételt enni. Ez szerintem a […]

Éttermi vakkantás

Mikor feleségemmel egy erdei étteremben a vacsora harmadik fogásánál jártunk, észrevettem, hogy két csinos arab hölgy jön be (az egyik kimondottan szép volt). Magi mögé ültek (magi-mögé, hehe) , kávét-süteményt rendeltek, és elégedetten cseverészni kezdtek. Megjegyeztem páromnak, hogy biztos nem muszlimok, mert azon kívül, hogy nagyon világiasan öltözködtek, az oszlophoz kötözött kutya sem zavarta meg […]

Rémes vacsora

Na, akkor hol együnk a yom kippuri böjt előtt? – kérdezte Magi éhesen, mert egész nap csak lófráltunk, meg sörözgettünk, nem ettünk semmi komolyat. – Jó lenne valami olcsó kifőzdében megtelepedni, és mondjuk egy ízes magyar gulyással tökre megelégednék. Betértünk az első útba eső pince-étterembe. Az ajtóban barátságos fiatalember fogadott. Kicsit mókás volt, hogy egyik […]

Élménybeszámoló

Valójában csak ma jöttem rá, hogy ha egész passzosan tövig vágom a körmömet, kétoldalt ránő a bőr, és ez mondjuk nem fáj, viszont kellemetlen, de nem is erről akartam írni, hanem az osztálykirándulásról, melynek nagy része – bár csak néhány hete volt – a feledés homályába merült, talán arra emlékszem a legélesebben, hogy két döglött […]