Vegetáriánus lettem

Avagy frankpeti további metamorfózisa

frankpeti vegetáriánusTegnaptól vegetáriánus vagyok. Azért van pont, és nem felkiáltójel a mondat végén, mert bár muszáj volt ezt itt bejelentenem, hisz mégiscsak fontos, életre szóló döntésről van szó, de senkit nem szándékozok arról győzködni, hogy ő is váljon azzá. Ez egy teljesen személyes, lelkiismereti (sokkal inkább etikai, mint egészségügyi) döntés eredménye, mely hosszú évekig tartó folyamat végére tesz pontot. Vagy vesszőt? Lehet, hogy később vegánná válok?

Mivel a munkahelyem közel kétszáz dolgozója közül csak én vagyok vegetáriánus, az étteremben ezentúl minden nap külön nekem rendelnek/készítenek majd ilyen kaját. Felhívtam a szakács figyelmét, hogy nagyban az ő kreativitásán múlik, hogy vegetáriánus maradok-e… :)

Vegetáriánus lettem” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A zsidó vallás nem ír elő olyan helyzetet, ahol a hús evése kikerülhetetlen? – tehát, ha be akarja tartani valaki a Tóra rendelkezéseit, akkor semmiképpen nem lehet teljesen vegetáriánus? – ünnepek, áldozatok vonatkozására gondolok, ami részben a Jeruzsálemi Templom és áldozati rend átmeneti szünetelésével ma nem gyakorlat sok helyen, de van, ahol bárányt esznek pesachkor, és a Szentélyt is meg akarják építeni, ami csak idő kérdése…

    1. A Tóra különbséget tesz a tiszta és tisztátalan állatok között, tiltja a vér és a dög evését és szétválasztja a tejes és húsos ételek fogyasztását, de ezen túl sehogy sem korlátozza a húsevést, bár a vallásos zsidók számára szerintem tényleg nem lehetséges a vegetarianizmus, mert több ünnepen, például peszachkor is kötelező a hús fogyasztása.

  2. “(L)Enni, vagy nem (l)enni, ez itt a kérdés?”

    Cikkajánló, és ha felvetődik biblikus hagyomány-e a vegetarianizmus vagy épp a húsevés, a válasz is kiolvasható belőle, bár van ebben is egy progresszivitás a múlt, jelen és jövőt tekintve.

    Kóser konyha: Vegán vacsora
    http://zsido.com/koser-konyha-vegan-vacsora/

    A Szentély újjáépítésének reménye most is él, egyfajta emberi helyreállási törekvések is vannak, és várható ezen a téren a próféciák alapján mindenképpen, ami a vallási előírásokat követő, de vegetáriánus életmódot élők húsfogyasztásának kérdéskörét érinti, drámai belső konfliktust teremtve:
    “(L)Enni, vagy nem (l)enni, ez itt a kérdés?” :-)

    “Abban az időben, amikor a Szentély állt, és a mindennapok részét képezték az áldozatok, bizonyos áldozatokból mindenkinek ennie kellett, másokból pedig csak a kohénok fogyaszthattak. A zsidó legendák szerint az idők végén Isten megöli a Behemótot (óriási bika) és a Leviátánt (óriási hal), és húsukból nagy örömmel falatoznak majd az emberek. A kettő között, napjainkban, a Talmud alapján, az ünnepi és egyéb micvalakomáknak része a húsevés. Van az évnek egy olyan időszaka is, amikor tradicionálisan tartózkodunk a hús fogyasztásától: ez a nájntég: tisá beáv (áv hó kilencedike, a jeruzsálemi Szentélyek lerombolásának emléknapja) és az azt megelőző nyolc nap. Ez a nép mély gyászának időszaka, és szomorúságunkat többek közt a hústól való tartózkodással nyilvánítjuk ki.”

    Ez utóbbi mintájára felvetődik az is, hogy a vegetáriánus életmód a tudatos életmód választás mellett másodlagosan egyfajta tudat alatti hosszan tartó, folyamatos gyász és szomorúság, és a halál elleni tiltakozás kifejeződése is lehet.

Minden vélemény számít!