Este haza

Az éjjeli filmről hazamenet az erdő felé kerültem, sakálok kisértek és holdfényben átlátszó denevérek repkedtek fölöttem. Átvágtam a sötéten, betonutcákon jártam, aztán megint fák és parkok jöttek, hatalmasnak tűnt a táj. Az Ábrahám és Dávid lábnyomait letaposó zsidó város összement, kitárult a tér, előbújtak régi lelkek, Jézus és Pál is a bokrok mögött guggolt.

Megbotlottam egy kőben, reccsent az ág, a kanyarban részeg oroszok nyomultak utánnam, állj meg, állj meg! kiáltoztak valamivel hadonászva. Sebesen futottam, azok a nyakamban lihegtek röhögve. Hittem volna hogy álmodom, de tudtam hogy valóság, hogy éjjel ezek irgalmatlanok. Legurultam a dombról az utcánkba, be a házba, fel a lépcsőn, bevágtam az ajtót, Dolly ugatva rontott rám, letepert és álomba nyalta meleg fejem.