A bojkott nem (feltétlenül) antiszemitizmus

Az izraeli sajtó és politikai közélet az amerikai külügyminiszter nemrég elhangzott kijelentése miatt zajos, miszerint “Izrael biztonsága illúzió, és ha nem lesz előrehaladás a palesztinokkal folytatott tárgyalásokon, csak erősödni fog az ország elszigetelődése”. Az is nagy viszhangot vált ki, hogy egyes európai államok újabban nem csak a telepesek termékeit bojkottálják, hanem a legnagyobb izraeli bankokat is, ami már minden állampolgár pénztárcáján érezhető. És úgy tűnik, hogy mindez csak egy jóval nagyobb méretű folyamat kezdete.

Zeev Sternhell, a Jeruzsálemi Héber Egyetem – 2008-ban Izrael-díjjal jutalmazott – politikatudománnyal foglalkozó professzora egy a Haaretz-ben nemrég megjelent írásában azt fejtegeti, hogy mi a különbség az Izraeli politika bírálata, és az antiszemitizmus között, pontosabban, hogy mi az Izrael ellen erősödő bojkott kiváltó oka.

izraeli-palesztin konfliktusA professzor szerint Európában szaporodnak az antiszemita megnyilvánulások, hisz az antiszemitizmus sosem szünt meg, mint ahogy a radikális nacionalizmus, a rasszizmus és az idegengyűlölet sem lett 1945-ben eltemetve. Ezek a jelenségek csak egy időre némultak el a háború közeli emléke, és a háborút követő 30 éves gazdasági fellendülés miatt. Az európai zsidók saját bőrükön tapasztalják, hogy kölcsönhatás van az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség között, és egyre nehezebb szétválasztani a területeken való izraeli megszállás ellenzését, az anti-izraeli vagy antiszemita érzelmektől. A megszállás ellenzőjének nehéz megölelnie a megszállót.

Ezzel együtt, a valóság reális szemlélése során azt láthatjuk, hogy a telepesek elleni erősödő európai bojkott elsősorban nem antiszemitizmusból ered. A bojkott mindenekelőtt a területeken uralkodó gyarmatosítás és apartheid elleni lázadás. Az európaiak tanultak saját gyarmatosító múltjukból, és a liberális baloldal szégyelli ezt a múltat, mint ahogy az antiszemitizmus miatt is szégyenkezik.

A francia baloldal keményen küzd az antiszemitizmus ellen, még olyan áron is, hogy súlyosan megsérti a szólásszabadságot, mikor például elhalgattatja Dieudonné-t, az antiszemita előadóművészt. Ugyanakkor ugyanaz a baloldal nem hajlandó elfogadni egy teljes nép megszállás alatt tartását. Ebből kifolyólag erősödik a palesztin függetlenség támogatása, hisz a téma elhallgatása úgy értelmezhető, mint a megszállás elfogadása, vagy az emberi jogoktól való elidegenedés. De nem csak az európai baloldal gondolja így: a neo-liberális Angela Merkel kancellár is úgy véli, hogy a szabadság minden ember alapvető joga. Nyilván Barack Obama is ebben hisz, de itt Izraelben – a korábban társadalmi aktivista elnök – valami oknál fogva úgy van elkönyvelve, mint egyfajta utópisztikus világjavító, aki sokkal rosszabb elődjénél, Irak és Afganisztán nagy hódítójánál. Moshe Yaalon izraeli hadügyminiszter szerint John Kerry amerikai külügyminiszter is főnökéhez hasonlóan messianisztikus felfogású, míg az evangélikus vallású kanadai miniszterelnök, aki hisz a halottak feltámadásában, az izraeli vezetők szerint racionális és gyakorlati ember, hisz teljes mellszélességgel támogatja a palesztinok feletti uralmat.

Az izraeli telepesekkel szembeni gazdasági és kulturális bojkott, az izraeli megszállással való együttműködés megtagadásának kifejezése. Az európaiak túlnyomó többségének a szemében a bojkott a palesztinok felszabadítása érdekében használt nyomásgyakorló eszköz. A politikai paletta minden részéről vannak emberek, akik ezt a véleményt osztják, ugyanakkor gyűlölik az antiszemitizmust, és teljes szívvel támogatják Izraelt. Nincs egyetlen olyan kisméretű, vagy akár közepes ország sem, melynek tudományos és kulturális világa az izraeliéhez hasonló tekintélynek örvendene az európai művelt nagyközönség körében. Eddig az izraeli tudósoknak, íróknak és művészeknek sikerült ellensúlyozniuk a terjedő vallási-nacionalista fanatizmust, és ők azok, akik megakadályozták a teljes bojkott felállítását. Kérdés, hogy meddig lesz erőfeszítésük sikeres.

Zeev professzor szerint az izraeli baloldali értelmiség a cionizmus legjobb követe külföldön, de ők az izraeli társadalmat képviselik, nem a megszállt területek gyarmatosító valóságát. A baloldal szemében a palesztinok jogainak sárba tiprása kitörölhetetlen folt marad a zsidó történelemben. Annak az elképzelésnek, miszerint isteni parancs nyomán kizárólagosan minket illet ez a földterület, az lehet a következménye, hogy egész Izraelt világviszonylatban közösítik ki, és ennek nem az európaiak antiszemitizmusa, hanem az izraeli politikát formáló szélsőségesen nemzeti jobboldal vallási fanatizmusa lenne az oka.

Minden vélemény számít!