A lélek felemelése

Egyszer kutatást kellene végezni annak az érdekes jelenségnek a megmagyarázásához, hogy az orosz zsidók nem váltanak héberre, mikor leülök közéjük az asztalhoz, pedig jobban beszélik a nyelvet, mint a legtöbb arab, akik viszont rendszerint megtisztelnek azzal, hogy számomra is érthető nyelvre váltanak. Egyébként nem rasszizmus, hanem kizárólag ez az oka annak, hogy sosem  oroszok társaságában fogyasztom el a munkahelyi ebédem. Rendszerint egyedül eszek, máskor egyéb nációhoz tartozó zsidókkal, vagy arabokkal, drúzokkal, beduinokkal, keresztényekkel és cserkészekkel osztom meg az asztalom.

A tegnapi ebédnél a megszokottnál jóval tovább mormolászott a velem ülő arab, mielőtt szájához emelte volna kanalát, bár még így is messze elmaradt zsidó barátaitól, akik végtelennek tűnő imákban hálálkodnak az Örökkévalónak gondoskodó szeretetéért és a meglévő betevő falatért.
– Ti is mondtok áldást étkezéskor? – kérdeztem színlelt csodálkozással, hisz tudtam a választ, de valahogy zavart a csend, veszélyt érzek ha más társaságában hallgatok.
– Bizony – felelte.
– És mi az áldás szövege, ha szabad kérdeznem?
– “Mindenható Istenem, köszönöm hogy összes szükségemet kielégíted.” Valami ilyesmi. Mindig ezt mondjuk. Elég ennyi. Nem a szavakon van a hangsúly. Az a legjobb, ha csendben, csak a szíved mélyén mondod. A szándék és a lelkület a fontos – magyarázta Jasszer lelkesen.
– Be lehet térni az iszlámba? – kérdeztem beszédén felbuzdulva.

Másnap derült ki lelkesedésének és hálaimájának szokásosnál hosszabbra nyúlásának oka. Ma kezdődött a Ramadán, ez az egyhónapos böjt, mikor is a muszlimok napkeltétől napnyugtáig semmit nem esznek, nem isznak.
Csodálattal néztem a finom humuszt, tahini- és padlizsánsalátát készítő muszlimokat, amint üresen korgó gyomorral hősiesen ellenállnak a kisértésnek. Akinek a kóstolás is feladata szokott lenni, az zsidó munkatársától kérte hogy váltsa fel.

A kashrut (kóserság) előírásai alapján a csicseriborsó-főző, matbucha-készítő, fenyőmagsütő részlegben csak zsidók dolgozhatnak.
– A zsidók okosabbak, mert nekik pontosan le van írva hogy mikor kell böjtölniük – mondta az itt dolgozó kipás orosz srác, akit nagy orra miatt csak Piokkinó-nak becézünk. – A Koránban nem világos a dátum, ezért kell egy teljes hónapig gyötörniük magukat. Tetejébe ez nem is egészséges, viszont a mi böjtjeink szellemi előnyükön túl a testre nézve is kimondottan hasznosak.
– Valóban?

Nemrég, benzin-takarékossági megfontolásból a céges utaztatókisbusszal utaztam haza. A kersztény arab sofőr – nagypénteki böjtje csúcspontján – megszédült, elvesztette a jármű felett az uralmat és nekiütközött az útszéli villanyoszlopnak. Szerencsére Hála az Örökkévalónak, csak ketten karcolódtak meg, a többiek sérülés nélkül megúsztuk.

Itt mindenki böjtöl, minden vallás fia-lányának fontos egy kis önmegtartóztatás, egy kis önsanyargatás, hogy a lélek a magasba emelkedjen, vagy egyszerűen csak hogy a vallási előírás betartásával megszabaduljon a pokol kárhozatos tüzétől.

Lehet, hogy mától holnaptól én is diétázni kezdek.

Minden vélemény számít!