Elszúrtad

Egyre jobban tudatosul benned, hogy korábban elszúrtad magad (a munkahelyen, a társadalomban, a családban, a mindenhol)

Múltbeli kudarcaid hatására egyre több könyvet összeolvasol, hogy tanulj, hogy legközelebb ne szúrd el, hogy jobban menjen, hogy sikeres legyél.

És ahogy egyre több és több könyvet elolvasol, egyre jobban rájössz, hogy hol szúrtad el a dolgokat tegnap vagy egy hete vagy akár két éve.

Egyre jobban tudatosul benned, hogy korábban elszúrtad magad (a munkahelyen, a társadalomban, a családban, a mindenhol).

Mert hiába mondják az emberek, hogy majd szólnak, ha valamit nem jól csinálsz, ez nem mindig történik így, nem szólnak, mert tekintettel vannk az érzéseidre, meg a büszkeségedre.

A saját magad kárán tanulsz de mindig túl későn. Újra és újra ugyanúgy rontod el, míg rátalász valami könyvre, ötletre ami elmagyarázza, próbálod felfogni, megtanulni, alkalmazni, majd szintén elrontod. Vagy másképp, vagy ahogy gyakoribb, ugyanúgy. Ugyanúgy, mert nem tudod mit szúrtál el a múltkor.

Azt mondják, jó fej vagy a társaságban, pedig csak elhallgatják, hogy valójában tökfej vagy, és rajtad vidulnak. Azt mondják, te csinálod a legjobban a munkádat a futószalagnál, az íróasztal mellett, vagy a fényképezőgép mögött, aztán kiderül, hogy lehet, hogy jó vagy a szemeteskuka mellett, de mindenhol máshol rossz vagy.
Szép lassan, ahogy objektív, nem szemedbe füllentő forrásokból megtudod a dolgokat, összeveted a tényekkel, a múltbeli eseményekkel (mert ezeket soha nem felejted el) rájössz, hogy ez nem igy van.

Nem vagy jó. Középszerű vagy. Persze közben vigasztal az a tudat, hogy volt, amit csak azért nem mondtak, mert tekintetel voltak rád, szeretetből halgatták el a teljes igazságot, de nem biztos, hogy ez segít legyőzni a kudarcot. Hogy pocsék vagy. Hogy semmihez nem értesz, amihez értesz, ahhoz is csak középszerűen. Semmi eredetiség, maximum a már kitalált és százszor megvalósított dolgok szolgahű reprodukálása ugyanolyan, vagy rosszab szinten.

“Nincs fantáziája.” “Olyan átlagos.” “Jó volt vele… de semmi különös.” “Néha különlegesnek tűnt, de aztán egy mozdulattal visszazökkentett a valóságba. Tévedtem.” “Hát igen, ezt már láttuk másoktól is. Többször is.” “Szép, de nem eredeti.” “Tisztes iparosmunka, de erre bárki képes.” “Nem rossz. De nem is jó.”

Ahogy egyre többet tanulsz az élet “dolgairól”, egyre jobban tudatosulnaka kudarcaid, ezek pedig befolyásolnak a továbbiakban. Menthetetlen vagy. A hibáid, ahogy felbukkannak újabb és újabb hibákat indukálnak az életedben, és ez láncreakcióként fog végigvonulni mindenen.

Persze megpróbálhatod az összes kudarcforrást elkerülni, lehet, hogy sikerrel is jársz, de valószínűbb, hogy nem. Egy időre talán megszabdulsz, és utána hatványozottan folytatodik minden. Vagy talán teljesen megváltozol?

Én nem igazán hiszek a gyökeres változásokban, de lehet, hogy más igen. Mindenesetre most jó ideig nem fogok semmit csinálni, főként amihez nem értek

(2005-07-06)

Elszúrtad” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Aki azt hiszi, hogy nem tud legyozni egy akadalyt, annak nem is sikerul.
    (Ennyit a gondolkodas/hit determinalo/”teremto” erejerol)

Minden vélemény számít!