Hehe

A laborunkból nyílik egy kis raktár, ahonnan nyikorgó ajtó vezet a gyár hátsó részébe. A másik oldalában három odúféle van, melyek napközben két élelmiszer- mérnök irodájaként funkcionálnak, este viszont búvóhelynek használom. Leoltom a villanyt, behúzódok a használaton kívüli legbelsőbb rekeszbe, és a laborból idederengő fénynél olvasok, írok, vagy ha már nagyon fáradt vagyok, szunyókálok. Ideális hely a gondolataimba merülni.

Hallom ahogy bejön a főnököm. Ő mintha sosem menne haza, folyton ott van, ahol nem kéne. A számítógép képernyőjét a blogomról azonnal egy Excel táblázatra kapcsolom át, mintha korábban azon dolgoztam volna. A főnököm olyan magában beszélős fajta. Fel- alá járkál, hangosan suttog az üres laborban, látom az árnyékát a padlón és a falon, ahogy gesztikulál. Megáll, felemeli a hangját, megcsóválja a fejét, elhallgat, mintha fülelne, aztán tovább suttog. Néha széttárja a kezét.

Hirtelen a búvóhelyem felé veszi az irányt. Fürgén beosonok a belső lyukba, leülök a székre, és dermedten várok. Remélem, hogy a kinti hűtők morgása miatt nem hallotta székem enyhe nyikorgását… Felkapcsolja a villanyt, bejön a három irodát összekötő kis előtérbe, háttal nekem a szekrényekben kotorászni kezd, valamit zaklatottan keres. Hadarva suttog, érvel, valakivel vitatkozik. Már egy karnyújtásnyira van mellettem. Bebújjak az asztal alá? És ha lenéz és észrevesz? Inkább a helyemen maradok, óvatosan a számítógép felé fordulok, fülemhez emelem a mobiltelefont, és úgy teszek, mintha egy képzeletbeli partnerre figyelnék. Főnököm láthatóan nem találja amit keres. Hirtelen csend lesz mögöttem, a nyakamban érzem a lélegzetét, kicsit kivár, aztán megszólal:

– Mi újság Péter?

Meglepődve fordulok meg, és mint akit megzavartak, intek, hogy várjon kicsit, mindjárt befejezem a beszélgetést.

– Hogyne – mondom a kagylóba -,  tudtam hogy nem számíthatok rá… igen, így ismertem… persze… najó, majd folytatjuk, legközelebb én is elmondom a verziómat. Ok. Báj. Mi újság? – fordulok a főnökömhöz – Miben tudok segíteni?

– Mit ücsörögsz itt a sötétben?

– Takarékoskodok az árammal. Hehe :)

– Hehe! – nevetgél ő is felszabadulva. Láthatóan megkönnyebbül, hogy nem hallottam zavaros suttogását.

Hehe” bejegyzéshez egy hozzászólás

Minden vélemény számít!