Mikor még oda jártam

Megint a kezembe került egy néhány éve, még a gyülekezetbejárós korból való írás. Mosolygós nosztalgia.

Az istentiszteleten félpercenként nagyokat ásítok, és azon töprengek magamban, hogy meddig fogom még kibírni az idejárást. Tudvalevő, hogy nem erős oldalam a vallás, elég nekem a zsidó hagyomány, meg az ünnepek. Az alkalom egyetlen érdemi, felemelő része az eredeti dallammal elmondott széttártkezes ároni áldás.

Végignézek a tömegen, egy-két ember ha van, aki közel áll hozzám, de velük gyülekezet nélkül is jól megvagyok.

Reuven fiam lent marad a nagyteremben, mert elmarad a bibliaórája, és panaszkodik, hogy minden tök unalom, és nem fair, hogy tegnap a brazil barátjánál szívósan kibírt egy spanyolul megtartott háziközösséget, most meg ezt is végig kell szenvednie. Ha odafigyelsz, mondom neki szenteskedve, akkor lehet hogy nem lesz olyan unalmas. Legutóbb is odafigyeltem, feleli, de úgy mégunalmasabb volt. És valóban, én is próbálok odafigyelni, de egy mondatot sem vagyok képes felfogni, pedig tényleg nagyon erőlködöm.

A szószékről azt mondja a szónok, hogy azonnal jöjjenek vissza a megszökött kisifjúsági-tagok. Reuven visszül mellém, ugyanis korábban ő is kiszökött, valaki észrevette, és besúgta.

Kicsit később közlöm Magival, hogy kimegyek aludni a kocsiba, de nem engedi, azzal érvel, hogy gyakorolnom kell az önuralmat. Hány évig gyakoroljam még? Miért nem foglalkozhatom -éppen szombaton, a legszentebb pihenőnapon- valami olyasmival, ami nem kapcsolódik az izzadsághoz?

Magi papírt, ceruzát ad Reuvennek, mókás ábrákat rajzol nekem felvidításképpen.

A végén kifogásolom, hogy Magi nekem nem adott rajzeszközöket, csodás dolgokat produkáltam volna. Miért nem mondtad hamarabb? – kérdi.

A legtöbb Frank már elhagyta a hitet, vagy a vallást, vagy a gyülekezetet, vagy a zsinagógát. Mit erőlködjek itt egyedül? – tűnődök olykor révetegen. Ha nem lenne Magi, már rég kiszálltam volna az egészből.

Úgy tűnik, a családban többen lenéznek, amiért ide járok. Mindig magyarázkodva kell védekeznem, vagy hallgatni, és nagy ívben kerülni a témát, hogy ne keveredjek indulatokkal teli hitvitába, mert bár szeretek vitázni, de a másik fél rendszerint nem, szerinte a vita gonosz eredetű.

Sokan vaskos előítéletekkel járkálnak fel-alá. Ha valakit mégis próbálok elhívni, azt feleli hogy “nem megyek, de ti érezzétek jól magatokat”, erre megsértődök, pedig valószínű tényleg jót akar.

A hosszú évek együttléte miatt korábban meghitt családnak éreztem a gyülekezetet, és még ma is, ha bántják a közösséget, úgy élem meg, mintha engem ütnének, pedig az utóbbi időben végtelenül idegen itt mindenki, sokan kimondottan taszítóak.

Nagyon szeretek néhány éneket, leginkább zsoltárokat, könnyen belelkesedek, majdnem nagyokat ugrálva csápolok, vagy csak a fenekemet ringatom ütemre, és örülök, hogy mégsem jött  francsalád-tag, mert biztos megbotránkozna. A frankista frankok szeretnek megbotránkozni. A frankistákat nem lehet inteni, de ők elvárják, hogy mások folyton intés alatt hunyászkodjanak. Nekik a közösség a saját véleménytől való teljes megszabadulást, és a lelki elöljárók szavának feltétlen elfogadását jelenti. Ezért nincs nekem elöljáróm. Ha kérdezek, az lázadás, ha nem értek egyet, kirúgnak, és csak akkor fogadnak vissza, ha megtérek.

Én is vagyok olyan fanatikus, mint a frankisták.

Miért írom le mindezt? Mert miután a gyülekezetünk többször is, sokszor is a sátán zsinagógájának és latrok barlangjának lett leírva, magasra ágaskodott bennem az óemberi természet, és azt mondtam, hogy álljon meg a menet, elég a bugyuta hallgatásból, itt az ideje, hogy előbújjon egy lator a barlangból és tiszta vizet öntsön a pohárba.

Nekem ne magyarázza senki, hogy hogyan kell érteni az írást, hisz azt direkt úgy írták, hogy mindenki megértse. Ha mindenki máshogy érti, az csak a teremtés színpompáját dicséri.

Valaki megbotránkozott, hogy a szószéken prédikáló néha zsebre dugta a kezét. Azzal érvelt, hogy meg van írva: “a férfiak tiszta kezeket emeljenek a magasba” – tehát, ha magasban van a kéz, akkor nem lehet a zsebben – fejtegette. A baj csak az, hogy az illető azt is elveti, ha valaki felemeli a kezét, mert az már ugye rajongás. Egyébként meg ki mondta, hogy a rajongás az rossz dolog?! Bárcsak mindenki folyton rajongana, meg ujjongana, nem pedig lógó orral mászkálna fel-alá. Persze ez is ízlás kérdése. Szóval feleségem azt mondta, hogy régen rossz, ha a tiszta kézfelemelés alatt kézmosás utáni nem zsebredugást értünk. Nyilván arról van szó, hogy úgy vidámkodj, hogy előtte nem loptál, meg gyilkoltál. Persze ez az én személyes véleményem, és ha te máshogy látod, emiatt nem foglak meginteni és megtérésre invitálni. Biztos vannak olyanok is, akik a férfiakra teszik a hangsúlyt, és ebből azt vonják le, hogy a nőknek egyáltalám nem lehet kezeket emelni (kivéve ha pisztolyt szegeznek nekik, mert akkor életmentésről van szó), vagy éppen ellenkezőleg, ők ezt még kézmosás nélkül is megtehetik.

Szeretem a kánaáni nyelvet, ami ugye a héber, viszont ellenszenves a buzgó keresztyének által beszélt, félelemre épülő kódolt nyelv.

Máskor egy frankistának azon akadt meg a szeme, hogy a szónok térdnadrágban beszél, és ahelyett, hogy a mondanivalóra figyelt volna, ami lehet hogy a javát szolgálta volna, azon háborgott, hogy  hogy képes “gatyában” kiállni az emberek elé. Az nem érdekelte a botránkozót, hogy ugyanabban a szerkóban megy az illető esküvőre is, színházba is, de még a parlamenti képviselők között is látni gatyásokat. Az egész ország ilyenben van, az izraeliek szerint az öltöny az valami marslakóknak való űrruha.

Akinek mindig igaza van, az fanatikus. Aki nem képes, vagy inkább nem akar mást meghallgatni, az fanatikus.

Valaki azt mondta, hogy az a baja ezzel a honlappal, hogy nem világos, hogy miben hiszek. Éppen ebben hiszek, mármint hogy nem hiszek semmiben. Vagy: egyszer ebben, máskor abban. “Ölelem a fát a bokrot, mindenkit szeretek”. Az biztos, hogy bosszant, ha Európából “kellemes karácsonyi ünnepeket” kívánnak, de elnézem nekik, mert tudatlanok, talán nem is sejtik, hogy a zsidó az nem keresztyén, itt nincs karácsony, szilveszter meg ilyesmi.

Mebulbalim? – Gam anachnu. (Össze vagytok zavarodva? – Mi is.)

Nem hiszek a statikus hitben. Csak így szabad? Ki mondta? Így érted az írást? Derék ember vagy. Én meg máshogy értem, és én is derék ember vagyok.

A bizonytalan a legbiztosabb alap. Ha jobban megfigyeled, tökéletes rend van az összevisszaságban.  Direkt így lett a világ kitalálva. Én legalábbis így hiszem. Neked jogod van máshogy hinni. Látod?! Ez a különbség kettőnk között. Én hiszem, hogy te máshogy is hiheted. És mégis együtt fogunk táncolni az édenben.

Miért gondolod, hogy akik egyek, azok egyformák is?

Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk.

Szeretem a zsidókat, és a keresztyéneket. A muszlimokat is, bár kevésbé, mert ők túl gyakran halomra ölik az előző kettőt.

Mikor még oda jártam” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Régóta próbálom megértetni a környezetemmel az álláspontomat ebben a témában, de valahogy sosem tudtam úgy összeszedni a gondolataimat, mint ahogyan most Te tetted… pedig akár Én is írhattam volna. Örülök, hogy van ez a blogod!

  2. Majd ha legközelebb arra járok, szivesen elmennék ebbe a gyülibe (ha még akkor odajársz).:)
    Vannak, akiknek fontosabb a saját maguk igazának bizonygatása, mint a másik feltétel nélküli szeretete, és ez nem jó. Mindig élvezettel olvasom az írásaidat, és értékelem az őszinteségedet. Belőlem azért sem lenne jó blogger, mert még ebben a kommentben is gondosan megszűröm, mit írjak, mert nem akarok egy hosszú intő kommentáradatot indítani. :)

  3. “összeszedni a gondolataimat”, Aba, ennyire szétszórtan már régen írtam :-)
    Lidia, ha nem szűrném meg én is alaposan a gondolataimat, már minden létező helyről kitagadtak volna…
    egyébként meg köszönöm a reagálást, örülök hogy nem csak én járok erre :)

  4. Peti, elore is elnezest kerek a “predikacioert”, de el kell mondanom nehany gondolatot, amik a fentiek olvastan eszembe jutottak. Nem uj gondolatok (szamodra sem), de amennyire meg tudom itelni, igazak es ide kivankoznak.
    “Zsido”, “magyar”, “kereszteny”, “frankista”, stb. Definialatlan, vagy tobbfelekeppen definialt altalanos fogalmak, amelyek valojaban egy emberre sem illenek teljesen, es rendkivul sokfele, egymasnak is ellentmondo hasznalataikban leginkabb az a kozos, hogy pozitive/negative elfogultan, esetleg naivan orokolt sztereotipiakkal cimkeznek fel valakit (valakiket).
    Fenti soraid reszben olyan problemakra vilagitanak ra, amelyek a vilag barmely vallasi kozossegeben lejatszodtak mar, es mindig ujra fognak ismetlodni. A “konzervativabbak” es a “liberalisabbak” sokfele iranyzatai, a kulonbozo nemzedekek, a mas kulturalis kornyezet hatasa alatt elok, stb kozott. Az egyes iranyzatokon belul is vannak kemenyvonalas torvenyeskedok, elfogadobb lenyeglatok, racionalisabb teologizalok, erzelmibb intuicionistak, stb., s mindezek kozott is bolcsen es bolcstelenul elok, egyarant. Sot, meg a legpeldasabb eletu bolcsek is tevednek olykor, indulatba jonnek, megbantanak masokat, stb. De nem nyugszanak bele hibaikba es kepesek kiengesztelni es kiengesztelodni.
    A kritikadat tehat ertem, sot (ahogy Laci mondana) megertem. De mit javasolsz?
    A semmire hivatkozni szo szerint semmitmondo, de leginkabb rossz. A tortenelem epp eleg bizonyitekkal szolgal arra, hogy az anarchianal sokszor meg a zsarnoksag is jobb. Azonkivul sok szekularis csalad mindent megengedo, rahagyo, kiszolgalo “gyereknevelesenek” csodje is elegge elrettento pelda ma itt.
    A kulonbozo vallasok nem egyebek tobbe-kevesbe alkalmas eszkozoknel, amelyeket kulonbozo modokon lehet felhasznalni jo es rossz celokra.
    Az pedig, hogy te nem hiszel semmiben, egyszeruen nem igaz. Kemeny elveken, hosszu eveken at es sokfele tapasztalaton keresztul edzodott ertekrendszered olyanna, ami ma megbizhato, ertekes tagjava tesz annak a szukebb-tagabb tarsadalomnak amiben elsz, es a csaladodnak, akik fele elevulhetetlen szolgalatokat vegzel, legjobb tudasod szerint.
    Ha hozzad kozel allo emberekben olykor fajon csalodtal is, ha gyermeki illuzioidtol meg is kellett szabadulnod, az isteni torvenyek terben es idoben (is) valtozatlanok maradtak es maradnak. Ezeket erdemes megismerni, tanulmanyozni minel melyebben, akar matematikai akar moralis, stb. terminusokban fejezodnek ki.

  5. 1. Bár lehet, hogy annak tűnt, nem kritikának szántam az írást, hanem a hagyományos vallási keretektől és tartalmaktól való eltávolodásomat némiképp magyarázó belső, személyes élményeimről alkotott vázlatos képnek, mely természetesen csak az adott pillanat valóságát tükrözte.

    2. Nem jól értetted, hogy nem hiszek semmiben. Nem hiszek a statikus gondolkodásban, viszont hiszek pl. a szeretetben, az őszinteségben, a szabadságban, a folyamatos változásban, ami lehet, hogy a felületes szemlélő számára olykor anarchiának tűnhet, valójúban csodás harmónia rejtőzik mögötte, melyet mai tudásunkkal még csak töredékesen tudunk megérteni.

    3. Hogy mit javaslok? Mivel nem kritikának szántam az írást, hanem személyes bizonyságtételnek, nem gondolom hogy javasolnom kellene valamit, bár azt mindenképpen jó szívvel tudom ajánlani, hogy

    a/ ha bármiféle hit jót tesz az abban hívőnek és közvetlen környezetének, akkor maradjon meg benne, sőt minden erejével erősítse azt (tehát nem az emberekkel, hívőkkel van bajom, még csak nem is azzal amiben, vagy ahogy hisznek, hanem magammal, mikor hazug módon olyan arcot vágok, mintha én is oda tartoznék, csak hogy kielégítsem mások elvárásait, vagy téves elgondolásait),

    b/ ha viszont egyre szaporodó kétségek, megválaszolhatatlan kérdések, kínos érzések, problémás ellentmondások, nem saját, belső meggyőződésből eredő kényszer-cselekedetek kezdenek elhatalmasodni rajta, akkor ne féljen megkérdőjelezni, rákérdezni, felülbírálni, kritizálni dolgokat, változtatni a magatartásán, életszemléletén, nyelvezetén, esetleg otthagyni ilyen-olyan vallási csoportot, és újat, jobbat kezdeni, ami természetesen –mint esetemben- nem feltétlenül egy másik vallási közösséget jelent.

  6. – még annyit, hogy ezentúl így fogom magam definiálni:
    “erzelmi intuicionista, és példásan élő bölcs, aki olykor téved, indulatba jon, megbant masokat, de nem nyugszik bele hibaiba es kepes kiengesztelni es kiengesztelodni” :)
    – és végül: az isteni törvények örökké változatlanok ugyan, viszont -éppen azok folyamatos megismerése folytán- mi állandóan változunk. Ha valahova bebetonoztuk magunkat, az a tanulás és megismerés megfenekléséről árulkodik.

Minden vélemény számít!