Cetlik

A második éjszaka, a tábortűz melletti énekek és játékok után hitvitába bonyolódtunk, ami azért volt kellemes, mert nem kerültek elő a bicskák, nem estünk egymásnak, minden személyeskedés nélkül tárgyaltunk hajnali fél négyig, hogy van-e Isten vagy nincs, meg hogy miért vagyok hitetlen, ők meg hívők. A tábor nagy része már aludt, egyesek távoli hangfoszlányokat hallottak csak.

Ők azt képviselték, hogy ha le van írva akkor még ha a józan ésszel és az emberi jóérzéssel ellenkezik akkor is úgy kell csinálni, én meg azt hogy inkább megyek az eszem és a szivem után, nem tudok vakon engedelmeskedni valaminek, amiről meg vagyok győződve, hogy ostobaság, tetejébe még fájdalmat is okozok vele másnak. Meg különben is másoknak meg más van írva, annak hisznek, és ha már úgyis mindenki más írásnak engedelmeskedik, akkor én írok magamnak valamit, amiszerint viselkedek, és a legjobb, hogy azt folyton átírhatom, mert az enyém.

Ezen az éjszakán jöttem rá végleg, hogy ők nem tévednek, számukra tényleg ez az egyetlen igazság. Én sem tévedek, mert nekem is van egy belső egyetlen igazságom, meg a hindunak és a muszlimnak is, mindenki hisz a saját egyetlen igazságának, és ez tök jó, míg nem bántják egymást. Ne bántsd a másikat a hitében, mert az visszaüt és véres háború lesz belőle. Tehát többé nem: aki hisz az téved, hanem mindenkinek igaza van, kivéve a lelki/fizikai fanatikusokat/terroristákat, mert azok gyűlöletet és halált terjesztenek. Hiszek a kölcsönös tiszteleten alapuló harmonikus egymás melett élésben. (2011/05)

***

Kényszert érzek, hogy valamit a táborozásról is írjak. A legjobb az volt, mikor eleredt az eső és mégis kirándulni mentünk árkon bokron át. Yael és Magi aggódva telefonálgattak, hogy mi lesz velünk, a gyerekek megfáznak, de mi tiltakoztunk és hősöknek éreztük magunkat. Mire a szakadékhoz értünk kisütött a nap és nevetve arattuk bátorságunk és kitartásunk gyümölcsét. Viszhangokat kiabáltunk a völgybe.

Tetszett a számháboró, az amelyikben kiütöttem ötöt a nyolcból. Úgy mentem a csatába, hogy nem félek, ha kilőnek annyubaj, direkt középen mentem a nyílt terepen, emelt fővel vágtam az ellent, még feleségemet és két fiamat se kíméltem. (2011/05)

***

Valószínű azért nem lettem valami vezérigazgató, vagy bíró mert akkor nem ülhetnék munkaidő alatt ilyen sötét gyárpadláson a földön úgy, hogy senki nem hív telefonon, senki nem gondol rám, és én sem érzem úgy, hogy valamit elmulasztok, vagy nem azt csinálom amit kéne. Így érzem igazán a helyem magam, nincs rám szükség, nélkülem is olajozottan mozog a világ, és ha csikorog is az nem miattam, sőt éppen az ilyen sötétben ücsörgéssel olajozom a mozgást. Ma volt egy hasonló hitvitám, mint a peszachi táborban hajnali fél négyig, csak Jézust és Istent most a Talmud és a Tóra váltotta fel. Ugyanazok az állítások.

***

Ma megint elfutottam az erdőig. Már besötétedett, nem láttam semmit, csak sejtettem az ösvényt, néha eltévedtem és botorkálva kerestem a helyes csapást.

Cetlik” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szerintem Isten a let osszessge. Minden, ami volt, van es lesz (יהוהamint azt kifejezi Isten bibliai neve)Isten lenyeget fejezi ki bizonyos es meghatarozott modon.
    Amig kulonbozo elbeszelesek es magyarazatok alapjan kepzeltem el Istent, addig csak homalyos, zavaros kepzeteim voltak rola; nem csoda, hogy egy pont utan mar nehez volt hinni bennuk.
    “Minden altala van es rajta kivul nincs mas let”. Isten letezese ezert szamomra ma mar nem hitkerdes, hanem teny (mint minden es mindenki szamara, ha definialatlanul is).
    Igy tudok hinni ismet a megvalto szeretet udvozito erejeben, ami nem szeszelyes erzelmekben, hangulatokban fejezodik ki elsosorban, hanem tudatosan vallalt tettekben.

  2. Vili egyetértek veled.
    Mindig újra és újra meghökkenek, hogy vitapartnereim mennyire nem tudják véleményüket a hagyománytól, a tekintélytől vagy az elfogadott hittől függetlenül kialakíti. Én nem vagyok képes (és persze nem is akarok) valamilyen zárt és kötött gondolatrendszert szentírást, vallást vagy megváltót követni.

Minden vélemény számít!