Feljegyzések egy túráról

Az izraeli kék túravonal (Shvil Israel) utolsó ötnapos szakaszáról néhány feljegyzés. Többnyire csak azok értik, akik ott voltak (Peti, Zoli, Éva, Vili, Tomi, Ági, Tibi, Laci, Viola, Beni).

Tomi: “Még csak 7 kilométert mentünk, de már annyi fotó van, hogy lehetne hazamenni.”

“Kitörölted a feneked? Szerencsére van popsitörlő.”

Beni visszafut a cukorért és a kiskanálért.

Egyedül megyek a Shaar haGuy-ig.
Élőlényektől és virágoktól hemzsegő fűben fekszem, mégsem zavarnak a legyek, csak egy repül el felettem zz-zz és vissza sem jön, feketerigó, árnyak, fenyőfák.

Disznószalonna a kóser kolbász felett, rácsöpög a zsírja, vita Beni és Tomi között a zsidóságról.

Visszahúz az óemberi természet és kétszer is belekóstolok a disznóhúsba.

Éva undorodik, hogy Tomi krákog és kiköp a földre, erre Tomi: “A leghíresebb focisták is így csinálják, tetejébe sokmillió ember előtt.”

Tomi: “Néha meglepem magam. Nagyobb dolgon gondolkodok, végül a kissebbet veszem meg, és büszke vagyok magamra, hogy spóroltam.”

Ki antiszemita? Aki a kelleténél jobban gyűlöli a zsidókat.

Tomi Beninek: “Mikor pelenkáztalak, én már zsidó voltam.”

“Zsidónak lenni, az hangulat kérdése.”

Beni: “Mindig máshogy játszom maffiásat. Ez bennem a keszem (ez a varázslatos bennem).”

Laci és Éva, elválnak és hazautaznak. Laci: “Jó volt, bár néha apóka tempóban haladtunk.”

Beni ma egész nap külön volt.

A többiek elmennek sörözni, én vigyázok a hátizsákokra.

Öreg beduin pásztor üvölt rám mikor a kecskéit fényképezem, és botjával hadonászva fenyeget.

Sokat nevetünk Tomin.

Tomi zoknijai lyukasak: “Én vagyok csak ilyen vadember, te Beni városi…”

Este hitvita Tomival, Viola csendes. Újra a Frankok változásairól…

Kabab al haesh, tojások.

Sakál üvölt mellettünk, kicsit távolabb egész falka vinnyog.

Tomi, mikor Beni bicskával fűrészelte a nehezen talált bot csonkrészét: “Beni, lederman-smederman.”

Tomi: “Tipikus göcsörtös fa.”

Tomi: “Kulo 33.”

Tomi: “Embernagyságú bot, Beni valld be, hogy van ebben valami marshim.”

5 fős terroristázás, nagyonjó, de Ági a végén kijelenti, hogy többet nem játszik.

Tomi elmegy éjszaka a bottal “túrázni”.

Sakálok üvöltenek.

Tomi és Zoli a tábortól 5-10 méterre pisil. Ági dühös.

“Az erdők itt szaporodnak a leggyorsabban a világon… az emberek, is, plusz magas az élettartalom.”

A római úton (lépcsőkön) Tibi elmeséli, hogy miként vitte halott katonája koporsóját.

Nyers mandulát eszünk.

Este szélvihar, szétszóródnak a hamuszilánkok, fenyőerdő, hamar alszunk, sakálüvöltés, előtte összeszedjük a szemetet, egy teljes zacskónyit.

Dávid és góliát nyomában, sima kövecskék, 5-kor indulunk a sötétben, kevés a vizünk, citromot és búzát eszünk, jó, hogy ne szóljanak meg a farizeusok, mint a tanítványokat, ébred a reggel, madarak, kakasok kukorékolnak, kecskék mekegnek, bárányok bégetnek, kutyák ugatnak, szamár bőg, tehén bőg, beduin tanyánál 5 kutya ront ránk, jó hogy többen vagyunk botokkal.

Még alvó túrázók kutyája megugat.

Gyönyörű mezők, dombok, völgyek, nem tudunk betelni a sok csodával, de jó volna itt maradni, és örökké vándorolni. Itt megállt az idő, teljes csend és béke. Kisegérhulla.

Citromosnál vízcsapra lelünk, lezuhanyzunk, iszunk, megtöltjük az üres flakonokat.

Felveszem a táskát, mert fázom.

Nincs víz a kijelölt helyen.

Tibi szerint az izraeli táj szebb, változatosabb mint a magyar, vagy az európai. Mit nekem te zordon kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes…

Feljegyzések egy túráról” bejegyzéshez egy hozzászólás

Minden vélemény számít!