A főnök kollekciója

Mikor a főnökömmel szemben ülök és nyomja a szöveget (ezt nagyon tudja), vagy alszok, csak úgy csinálok mintha ébren lennék, vagy ezt a háta mögött falon lógó micsodát bámulom (még fiatalkorában ő csinálta!), és azon gondolkodom, hogy egyszer le kéne fotózni oly módon, hogy ne tükröződjön az üvegben a háttér csúfsága. Úgy van a falraerősítve ez a bigyó, hogy leszedhetetlen. Nem lehet megfordítani, lefektetni, kedvezőbb szögbe fordítani, és annyira azért én sem vagyok fanatikus, hogy teljes stúdiófelszerelést hozzak ide ernyőkkel, tükrökkel, lámpákkal és egyéb bolondériákkal.

Tegnap sikerült kihasználnom, hogy a főnököm nem volt itt, beütöttem az irodája titkos kódját, kinyílt az ajtó és munkához láttam. Eltoltam a kábé százkilós páncélszekrényt, több széket egymásra raktam, munkaköpenyekkel fényt takartam, aktákat tologattam, számítógépképernyőt fordítottam, képeket szedtem le, fiókokat borítottam, függönyöket őrjítgettem… és mindezt csak azért, hogy láthassátok, hogy hogy néz ki ez a micsoda. Hát nem megérte? Kulululuu!!!