Ködös

Az egyik reggel teljesen szokásos módon kezdődött, Magi hétkor munkába ment, én felkeltem a gyerekekkel, kávét készítettem, a fiúk zabpelyhet ettek, aztán szendvicskészítés, fogmosás, utolsó simítások a frizurán… mikor véletlenül kitekintettem a félig elhúzott függönyön… és megrökönyödve megláttam a ködöt! KÖD!!

Itt mindig hétágra süt a nap, és agyonunt bárányfelhők mosolyognak az égen. Az idén télen csupán kétszer esett eső, akkor is csak ímmel-ámmal borult be, illemből jött néhány szürke felhő, de elérhetetlen magasságban maradtak, úgy bosszantásképpen. Szóval itt a köd olyan mint máshol a piros-hóesés.

Odaszaladtunk az ablakhoz,  eltoltam a szúnyoghálót is, derékból erősen kihajoltam, és valami nosztalgikus boldogságfélétől remegve nagyot szippentottam a nyirkos levegőbe. A gyerekek ott tolongtak mögöttem, lökdöstek, hogy jobban lássanak. “Mindjárt kilöktök” -szóltam hátra nevetve- “Mi ez? Apagyilkosság?”

Rohantam a fényképezőgépért, mert ilyenkor tilos hezitálni, kettőt pislantasz és eloszlik a fotótéma, az izraeli köd gyorsabb mint a villám, az adrenalinom az egekbe ugrott, én meg majdnem ki az ablakon.
Sikerült néhány képet készítenem, a fent látható az első exponálás, a többin már érezhető a napfény oszlató hatása.

Köd előttem, köd utánnam, megyek aludni. Nem azért mert holnap kelni kell, hanem mert homályos köd borítja az agyamat.

Látvány a nappali ablakából

Ez is érdekelhet

Minden vélemény számít!