Esős tél

Végre megjött a tél. Tegnap pulcsiban mentem dolgozni, aztán munka után ünnepélyesen elővettem a raktárból az esernyőket, és kis vita után eldöntöttük, hogy melyik kié lesz. Nekem egy törött, virágmintás női esernyő jutott, de másnap a többi is eltört a viharos szélben. Elmentem a gyülekezetbe, és mikor imádkozás közben a könnyűszerkezetes tetőn kopogni kezdett az eső, az emberek tapsolni kezdtek örömükben és meghatottságukban.

esos telMa már sütött a nap, a munkahelyen mindenki örült, hogy vége az esőnek, mögöttünk a tél, ha esik is még majd néha, az csak a Genezáret felett essen, az is éjszaka, mikor mindenki alszik. Kolléganőm Kanadából hozott nagykabátban és télicsizmában jött, le sem vette magáról, de így is didergett (kint 13 fokot mértek, a laborban 22 fok volt).

Mostanában sokszor kifekszem a napra. Nem a napon, hanem a fekvésen van a hangsúly. Két kezemet a fejem alá teszem, térdemet behajlítom a másik lábamat átvetem rajta és a repülőcsíkos eget bámulom.

Ma történt meg először, hogy elaludtam, mikor a főnökömmel beszélgettem. Ketten ültünk a szobájában, valamit hosszasan magyarázott, erre elaludtam.

Van a munkahelyemen egy törpenövésű ember, ma azt mondta hetykén, mikor szembejött velem: „mi újság gyerek?”

Mivel fájni kezdett a hátam, ezentúl mindig kabátban megyek be a hűtőházakba, és a fagyasztóházba. Kint néha 25 fok van, a laborban 21, a gyárban 19, a meleg hűtőben 10, a hideg hűtőben 4, és a fagyasztóban minusz 18! Ezek között ingázok egész nap, nem csoda, hogy a hátamra ment a fájás.

Nyilvános vécében nem érintem meg a pisisugárral a mások rászáradt kakiját, hogy ne legyen még közvetett kapcsolat se. Régen ilyesmire nem ügyeltem, biztos ez is az öregedés jele.

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.