A szakács

Fenyőmag. Tepsiben megkapatom. Aranylik, leszedem, kihűl. Lábasban (fazék? tál? sosem tudtam) lilahagymát megfuttatok kevés olivaolajon, együtt a fagyottbrokkolival (friss nem volt), hagyom sülni. Nem öntök rá vizet. Párolódik, sül az olajon, meg a saját levében. Két fej fokhagyma apróra vágva rámegy, ha már majdnem jó. Viszonylag sok fehér bors. Kever. Rázúdítok kókusztejet meg rendestejet, plusz felöntöm vízzel, hogy lepje. Egy csomót főződik. Mikor már jó, kiemelek néhány brokkolit, oldalra teszem, a levest sózom és szerecsendiózom. Aztán turmiksz, közben persze tejszinnel is locsolom. Kever, kever, kever. Kész. Kiszed. Eszik. Ja dehogy, még nem! A tányéron előbb rámegy a fenyőmag, a félretett brokkoli és apróra vágott metélőhagyma, hogy díszes legyen és zöld. Most eszik. Jön a „Wow!”, mert finom. Dicsérik, meg “Húú, hogy csináltad!?”. Hát így.

Ez is érdekelhet

Minden vélemény számít!